Digitalizációval a válságok ellen

Sokféle nehézséggel kell szembenéznie a világnak és Magyarországnak 2022 végén. A geopolitikai bizonytalanságot az attól nem független gazdasági és pénzügyi bajok tetézik, miközben a kiberfenyegetettség mértéke sem csökkent. A korábbi Infotér Konferenciákon mindig esett szó arról, hogy mit értünk digitalizáció alatt, és hogyan segítheti a gazdasági fejlődést. Az idén az is szóba kerül, hogy az infokommunikációs technológiák miként segíthetnek a sűrűsödő problémák kezelésében.

◼︎ Infotér 2022

Távközlés, infrastruktúra, fejlett technológiák, kiberbiztonság, védelmi- és űripar, digitális oktatás, mezőgazdaság, energiaipar – a hagyományokhoz híven a digitalizáció szinte összes technológiai és felhasználási vetülete terítékre kerül az idei Infotér Konferencián. „Most nincs meghirdetve egyetlen központi gondolat, amely köré az egész rendezvényt felépítenénk, de minden izgalmas témakört érintünk, beleértve az államigazgatási informatikai szervezetrendszer jelenlegi átalakulását”, mondja Biró Albert, a házigazda Infotér Egyesület főtitkára.

Agrárium és energetika a célkeresztben

Ha mégis ki kellene emelni egy motívumot, amely több szekcióban is megjelenik, az talán a válság lehet, illetve az, hogy a különféle válságokra milyen választ tud adni a digitalizáció. „Attól tartok, hogy az elmúlt tíz évben tapasztalt konjunktúrának jó időre búcsút inthetünk. Nem tudjuk megmondani, milyen mélységű és hosszú lesz az előttünk álló nehéz időszak, de most úgy látszik, hogy az infláció és a magas energiaárak egy jó darabig velünk maradnak. Ezek ellen természetesen lehet makrogazdasági eszközökkel is küzdeni, de mindenképpen érdemes végiggondolni azt is, hogy a digitalizáció miben és hogyan tud ebben segíteni. Az agráriummal és az energiagazdálkodással foglalkozó szekcióknak ez lesz az egyik kiemelt témája”, teszi hozzá Biró Albert, és egyből néhány példát is megemlít.

Az agráriumban az egyik komoly kérdés, hogy miként lehet minél kevesebb erőforrás (például öntözővíz) felhasználásával megtermelni az élelmiszereket. Egyre több olyan technológia létezik, amelyekkel zárt rendszerekben, akár mostoha körülmények között, fagyos vagy éppen sivatagi tájakon is termelhetők bizonyos élelmiszerek. Ezek komoly irányítási rendszereket igényelnek, amelyek elképzelhetetlenek adatgyűjtő szenzorok, az információkat feldolgozó egységek és a beavatkozásokat végrehajtó modulok nélkül. A lánc másik végén pedig ott van a fogyasztás – a fejlett világban a drágán (és sokszor fenntarthatatlanul) megtermelt élelmiszer nem kis része egyszerűen a kukában végzi. A fogyasztás okosabb tervezésével, a lejárati időkre figyelmeztető hűtőszekrényekkel, az ellátási láncok újragondolásával ennek a pazarlásnak a nagy része megszüntethető lenne.

Az energiaválság leküzdése sem képzelhető el a digitális megoldások nélkül, sem a termelői, sem a felhasználói oldalon. Az elosztórendszerek irányítását megbonyolítja az időjárástól függő kisebb-nagyobb szél- és naperőművek kiszámíthatatlan termelése. Az egyik megoldás a kisebb (például települési) energiaközösségek, okos gridek létrehozása lehet, amelyek alapvetően a helyben termelt energiát használják el. A fogyasztói oldalon a távolról, akár mobiltelefonról is vezérelhető okos otthonok és okos eszközök jelenthetik az egyik kiutat.

