Az okostelefonok és más számítógépek már évek óta rendelkeznek egy nagy teljesítményű eszközzel, de valahogy a piac elhanyagolta a lehetőséget, hogy felhasználjuk őket, pedig ez segíthetne még jobban kapcsolódni ahhoz, amit éppen csinálunk.
A haptikus, tapintható visszacsatolás a modern számítástechnika szenzoros megoldása, amely évtizedek óta itt van az orrunk előtt. A Nintendo Switch 2017-es piacra dobása óta szinte egyetlen másik konzol sem próbálta leutánozni a Switch kifinomult haptikus működését, és megdöbbentő módon szinte egyetlen Nintendo játék sem támaszkodott a haptikus visszacsatolásra, hogy az elsőként és utolsóként ezt nyújtó „1-2 Switch-hez” hasonlóan adja át az információkat finom rezgésekkel a játékosoknak. Ez már csak azért is érthetetlen ma, mert a részletes haptikus visszajelzés szinte mindenhol megtalálható, az okostelefonunktól a laptopunkig, ám ez még szinte soha nem érződött ennyire láthatatlannak. A haptikus visszacsatolás a modern számítástechnika olyan szenzoros eleme, amely az orrunk előtt rejtőzködik, és ha belegondolunk, sokkal nagyobb szerepet kellene játszania a jövő számítógépeinek mindennapi használatában, a felhasználói élmény gazdagításában.
ERM és LRA
A mobiltelefonok és más zsebben hordható személyi elektronikai cikkek már régóta rendelkeznek haptikus és vibrációs motorral, de egészen a közelmúltig ezek nem mentek át nagy fejlődésen, a minőségük stagnált. A kezdeti időkben mindenütt excentrikus forgó tömegvibrációs motorokat (ERM-eket) alkalmaztak. Egy korai személyhívóban működés közben is megfigyelhetjük ezt: egy egyenáramú motort, amelynek tengelyére excetrikus súlyt rögzítettek, amely forgása közben vibrációt kelt. Ha különböző sebességgel forgatjuk a súlyt, különböző típusú avagy mintázatú és erősségű rezgéseket hozhatunk létre, hogy a hatás megfeleljen a különféle figyelemfelkeltő céloknak.
Rengeteg régebbi okostelefon is használta ezeket a motorokat, és az Android korai verzióit a Google még úgy állította be, hogy az ujjaink minden egyes érintését a kijelzőn rezgés követte. Azóta az ERM-eket lecserélték lineáris rezonáns aktuátorokra (LRA-kra) és a mobilszoftver pedig sokkal konzervatívabb abban a tekintetben, hogy hogyan és mikor rezegteti a telefont. Az LRA-k egyenes vonalban oszcillálnak, lényegében alacsony frekvenciájú hangszórók, sokkal érzékenyebbek és energiahatékonyabbak forgó elődeiknél. Kifejlesztésük és elterjedésük kulcsfontosságúnak bizonyult az Apple nagy technológiai áttöréseihez a Taptic Engine, a Force Touch, a 3D Touch és Haptic Touch technológiák esetében.
Az „Apple Taptic Engine” egy egyedi LRA. Először az Apple Watch-ban jelent meg a „force touch” formájában, amely egy erősebb megnyomással lehetővé teszi a rejtett kezelőelemek elérését és a kopogtatást az értesítések kezeléséhez. Ezek is különféle formákban érkezhetnek, lehet zümmögés egy hívásnál, dupla koppintás az üzenetek érkezésénél, vagy csúsztatás, amivel a részletes navigáció során jelezhetjük, hogy melyik irányba kell fordulni.
A „Taptic Engine-t” később megkapta az iPhone 6S telefon, egy nyomásérzékelő réteggel a kijelzőn, amely lehetővé teszi a „3D Touch” funkciót, az Apple jobbklikk-megoldását, valamint a szilárdtest-home gombnak nevezett extrém nyomásérzékenységű speciális képernyőterületet, A 3D Touch rövid életű volt – az iPhone XR-be már bele sem került – de azok a képességei, hogy előnézetet kínál a linkekhez, mielőtt odanavigálnánk, és az iOS-billentyűzetet érintőpaddá változtatja, újszerű és hasznos kiegészítéseknek bizonyultak, mert természetesebbé és kényelmesebbé vált az iPhone-ok használata. A 3D Touch-t később a Haptic Touch váltotta fel, miután az Apple lemondott a nyomásérzékeny kijelzőről, majd ismét bekapcsolták a Taptic Engine finom rezgéseinek képében.
Az Apple legnagyobb haptikus dobása természetesen a MacBook trackpad volt. A 2012-es 12 hüvelykes MacBook olyan vékony és kompakt lett, hogy a vállalat fizikailag is kattanó érintőpad helyett egy szilárd üvegdarabot választott, amely rezgéssel jelez vissza, amikor „kattintunk” rajta, néhány nyomásérzékeny Force Touch funkcióval megfejelve az élményt, hogy az még kényelmesebb és sokoldalúbb legyen. A változtatás olyannyira sikeres volt, hogy immár minden Apple laptop az új típusú érintőpadot használja, és sok más laptopgyártó is hasonló kialakítást alkalmazott laptopjaik profiljának áramvonalasabbá tételére.
