Kőbánya azon vidékén nőttem fel, ahol nagy biztonsággal előre lehetett jelezni, hogy az embert éppen megverik-e. Hamar kialakult bennem az technika, amellyel sikerül elkerülni a nagyobb veréseket, legfeljebb az optikusoknak jutott olykor feladat az összecsapások végén, amikor a szemüvegem olyan állapotba került, hogy többé már nem volt képes a látásomat javítani. Az ellenséget mindig láttam, mindig jóval többen voltak, mint én, így semmi esélyem nem volt arra, hogy karcolás nélkül ússzam meg a találkozót. Nem irigylem azokat, akik napjainkban azért felelnek, hogy megvédjék a rájuk bízott informatika rendszereket a rosszfiúktól.