Technológiailag szuverénnek lenni

Egy ország eredményei nagymértékben összefüggenek azzal, hogy gazdasága mennyire tudásintenzív: a hozzáadott értékben mekkora a tudás szerepe. A tudásintenzív működés viszont egyre nagyobb mértékben függ a technológiától, emiatt viszont mind fontosabb lesz, hogy egy ország milyen mértékben rendelkezik olyan szuverén technológiai megoldásokkal, amelyek saját kontrollján, vagy legalább saját érdekkörén belül működnek, és ezekkel mennyire tud hozzájárulni a globális gazdaság értékteremtéséhez – vázolja fel Kuthy Antal, az E-Group vezérigazgatója, hogyan függ össze az infokommunikáció és egy ország szuverenitása (amiről egyébként az Infotér Konferencián is előad majd).

Két, egymáshoz szorosan kapcsolódó részből tevődik össze az infokommunikációs szuverenitás. Egyrészt, hogy bizonyos kritikus pontokon rendelkezzen olyan megoldásokkal, technológiákkal, eszközökkel, amelyek saját ellenőrzése alatt állnak. Másrészt a kormányzati-államigazgatási munkát is úgy kell átalakítani, hogy alapvetően a belső adatokra támaszkodva képes legyen adatalapú kormányzati döntéseket hozni, ezzel feljavítva a hagyományos, alapvetően hierarchikus jelentési rendszerekre építkező döntési folyamatokat, amelyek óhatatlanul szervezeti és emberi torzításokat is tartalmaznak. Ezzel kapcsolatban rendkívül lényeges az is, hogy a termelőerővé váló adatokkal ki rendelkezik, ki tudja felhasználni azokat, vagyis mennyire érvényesül az adatszuverenitás.

„Minél inkább támaszkodik a kormányzati munka az adatok begyűjtésére, elemzésére és felhasználására, annál kritikusabbá válik, hogy mekkora a technológiai kitettsége. Ha nem képes ezt a tevékenységet kritikus pontokon saját ellenőrzése alatt álló infrastruktúrán elvégezni, vagy legalább kontrollálni, illetve kezelni a kitettséget, akkor kiszolgáltatott lesz más szereplőknek. De nemcsak a technológiával kell rendelkeznie, hanem azzal a tudástömeggel, világszínvonalú koponyákkal is, amelynek révén ez a tudás használhatóvá válik, azaz adatból információ, majd tudás keletkezik”, teszi hozzá Kuthy Antal.

A technológiai és adatszuverenitás stratégiai jelentőségének felismerése és céllá tétele a magyar informatikai iparnak is komoly lökést adhatna. Meg kellene változnia a szemléletnek: a máshol kifejlesztett technológiák alkalmazásától el kell mozdulni egyes kritikus, kellően szűk területeken a saját mélytechnológiák kidolgozása felé. „Ne csak átvegyünk, hanem mi is adjunk, ne csak használjunk, hanem teremtsünk is”, fogalmaz az E-Group vezérigazgatója. Fontos azonban, hogy ezt az elhatározott stratégiát következetesen végigvigye az ország, ne csak egy éves projektekben gondolkodjon, és ne hagyja félbe, csak mert megjelent valamilyen éppen nagyszerű új technológia. „A következetes stratégiai gondolkodás a technológiai szektor fejlesztésében, különösen, ami az informatika és az állam viszonyát érinti, megkerülhetetlen lesz, ha sikeres digitális államot akarunk építeni, miközben az informatikai szektor újraiparosítása is szempont kell legyen”, mondja.

A kkv-k is meghódíthatják a világűrt

Az űrtechnológia nem először szerepel az Infotér programjában, ám most a hagyományosan egyetlen téma köré szerveződő nulladik nap kimondottan a védelmi- és űriparnak, illetve ezekhez kapcsolódóan a 21. században jelentkező biztonságpolitikai kihívásoknak lesz szentelve.

