A hazai informatikai közbeszerzések egy másfél milliárdos bírság tükrében: egy ügy, ahol minden piaci szereplő mindent tud, vagy legalábbis mindent tudni vél, de szinte senki sem vállal(hat)ja nevét a nyilatkozatához. Mottó: „a közbeszerzési eljárás számos problémát vet fel” (részlet a GVH által lefoglalt dokumentumból).
Egy cég által használt szoftverek halmazát nézve sokszor felmerül a kérdés a vállalatvezetõkben: „Minek nevezzelek?” Bár a szoftverlicencek világa távolról sem költõi, a hasonlat mégis igaz.
Senki se gondolja, hogy ha valaki egyetemista vagy fõiskolás, akkor az egyetemi vagy az otthoni apanázs sekély csordogálása miatt drasztikusan vissza kell fognia mobilkommunikációs igényeit.
Jóllehet rengeteg nagysebességű internetcsomag van a piacon, a valós le- és feltöltési sebességek gyakorta elmaradnak az ajánlatokban feltüntetett értékektől. A szolgáltatók maximális sebességeket adnak meg, és szó sincs arról, hogy ezeket az értékeket garantálniuk kellene.
Amennyire elterjedt és széles körben használt a Linux a vállalati szervereken, oly kevéssé sikerült megszerettetni a végfelhasználókkal.
A fiatalodó szakmákban a magas iskolázottságú munkaerő bérei az átlagosnál gyorsabban emelkednek. A hazai szakemberek tehát ma még bérelőnnyel versenyeznek, de az előny fogy; az ipari szereplők és a felsőoktatási intézmények párbeszéde nélkül könnyen hátrányba fordulhat.
A kérdés ma már nem úgy merül fel, hogy „miért” kellene alkalmazni a Linuxot a vállalati környezetben, hanem sokkal inkább úgy: hol és hogyan kell alkalmazni.
Bár már jelen pillanatban is több millió példány „él” közöttünk, egyelõre nem tapasztaljuk a tudományosfantasztikus irodalom által megjósolt életstílusváltást. De a robotika fejlõdésével fel kell készülnünk olyan új kérdések megválaszolására, amelyek ma talán még utópisztikusaknak tûnnek.
Feltétlenül erõsíteni kell a szolgáltató jelleget.
Az önkormányzati piac sokszínűségét a felkínált megoldásokban is meg kell jeleníteni.
A hazai informatikai közbeszerzések egy másfél milliárdos bírság tükrében: egy ügy, ahol minden piaci szereplő mindent tud, vagy legalábbis mindent tudni vél, de szinte senki sem vállal(hat)ja nevét a nyilatkozatához. Mottó: „a közbeszerzési eljárás számos problémát vet fel” (részlet a GVH által lefoglalt dokumentumból).
Egy cég által használt szoftverek halmazát nézve sokszor felmerül a kérdés a vállalatvezetõkben: „Minek nevezzelek?” Bár a szoftverlicencek világa távolról sem költõi, a hasonlat mégis igaz.
Senki se gondolja, hogy ha valaki egyetemista vagy fõiskolás, akkor az egyetemi vagy az otthoni apanázs sekély csordogálása miatt drasztikusan vissza kell fognia mobilkommunikációs igényeit.
Jóllehet rengeteg nagysebességű internetcsomag van a piacon, a valós le- és feltöltési sebességek gyakorta elmaradnak az ajánlatokban feltüntetett értékektől. A szolgáltatók maximális sebességeket adnak meg, és szó sincs arról, hogy ezeket az értékeket garantálniuk kellene.
Amennyire elterjedt és széles körben használt a Linux a vállalati szervereken, oly kevéssé sikerült megszerettetni a végfelhasználókkal.
A fiatalodó szakmákban a magas iskolázottságú munkaerő bérei az átlagosnál gyorsabban emelkednek. A hazai szakemberek tehát ma még bérelőnnyel versenyeznek, de az előny fogy; az ipari szereplők és a felsőoktatási intézmények párbeszéde nélkül könnyen hátrányba fordulhat.
A kérdés ma már nem úgy merül fel, hogy „miért” kellene alkalmazni a Linuxot a vállalati környezetben, hanem sokkal inkább úgy: hol és hogyan kell alkalmazni.
Bár már jelen pillanatban is több millió példány „él” közöttünk, egyelõre nem tapasztaljuk a tudományosfantasztikus irodalom által megjósolt életstílusváltást. De a robotika fejlõdésével fel kell készülnünk olyan új kérdések megválaszolására, amelyek ma talán még utópisztikusaknak tûnnek.
Feltétlenül erõsíteni kell a szolgáltató jelleget.
Az önkormányzati piac sokszínűségét a felkínált megoldásokban is meg kell jeleníteni.
