A régi vágású rabló pisztollyal jár rabolni, a modern banditának laptopja van, és még csak be sem teszi a lábát a bankba. Noha van némi túlzás ebben az állításban, a számítógépes bűnözés ma már létező valóság. A méretek és az okozott károk tekintetében csak becslésekre szorítkozhatunk, viszont jó hír, hogy a bűnüldöző szerveknek is vannak számítógépeik, további okos eszközeik – és képzett szakembereik.
Egyre gyakrabban merül fel a kérdés, hogy milyen eszközzel vagy eszközökkel érdemesebb biztosítani az IT-struktúra biztonságát. Nagy tudású, több védelmi funkciót is ellátó integrált készletekkel, alkalmazáscsomagokkal vagy az egyes részfeladatokat ellátó dedikált eszközökkel?
Ali Babának még elég volt kimondania a bűvös szavakat. A mai azonosító- és hozzáférés-kezelő IT-rendszerektől ettől már lényegesen többet várunk, hiszen nemcsak a negyven rablót kell beengedniük. Sőt, ha csak lehet, rablót egyet se, a többiekről pedig pontosan tudniuk és szabályozniuk kell, hogy akár több ágas-bogas „barlang” melyik erőforráskincséhez ki és hogyan férhet hozzá, ez pedig nem egyszerű feladat. Biztonsági oldalról szemlélve különösen nem az.
Szabványok és ajánlások segíthetik azokat, akik korszerű módon akarják megvalósítani információbiztonsági rendszerüket; az így kialakított rendszerre ráadásul független audit is javasolt.
Se szeri, se száma a mindennapi számítógép-használókra leselkedő veszélyeknek. A közismert vírusok és férgek mellett az átlagos, különösebb védelemmel nem rendelkező PC-k 90 százalékán kimutatható valamilyen „spyware”, „adware” vagy más „malware”.
A világháló nem túl biztonságos környezetében is megbízható adatforgalmat lehet lebonyolítani egy vállalat egymástól távoli részlegei között, össze lehet kötni egymással az üzleti partnereket, a cégek kapcsolatot tarthatnak fogyasztóikkal, mobil munkatársaikkal vagy a távmunkás alkalmazottakkal. Erre való a VPN.
A készpénzen kívül ma már számos más fizetési eszköz, csatorna áll az ügyfelek rendelkezésére. De melyiket használjuk?
Hivatalos vélemények sem sok jót mondanak az állami mamutintézményekben uralkodó viszonyokról, hát még ha valaki egy csésze kávé mellett önti ki a szívét…
A régi vágású rabló pisztollyal jár rabolni, a modern banditának laptopja van, és még csak be sem teszi a lábát a bankba. Noha van némi túlzás ebben az állításban, a számítógépes bűnözés ma már létező valóság. A méretek és az okozott károk tekintetében csak becslésekre szorítkozhatunk, viszont jó hír, hogy a bűnüldöző szerveknek is vannak számítógépeik, további okos eszközeik – és képzett szakembereik.
Egyre gyakrabban merül fel a kérdés, hogy milyen eszközzel vagy eszközökkel érdemesebb biztosítani az IT-struktúra biztonságát. Nagy tudású, több védelmi funkciót is ellátó integrált készletekkel, alkalmazáscsomagokkal vagy az egyes részfeladatokat ellátó dedikált eszközökkel?
Ali Babának még elég volt kimondania a bűvös szavakat. A mai azonosító- és hozzáférés-kezelő IT-rendszerektől ettől már lényegesen többet várunk, hiszen nemcsak a negyven rablót kell beengedniük. Sőt, ha csak lehet, rablót egyet se, a többiekről pedig pontosan tudniuk és szabályozniuk kell, hogy akár több ágas-bogas „barlang” melyik erőforráskincséhez ki és hogyan férhet hozzá, ez pedig nem egyszerű feladat. Biztonsági oldalról szemlélve különösen nem az.
Szabványok és ajánlások segíthetik azokat, akik korszerű módon akarják megvalósítani információbiztonsági rendszerüket; az így kialakított rendszerre ráadásul független audit is javasolt.
Se szeri, se száma a mindennapi számítógép-használókra leselkedő veszélyeknek. A közismert vírusok és férgek mellett az átlagos, különösebb védelemmel nem rendelkező PC-k 90 százalékán kimutatható valamilyen „spyware”, „adware” vagy más „malware”.
A világháló nem túl biztonságos környezetében is megbízható adatforgalmat lehet lebonyolítani egy vállalat egymástól távoli részlegei között, össze lehet kötni egymással az üzleti partnereket, a cégek kapcsolatot tarthatnak fogyasztóikkal, mobil munkatársaikkal vagy a távmunkás alkalmazottakkal. Erre való a VPN.
A készpénzen kívül ma már számos más fizetési eszköz, csatorna áll az ügyfelek rendelkezésére. De melyiket használjuk?
Hivatalos vélemények sem sok jót mondanak az állami mamutintézményekben uralkodó viszonyokról, hát még ha valaki egy csésze kávé mellett önti ki a szívét…