Egy egyszerű gombcsere hatásai
Noha rendkívül elterjedt és sikeres megoldás, az egyesek szerint kicsit kiábrándító a haptikus visszacsatolás konzervatív megközelítésében, hogy a sokkal több lehetőséget tartogató rezgéseket alapértelmezés szerint szimpla gombcserékké redukálja, kihasználatlanul hagyva a bennük rejlő számos egyéb lehetőséget. Ez például az iPhone 15 Pro esetében elég szembetűnő. Az Action Button megfelelő megoldás arra, hogy a leggyakrabban kikapcsolt állapotban lévő kapcsolót egy többfunkciós gomb helyettesítse, amely elérhetővé teszi a parancsikonokat és egyéb funkciókat az iPhone-on. Az Action Button „megnyomásának” érzését teljes mértékben a Taptic Engine szolgáltatja a felhasználók számára.
Nyilvánvaló okai vannak annak, hogy az okostelefonok és laptopok gyártói miért nem használják sokkal intenzívebben a haptikus technológiát, mert így maximalizálható leginkább az akkumulátor élettartama. Nem kell hosszú ideig használni az iOS-billentyűzeten bekapcsolt állapotban lévő haptikus visszajelzést, hogy észrevegyük, alaposan befolyásolja az akkumulátorunk élettartamát. Összefoglalva a problémát: egy pusztán rezgések köré épülő felületre váltás komoly hatással lehet arra, hogy a telefon vagy a laptop kibír-e egyetlen teljes napot működésben maradva. Ahogy az iFixit portál megjegyezte azt vizsgálva, hogy mi teszi egyedivé az Apple haptikus rendszereit: a vállalat rendszeresen és kitartóan növelte a Taptic Engine méretét, ahogy az iPhone-ok mérete is nőtt. Az iPhone vagy a MacBook Pro érintőpadjának különleges, kielégítő érzését is a szoftver és a hardver gondos összehangolása adja.
A szakértők egy része fejcsóválva értetlenkedik azon, hogy az Apple, vagy bármely másik gyártó, miért nem volt képes eddig semmilyen más módot kitalálni az akkumulátorok megfelelő élettartamának biztosítására, mint a minden egyéb módszernél, hang vagy fényhatásnál nagyobb felhasználói élményt nyújtó rezgés-technológia teljes kiiktatása.
Többet kellene éreznünk
Az ID by Amo új közösségimédia-alkalmazás a közösségi feedeket kollaboratív kollázsokként és hangulattáblákként értelmezi, de nem is ennek okán került bele ebbe a cikkbe, hanem azért, mert örvendetes kivételként haptikus visszajelzéseket alkalmaz. Miközben barátaink hangulat-boardjainak frissítéseit lapozgatjuk, az adott ismerős anyagainak nagyítása és kicsinyítése – vagyis a zoom – a telefon ide-oda billentésével kezelhető, és a forgatásainkhoz hangolt vibrációs visszajelzésekkel. Ha megnyitunk egy új táblát, azt is kellemes zümmögés kíséri, semmi durva túlzás, de erőteljesebb, mint egy szokásos üzenet-rezgés.
A Not Boring Software „Weather” és „Calculator” appjai (időjárási információk és egy számológép) is hasonlóképpen játékosan alkalmazzák a vibrációt a felületeiken, miközben navigálunk a menükben. Egyik sem feltétlenül a haptikus forradalom emblematikus alkalmazása, de azt mindenképpen bizonyítják, hogy magunkkal hordott elektronikában sokkal több lehetőség rejlik, mint a fizikai gombok folytonos újragyártása, vagy a szintén évtizedes távlatban ismétlődő szoftverelemek erősebb hangsúlyozása. Számítógépeinkkel hang, vizuális, és tapintás-alapú kommunikációt is folytatunk, de azt bátran kijelenthetjük, hogy a fősodor fogyasztói technológiái a tapintás elemet mostohán kezelik, mellőznek szinte minden kreativitást a megközelítéséből.
Ha a jövőt – ahogy azt a Meta és az Apple javasolja – a fejünkön viselt, immerzív, térbeli számítástechnika vezérli, lehetséges, hogy érdemes lenne többet tennünk az érzékszervek bevonása érdekében, a látványon és a hangon kívül. Miért nem rezegnek például a fejhallgatóink? A konzolos játékokban a haptikus információ szinte mindenütt jelen van, a PlayStation VR2 headset még az arcunkat is megrezegteti, de szerepe a hagyományos számítástechnikában mégis többnyire csak látszólagos. Érdemes és főképp újszerű lenne fizikailag is érzékelni a számítógépünk jelzéseit, valahogy úgy, mint ahogyan ma látjuk vagy halljuk őket, és ezzel régi játékaink, appjaink is új életre kelhetnének.
(forrás)
