A 2000-ben kitűzött lisszaboni célok átalakult formában még élnek. Ezekben központi elemet játszik az informatika és a K+F fejlesztése, de elsősorban a strukturális változásokkal és reformokkal összhangban.
Vannak, akik félnek a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletétől. Mások inkább már előre félreteszik a bírság összegét, csak hogy ne kelljen sokat foglalkozniuk a PSZÁF javaslataival. Pedig a hatóság nem dorgálásra rendezkedett be, s ajánlásait nemcsak jogi, hanem üzleti szempontból is célszerű betartani.
Egyre több cég vesz igénybe virtuális platformra helyezett szolgáltatásokat.
Továbbra is erõs jogosítványokkal felvértezett hatóságra számíthat a piac.
Az új alkalmazások igénylik a nagy számítási kapacitást, ugyanakkor a teljesítményfelvétel és a helyigény csökkentése is mindinkább elõtérbe kerül a felhasználóknál.
Egy-egy elektronikus számlával kapcsolatos műveletben több szereplő is részt vesz, s adataik védelmét, a biztonságot mindannyiuk számára garantálni kell.
A Sulinet program minden bizonnyal szerepet játszott a lakossági számítógép-ellátottság javításában, a hazai informatikai ipar talpon maradásában, a szürke- és feketeimport letörésében. Vajon a 2006-os évre vonatkozó adótörvényeken túl mi szavatolja a folytatását?
Vannak egészen egyszerű, csak beszélgetésre és sms-ezésre alkalmas készülékek, de vannak már olyan csúcskategóriás telefonok is, amelyekkel egész szolgáltatásarzenálból válogathat a minden újra fogékony ügyfél.
Minél több területet fog át az informatika, minél nagyobb a piaci vagy akár a terrorfenyegetettség érzése, annál gyakrabban kerül összeütközésbe személyes adataink védelmének vágya a velünk kapcsolatban álló cégek – valós vagy vélt – üzleti érdekével, netán az államigazgatási szervek törekvéseivel.
A menedzsereket mintha folytonos nyomás ösztökélné aktív működésmódra: akkor jó menedzserek, ha képesek napi tizenhat órában pörögni. Nem képesek megállni, teret adni a befogadásnak, sőt az „üresjárattól” feszültek lesznek, szorongani kezdenek.
A 2000-ben kitűzött lisszaboni célok átalakult formában még élnek. Ezekben központi elemet játszik az informatika és a K+F fejlesztése, de elsősorban a strukturális változásokkal és reformokkal összhangban.
Vannak, akik félnek a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletétől. Mások inkább már előre félreteszik a bírság összegét, csak hogy ne kelljen sokat foglalkozniuk a PSZÁF javaslataival. Pedig a hatóság nem dorgálásra rendezkedett be, s ajánlásait nemcsak jogi, hanem üzleti szempontból is célszerű betartani.
Egyre több cég vesz igénybe virtuális platformra helyezett szolgáltatásokat.
Továbbra is erõs jogosítványokkal felvértezett hatóságra számíthat a piac.
Az új alkalmazások igénylik a nagy számítási kapacitást, ugyanakkor a teljesítményfelvétel és a helyigény csökkentése is mindinkább elõtérbe kerül a felhasználóknál.
Egy-egy elektronikus számlával kapcsolatos műveletben több szereplő is részt vesz, s adataik védelmét, a biztonságot mindannyiuk számára garantálni kell.
A Sulinet program minden bizonnyal szerepet játszott a lakossági számítógép-ellátottság javításában, a hazai informatikai ipar talpon maradásában, a szürke- és feketeimport letörésében. Vajon a 2006-os évre vonatkozó adótörvényeken túl mi szavatolja a folytatását?
Vannak egészen egyszerű, csak beszélgetésre és sms-ezésre alkalmas készülékek, de vannak már olyan csúcskategóriás telefonok is, amelyekkel egész szolgáltatásarzenálból válogathat a minden újra fogékony ügyfél.
Minél több területet fog át az informatika, minél nagyobb a piaci vagy akár a terrorfenyegetettség érzése, annál gyakrabban kerül összeütközésbe személyes adataink védelmének vágya a velünk kapcsolatban álló cégek – valós vagy vélt – üzleti érdekével, netán az államigazgatási szervek törekvéseivel.
A menedzsereket mintha folytonos nyomás ösztökélné aktív működésmódra: akkor jó menedzserek, ha képesek napi tizenhat órában pörögni. Nem képesek megállni, teret adni a befogadásnak, sőt az „üresjárattól” feszültek lesznek, szorongani kezdenek.