Az utóbbi időszakban megkezdődött a hazai védelmi ipar erősödése is: az egyik legjelentősebb hazai ICT-vállalatban, a 4iG-ban befektetőként megjelent a szektor egyik nemzetközi óriása, a Rheinmetall is. Az óriások mellett azonban a kisebbeknek is juthat szerep, még a védelmi technológiával szoros kapcsolatban álló űriparban is, hangsúlyozza Kulcsár Sándor, az Infotér szakértője. „Az űrkutatásnak, az űriparnak a hagyományos gyártási ágazatokhoz képest kiemelkedő a növekedési potenciálja és a megtérülési képessége. A kormányzat határozott célja, hogy növelje az űrszektorban érdekelt magyar vállalkozások, köztük a kis- és középvállalkozások számát, hogy ez a már most is jelentős, de még ígéretesebb jövő előtt álló iparág minél nagyobb arányt képviseljen a magyar GDP-n belül”, teszi hozzá.

Talán egyeseknek még meglepő lehet egy mondaton belül emlegetni a magyar kkv-kat és az űripart, ám valójában ebben semmi rendkívüli nincs. Egyrészt értékes előzményekre támaszkodhatunk, hiszen a magyar műszerek, modulok már évtizedek óta vesznek részt a küldetésekben, újabban pedig a kis méretű műholdak fejlesztésében értek el kiemelkedő eredményt a magyar kutatók és vállalkozások. Másrészt az űripar rendkívül szerteágazó: az anyagvizsgálatoktól kezdve az elektronikán és szoftverfejlesztésen át akár az élelmiszer- és egészségiparig számtalan ágazat képviselői vannak jelen.

A segítség rendelkezésre áll

Az sem feltétlenül igaz, hogy az űriparba való bekapcsolódáshoz rengeteg sok pénz kell, folytatja Kulcsár Sándor. Az űripar nem egyenlő a csillagháborús tervekkel vagy akár a Mars-utazással; ennél lényegesen kisebb projektek és feladatok is elképzelhetők. Az persze igaz, hogy ebben a szegmensben magasabb követelményeknek kell megfelelniük a vállalkozásoknak, ami több forrás felhasználását is jelenti. A felkészüléshez viszont többféle segítséget is igénybe tudnak venni az érdeklődő hazai kkv-k.

Az Európai Űrügynökség (ESA) teljes jogú tagjaként Magyarország az elmúlt években nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy részt vegyen a szervezet hazánk számára releváns programjaiban, aminek köszönhetően a hazai szereplők pályázatok útján be tudnak kapcsolódni az európai űripar vérkeringésébe is.

A bizonytalanságok évtizede jön „Az Infotér-rendezvények tizenkét évvel ezelőtti indulásakor egészen másképpen álltunk a világ történéseihez. Akkoriban éppen egy gazdasági válságon túljutó, optimista és erősödő infokommunikációs szektor készült meghódítani a hagyományos iparágakat, és kívánt a gazdasági élet motorjává válni. A 2020-as esztendő azonban váratlan fordulattal állt elő, és bebizonyította, hogy mindaz, amit korábban elképzeltünk a biztonságos és kiszámítható világról, csupán illúzió. Idén tavasszal egyértelművé vált, hogy az a jóslat, mely szerint az elkövetkező időszak a bizonytalanságok évtizede lesz, a szemünk előtt válik valósággá. Az infokommunikációs szektor az elmúlt években mindezek ellenére soha nem látott gyorsasággal fejlődött, de a kávéházi hangulat már megszűnőben van. A nemzeti szuverenitás, a világpolitikában zajló nagyhatalmi harcok jelentős nyomást gyakorolnak a szektorra. Az elkövetkező időkben ezért szükség lesz minden tudásunkra, hogy megvédjük magunkat, és hozzájáruljunk hazánk megerősítéséhez.” – Soltész Attila, az Infotér Egyesület elnöke.

Az egyik fontos kezdeményezés a Space Terminal, amelyet az ESA és a Külgazdasági és Külügyminisztérium támogatásával, az ESA BIC program keretében indított el itthon a Design Terminal, és amely nemcsak vállalkozásoknak, hanem kutatóknak, diákoknak is elérhető. Mára tizenegy hazai vállalkozásnak segít az éveken átnyúló inkubációs program olyan technológiák ki- és továbbfejlesztésében, mint az elektromos áramkörök „egészségi” állapotának felmérése; a mezőgazdasági vízfelhasználás nyomon követése műholdas adatok alapján vagy éppen bioszenzoros eszközök az űrhajósjelöltek agytréningjéhez.

