Egy német adatmentési szakember megerősítette, hogy az USB-memóriaeszközök egyre kevésbé megbízhatók. Az ok: a memóriachipek rosszabb minősége, és a flash-cellánként több bit tárolására való áttérés is szerepet játszik.
A CBL Data Recovery, egy német adat-helyreállítási és számítógépes kriminalisztikai szolgáltató azt írta, hogy a microSD és az USB-stickek újabb memóriakomponenseinek minősége romlik: adatmentő laboratóriumában egyre gyakrabban fordulnak elő olyan USB-stickek, amelyeknél a NAND gyártójának logóját eltávolították a chipről.
A gyanú szerint az olyan gyártók, mint az SK hynix, a Sandisk vagy a Samsung által gyártott flash chipeket, amelyek nem felelnek meg a minőségellenőrzésnek, újraértékesítik a piacon, de alacsonyabb memóriakapacitású alkatrészként jelölik meg őket.
„Amikor tavaly hibás USB-stickeket bontottunk fel, riasztóan sok rosszabb minőségű memóriachipet találtunk, csökkentett kapacitással és a chipről eltávolított gyártói logóval”,
írta Conrad Heinicke, a CBL ügyvezető igazgatója.
Heinicke elmondta, hogy sok USB-stick valójában microSD-kártyákat tartalmazott, amelyeket az áramköri lapra szereltek fel, és egy külső vezérlőchip kezelte őket. Az ilyen USB-stickek többnyire reklámajándékok voltak, de voltak köztük márkás termékek is.
„Nem szabad túlságosan bízni a flashmemória megbízhatóságában”,
tette hozzá.
Heinicke úgy véli, hogy a többszintű cella-architektúrák elterjedése, ahol egyetlen memóriacellát a feszültség változtatásával rávesznek arra, hogy ne csak egyetlen bitet tároljon, szintén súlyosbította a helyzetet. A négyszintű cellák (QLC-k) esetében például cellánként négy bitet tárolnak, ami azt jelenti, hogy 16 állapotot kell megkülönböztetni.
A NAND flash gyártók azért választották ezt az utat, mert nagyobb tárolási sűrűséget biztosít, ami nagyobb kapacitású meghajtókat és alacsonyabb GB-onkénti költségeket jelent. Ez azonban kihatással van a cellák tartósságára, azaz élettartamára is. Más szóval a cellák annál gyorsabban elhasználódnak, minél több bitet tárolnak.
„A tárolási sűrűség növelésének sikere hátulütője: csökken az írhatóság (tartósság) és a tárolókapacitás (megőrzés). Ez azt jelenti, hogy csökken a maximálisan lehetséges írási-olvasási ciklusok száma, és nő annak a kockázata, hogy a töltéskülönbségek, amelyeket bitként olvasunk, a töltéseket tartó szigetelőréteg öregedése miatt már nem olvashatók. Még a kiváló minőségű memóriachipek esetében is óriási erőfeszítéseket kell a gyártóknak a vezérlőben lévő hibajavító mechanizmusokba fektetniük. Nem meglepő, hogy a használaton kívüli chipeket tartalmazó USB-stickeknél adatvesztés következik be”,
állítja Heinicke.
Közölt néhány tippet a flash-felhasználóknak. Ha gyakran írunk és törlünk adatokat az USB-stickekre/-ről, például amikor biztonsági mentőeszközként használjuk őket, érdemes több sticket felváltva használni. Ha a flash adathordozót hosszabb ideig bármi tárolására használják, használjanak jó minőségű tároló hardvert, és tartsák hűvös helyen, mivel a magas hőmérséklet felgyorsíthatja az adatvesztést.
A flash-tárolókhoz évente vagy félévente kell hozzáférni, mivel ez lehetővé teszi a hibajavító mechanizmusok számára, hogy belsőleg másolják a „halványuló” adatokat, és az eszközöket nem szabad teljesen feltölteni – a ki nem osztott hely meghagyása lehetővé teszi, hogy a belső adatkarbantartó és hibajavító mechanizmusok tovább működjenek.
(forrás)
