Az IT-biztonságban alapvetően három fő irány figyelhető meg a felhasználók azonosítására. Vagy a felhasználó tudására épül; vagy a felhasználó birtokában levő eszközre; vagy pedig magára a felhasználóra, az ő sajátosságaira. A biometrikus azonosítás lényege egy egyén automatikus azonosítása fizikai és viselkedési kritériumok alapján.
Az informatika már az élet minden területére beszivárgott – szoktuk volt mondani. Nem kivétel ez alól az élsport sem – és hogy nem csupán a technikai sportok követői tudnak hasznot húzni a számítástechnika kínálta lehetőségekből, arról versenyzők és edzők mesélnek.
Van egy óriási problémánk: nem elég biztonságos a rendszerünk. Tudjuk, mit kéne tenni, de nem tesszük. Ismerjük a fenyegetéseket, de nem húzzuk be módszeresen a biztonsági fékeket, nem bástyázzuk fizikailag és informatikailag körbe a rendszert, és nem csepegtetjük bele mindenkibe – tényleg mindenkibe – a biztonság kultúráját.
A Trend Micro szerint 2005-ben az internetre csatlakozó számítógépek 5 százaléka, más adatok szerint például az Egyesült Királyságban minden 12. PC volt része valamilyen botnetnek a felhasználóik tudta nélkül. A Symantec idén szeptemberben kiadott „Internetbiztonsági fenyegetések” című kiadványa szerint 2006 első félévében világszerte 4 696 903 aktív zombi-PC működött, ami napi átlagban 57 ezer aktív botot jelent.
A világon a dolgozók tekintélyes hányada munkája során olyan folyamatos internetkapcsolattal rendelkezik, amelyet a munkáltató bocsát a rendelkezésére. Az internetelérést persze nemcsak a munkára lehet használni, hanem játékra és online szerencsejátékra; zenék, filmek programok letöltögetésére – „warezolásra”; saját ügyek intézésére és még sok olyan dologra, ami a vállalatnak nem jó.
A 90-es években egyre erősödött az igény, hogy az elektronikus kereskedelmi és kormányzati alkalmazásokban digitális hitelesítő eljárással biztosítani és igazolni lehessen az adatok, tranzakciók és üzenetek négy alapvető biztonsági jellemzőjét: a sértetlenséget, a hitelességet, a letagadhatatlanságot és a bizalmas kezelést. Ekkor került előtérbe az addig inkább csak elszigetelt megoldásokban létező publikuskulcs-infrastruktúra, amelynek továbbfejlesztésével garantálni lehetett a megbízható működést a szélesebb felhasználói közösségekben is.
Mindegyik technológiától elvárunk bizonyos prevenciós képességeket, de az igazi proaktivitást az jelenti, ha a védett hálózat sérülékenységei már az előtt kiderülnek, és ki is javítják őket, mielőtt a rendszer veszélybe kerülhetne.
A szervezetek IT-biztonsági fenyegetésekre adott válaszai – illetve azok gyorsasága – közvetlen hatással vannak a termelékenységre és a versenyképességre. Ehhez olyan eszközökre van szükség, amelyek képesek azonosítani a biztonsági incidenseket, majd segítik a megfelelő védelmi tevékenység gyors kiválasztását és mielőbbi foganatosítását.
Az informatikai biztonság különösen komplex terület. Ha egy szervezet minden védelmi követelménynek eleget akar tenni, illetve a biztonsági rendszereinek a minőségét állandóan a megfelelő szinten akarja tartani, akkor számos problémával találja magát szembe – a költségekről nem is beszélve.
Az üzleti folyamatok menedzselése irányítást, szervezést és ellenõrzést jelent. Ezáltal az irányítandó üzleti folyamatok az értékteremtõ tevékenységek funkciókon átnyúló láncává válnak; ez az ügyfél által elvárt teljesítményt eredményezi, és stratégiai jelentõséggel is bír.