A másik kezdeményezés a Unispace Program, amely egy több mint tizenhét egyetem (többek között a Nemzeti Közszolgálati Egyetem, BME, Debreceni Egyetem, ELTE) közös, interdiszciplináris űrtudományi képzési programja, amely az űrhöz kapcsolódó szakmai területeket erősíti, és egyben biztosítja a hazai űrszektor szakember-utánpótlását. Ebben a képzési struktúrában a legkülönfélébb szakmai ismereteket adják át a résztvevőknek. A tananyagban ezen képességekre és ismeretekre mind szüksége van az űriparban érdekelt munkavállalóknak, vállalkozóknak: szabadalmi védelem, pénzügyi tudás, speciális űrbiológiai ismeretek, és így tovább, sorolja Kulcsár Sándor. „Szeretnénk bemutatni az érdeklődőknek, hogy milyen lehetőségei vannak a magyar vállalkozóknak ezen a területen, milyen intézkedésekre van szükség rövid- és középtávon ahhoz, hogy nagyobb eséllyel induljanak ebben a versenyben”, teszi hozzá a szakértő.

Ember is kell a vas mögé

Egy infokommunikációs konferencián nem meglepő, hogy a technológia, a technológia újdonságai és az általa kínált lehetőségek állnak a középpontban. Egyvalamit azonban nem szabad elfelejteni, figyelmeztet Both András, az IdomSoft nemrégiben kinevezett vezérigazgatója: a technológia mögött és előtt mindig ott áll az ember is.

Egyfelől a vállalatoknál, szervezeteknél dolgozó informatikai szakemberek számára biztosítani kell a folyamatos fejlődés, önfejlesztés lehetőségét, az új ismeretek elsajátítását. „Ha ők nem tudnak lépést tartani a technológia fejlődésével, akkor nem tudnak javaslatokat adni új, az üzlet számára értékes megoldások bevezetésére. A másik oldalról pedig azt sem fogják tudni megítélni, hogy a szállítók javaslatai mennyire felelnek meg az üzlet igényeinek, mennyire jövőállóak, vagy esetleg csak papíron mutatnak jól. Folyamatosan tanuló munkavállalók és folyamatosan tanuló szervezet nélkül a csúcstechnológia sem fogja a kívánt eredményt hozni”, hangsúlyozza Both András.

Ne csak modern legyen, hanem releváns is!

Mindez azonban még csak az érem egyik oldala. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a modern technológián alapuló megoldásoknak a végfelhasználókat – az államigazgatásban az állampolgárokat, vállalkozásokat, ügyintézőket – kell szolgálniuk. Ha a mégoly kiváló informatikai szakemberek inkább csak maguknak fejlesztenek, a saját ismereteik, elvárásuk alapján valósítják meg a rendszereket, nem fognak célt érni. Ahogy Both András fogalmaz: „Az átlagfelhasználó nem fog egy informatikus fejével gondolkodni. Egy megoldás nem attól lesz innovatív, hogy a létező legmodernebb technológiákat használja. Sokkal fontosabbnak tartom, hogy megértjük-e a felhasználó problémáit, igényeit, és azokra adunk-e releváns válaszokat. Ez a technológia humán oldala, de ennek figyelembevétele nélkül nem lehet sikereket elérni.”

Könnyen lehet, hogy a felhasználói igényekre nem a legújabb technológia adja a legjobb válaszokat. Az IdomSoft vezérigazgatója emlékeztet arra is, hogy az államigazgatás területén tekintettel kell lenni az öröklött rendszerekre, architektúrára, és azt a megoldást kell megtalálni, amely a legjobban illik egyrészt ehhez a háttérhez, másrészt az ügyféligényekhez, mindeközben pedig gazdaságos is.

