A kognitív pszichológia, a számítástudomány, a klasszikus matematika és a formális nyelvészet határterületein egy új tudományág bontakozott ki: a mesterséges intelligencia (MI). A jelen és a jövő szoftvertechnológiái egyre nagyobb mértékben integrálják az MI eredményeit.
„Garbage in, garbage out” – mondja a régi informatikai közmondás, azaz ha egy rendszert hibás adatokkal táplálunk, akkor csak hibás eredményeket kaphatunk. Különösen igaz ez az adatok elemzésére szolgáló alkalmazásoknál, amelyeket csak „tiszta” adatokkal lenne szabad táplálni.
Élesedõ verseny, alternatív ügyfélelérési csatornák, dereguláció – a megváltozott üzleti körülmények a banki informatikusoktól is új módszerek és technológiák alkalmazását követelik meg.
Nem kevés gondot okoz nap mint nap a tucatjával beérkezõ hang-, papír- és elektronikus üzenetek feldolgozása. Nagy elõny lehet, ha ezeket egységesen tudjuk kezelni és elérni.
Annak a vállalatnak, amelyik ma lépést akar tartani az elektronikus kereskedelemmel, a szállítmányozásban is globális méretekben kell gondolkodnia. Tudnia kell például, hogy mennyit ér meg a pontossága.
Ami nem mérhetõ, az nem is irányítható. Ahhoz, hogy valóban ki tudjuk aknázni a webes jelenlétben rejlõ lehetõségeket, naprakészen tudnunk kell, hányan és honnan látogatnak el hozzánk. S ez még csak a kezdet.
A legendás hacker felfedi, hogyan védekezzünk a biztonságot fenyegetõ legnagyobb veszély, az emberi természet ellen.
A tudományos világból már számos informatikai fejlesztés találta meg útját az üzleti életbe – két évtizeddel ezelõtt még maga az internet is csak pár amerikai egyetemet kötött össze. Újabban hasonló jelenségnek lehetünk tanúi egy másik fejleménnyel, a gridekkel kapcsolatban is.
Az alkalmazásokkal szembeni elvárásokhoz igazodik a kínálat.
Lehet egy informatikai rendszer bármilyen kifinomult, rendelkezhet a legmodernebb képességekkel, az egész mit sem ér, ha hiányzik éltetõ eleme: az áram.
A kognitív pszichológia, a számítástudomány, a klasszikus matematika és a formális nyelvészet határterületein egy új tudományág bontakozott ki: a mesterséges intelligencia (MI). A jelen és a jövő szoftvertechnológiái egyre nagyobb mértékben integrálják az MI eredményeit.
„Garbage in, garbage out” – mondja a régi informatikai közmondás, azaz ha egy rendszert hibás adatokkal táplálunk, akkor csak hibás eredményeket kaphatunk. Különösen igaz ez az adatok elemzésére szolgáló alkalmazásoknál, amelyeket csak „tiszta” adatokkal lenne szabad táplálni.
Élesedõ verseny, alternatív ügyfélelérési csatornák, dereguláció – a megváltozott üzleti körülmények a banki informatikusoktól is új módszerek és technológiák alkalmazását követelik meg.
Nem kevés gondot okoz nap mint nap a tucatjával beérkezõ hang-, papír- és elektronikus üzenetek feldolgozása. Nagy elõny lehet, ha ezeket egységesen tudjuk kezelni és elérni.
Annak a vállalatnak, amelyik ma lépést akar tartani az elektronikus kereskedelemmel, a szállítmányozásban is globális méretekben kell gondolkodnia. Tudnia kell például, hogy mennyit ér meg a pontossága.
Ami nem mérhetõ, az nem is irányítható. Ahhoz, hogy valóban ki tudjuk aknázni a webes jelenlétben rejlõ lehetõségeket, naprakészen tudnunk kell, hányan és honnan látogatnak el hozzánk. S ez még csak a kezdet.
A legendás hacker felfedi, hogyan védekezzünk a biztonságot fenyegetõ legnagyobb veszély, az emberi természet ellen.
A tudományos világból már számos informatikai fejlesztés találta meg útját az üzleti életbe – két évtizeddel ezelõtt még maga az internet is csak pár amerikai egyetemet kötött össze. Újabban hasonló jelenségnek lehetünk tanúi egy másik fejleménnyel, a gridekkel kapcsolatban is.
Az alkalmazásokkal szembeni elvárásokhoz igazodik a kínálat.
Lehet egy informatikai rendszer bármilyen kifinomult, rendelkezhet a legmodernebb képességekkel, az egész mit sem ér, ha hiányzik éltetõ eleme: az áram.