Az IT-biztonságban alapvetően három fő irány figyelhető meg a felhasználók azonosítására. Vagy a felhasználó tudására épül; vagy a felhasználó birtokában levő eszközre; vagy pedig magára a felhasználóra, az ő sajátosságaira. A biometrikus azonosítás lényege egy egyén automatikus azonosítása fizikai és viselkedési kritériumok alapján.
Az informatika már az élet minden területére beszivárgott – szoktuk volt mondani. Nem kivétel ez alól az élsport sem – és hogy nem csupán a technikai sportok követői tudnak hasznot húzni a számítástechnika kínálta lehetőségekből, arról versenyzők és edzők mesélnek.
Van egy óriási problémánk: nem elég biztonságos a rendszerünk. Tudjuk, mit kéne tenni, de nem tesszük. Ismerjük a fenyegetéseket, de nem húzzuk be módszeresen a biztonsági fékeket, nem bástyázzuk fizikailag és informatikailag körbe a rendszert, és nem csepegtetjük bele mindenkibe – tényleg mindenkibe – a biztonság kultúráját.
A Trend Micro szerint 2005-ben az internetre csatlakozó számítógépek 5 százaléka, más adatok szerint például az Egyesült Királyságban minden 12. PC volt része valamilyen botnetnek a felhasználóik tudta nélkül. A Symantec idén szeptemberben kiadott „Internetbiztonsági fenyegetések” című kiadványa szerint 2006 első félévében világszerte 4 696 903 aktív zombi-PC működött, ami napi átlagban 57 ezer aktív botot jelent.
A világon a dolgozók tekintélyes hányada munkája során olyan folyamatos internetkapcsolattal rendelkezik, amelyet a munkáltató bocsát a rendelkezésére. Az internetelérést persze nemcsak a munkára lehet használni, hanem játékra és online szerencsejátékra; zenék, filmek programok letöltögetésére – „warezolásra”; saját ügyek intézésére és még sok olyan dologra, ami a vállalatnak nem jó.
A 90-es években egyre erősödött az igény, hogy az elektronikus kereskedelmi és kormányzati alkalmazásokban digitális hitelesítő eljárással biztosítani és igazolni lehessen az adatok, tranzakciók és üzenetek négy alapvető biztonsági jellemzőjét: a sértetlenséget, a hitelességet, a letagadhatatlanságot és a bizalmas kezelést. Ekkor került előtérbe az addig inkább csak elszigetelt megoldásokban létező publikuskulcs-infrastruktúra, amelynek továbbfejlesztésével garantálni lehetett a megbízható működést a szélesebb felhasználói közösségekben is.
Mindegyik technológiától elvárunk bizonyos prevenciós képességeket, de az igazi proaktivitást az jelenti, ha a védett hálózat sérülékenységei már az előtt kiderülnek, és ki is javítják őket, mielőtt a rendszer veszélybe kerülhetne.
A szervezetek IT-biztonsági fenyegetésekre adott válaszai – illetve azok gyorsasága – közvetlen hatással vannak a termelékenységre és a versenyképességre. Ehhez olyan eszközökre van szükség, amelyek képesek azonosítani a biztonsági incidenseket, majd segítik a megfelelő védelmi tevékenység gyors kiválasztását és mielőbbi foganatosítását.
Az informatikai biztonság különösen komplex terület. Ha egy szervezet minden védelmi követelménynek eleget akar tenni, illetve a biztonsági rendszereinek a minőségét állandóan a megfelelő szinten akarja tartani, akkor számos problémával találja magát szembe – a költségekről nem is beszélve.
Az üzleti folyamatok menedzselése irányítást, szervezést és ellenõrzést jelent. Ezáltal az irányítandó üzleti folyamatok az értékteremtõ tevékenységek funkciókon átnyúló láncává válnak; ez az ügyfél által elvárt teljesítményt eredményezi, és stratégiai jelentõséggel is bír.