Ennek megvalósításához kellenek az olyan munkavállalók, csapatok, akik értik, milyen irányba halad az infokommunikációs piac, és akik nemcsak azt tudják megmondani, hogy mesterséges intelligenciát kellene használni, hanem azt is, hogy annak széles eszköztárából melyiket és milyen célra lenne érdemes kiválasztani és bevezetni. Nem könnyű ez sem, de talán még ritkább és még értékesebb tudás, hogy ezeket mi módon lehet bevezetni a szervezetbe, teszi még hozzá Both András.

Szabályozott, közös fellépés az IT-biztonságért

Az információbiztonság témája talán aktuálisabb ma, mint volt valaha, hiszen a szomszédunkban dúló háború alaposan átrendezte a biztonságpolitikai helyzetet, a fenyegetéseket és a piacot is. Ugyanakkor nemzetközi szabályozási területen is fontos fejleményeknek vagyunk szemtanúi, emel ki egy további szempontot Bencsik Balázs, a Szabályozott Tevékenységek Felügyeleti Hatósága (SZTFH) kiberbiztonsági tanúsítási igazgatója.

Az év eleje óta működik az európai kiberbiztonsági tanúsítási rendszer, néhány hete hagyták jóvá a Hálózati és Információbiztonsági Irányelv (NIS2) szabályait, a Cyber Resiliency Act (CRA) tervezete pedig a napokban jelent meg. A NIS2 azt célozza, hogy megregulázzák a digitális térben is működő vállalkozásokat, és az ellátási lánc minden tagjára kiterjesszék azokat az elvárásokat és követelményeket, amelyeket eddig jellemzően csak az internetes cégekkel szemben fogalmaztak meg. A kiberbiztonsági tanúsítási rendszer, valamint a CRA pedig az internetre csatlakozó okos eszközökkel és azok gyártóival szemben fogalmaznak meg viszonylag szigorúnak mondható biztonsági előírásokat. „Vagyis párhuzamosan erősödik a vállalatok működését és a termékek biztonságát érintő szabályozás, és az ezekre való felkészülés, az előírásoknak való megfelelés olyan kihívás, amellyel előbb-utóbb minden szervezetnek szembe kell nézni”, mondja Bencsik Balázs.

Ami a geopolitikai kockázatokat illeti, a NATO és az EU tagjaként Magyarország nyilván „részesül” mindazokból a kibertámadásokból, amelyek a nyugati szövetségi rendszereket érintik; az országnak ez a fajta fenyegetettsége mindenképpen nőtt. Ugyanakkor nem következett be, amitől a háború kitörésekor nagyon sokan tartottak: a fizikai összecsapást nem kísérte kiterjedt és pusztító kiberháború. A háborúzó felek rendszereit, infrastruktúráját számos látványos és sikeres támadás érte, de ez nem fordult totális Armageddonba.

Ebben a helyzetben még inkább felértékelődnek a nemzetközi együttműködések. Könnyen bekövetkezhetnek olyan súlyos támadások, amelyeket egyetlen EU- vagy NATO-tagállam nem képes önmagában elhárítani, információk, kapacitások vagy képességek híján, miközben a fenyegetés a több országot vagy az egész szövetséget érintheti. Gondoljunk például a villamosenergia-hálózat irányítási rendszerére – ez olyan szinten van összekapcsolva, hogy kis túlzással egy dominó ledöntésével az egész európai rendszer borulhat, hoz egy példát Bencsik Balázs. Az együttműködés javítására több kezdeményezés is indult Európában, például a Joint Cyber Unit, amely egy gyors reagálású kiberbiztonsági egység, vagy a Cyclone, a nagyszabású kibertámadások elleni válságkezelési hálózat. Az SZTFH igazgatója szerint hasonló együttműködési platformokra országon belül, a vállalatok között is szükség lenne, hogy hatékonyabban tudjanak védekezni a támadások ellen, illetve gyorsabban felszámolhassák az incidensek következményeit.