Nem az első és nem is az utolsó az, amit a szomszédban tapasztalunk, amire az egész világ feszülten figyel. Elvégre a háború végigkísérte az emberiség történelmét, a modernkor fegyveres összecsapásai pedig kiegészültek a kibertérben zajló műveletekkel. Honnan hova jutottak a felhasználók a közel kétszáz napja tartó, a kibertérben (is) zajló háború alatt?
◼︎ A helyzet ugyan fokozódik, de (még?) nem kritikus
Bármennyire is sokszor erre utalnak a téma kapcsán elhangzott végletes kifejezések, valójában nem Ukrajna volt az első „kiberháborús” helyszín, de igaz, ami igaz, hogy ez volt az első olyan konfliktus, ahol rendszeresítették a nagyszabású kiberműveleteket, nem kímélve senkit és semmit.
A kezdetekben a kiberműveletek célja az olyan információk megszerzése volt, amelyek befolyásolni képesek a hadműveleteket, mára azonban teljesen átalakult a hadműveletek célja és metódusa is, sokkal inkább a másik megtévesztése, a dezinformációs háború kiélezése, a világtól való elszigeteltség elérése, és természetesen a kulcsfontosságú információk megszerzése mellett a károkozás vált a legfőbb céllá.
Kísérleti nyúlból fehér köpenyes tudós
A Kiberbiztonsági Kutatóintézet és a Nemzeti Közszolgálati Egyetem egyik előadásából az is jól körvonalazódik, hogy miként zajlik egy támadás. Az orosz kiberfegyverek a legtöbbször három fázisban működnek: kezdetben csak információszerzésre használják a rosszindulatú kódokat, a második fázisban szereznek ezekkel hozzáférést a rendszerekhez, és csak legvégül nyúlnak a károkozás, akár a teljes megsemmisítés eszközéhez. Ukrajna már 2014 óta számtalan ilyen támadást viselt el főként a kritikus infrastruktúra ellen, azonban a február 24-én megindított támadás nem várt fordulatot hozott.
| Kiberincidensek Ukrajna ellen: támadások a teljesség igénye nélkül
A Center for Strategic and International Studies (CSIS) részletes kutatást készített az Ukrajnát ért és beazonosított kibertámadásokról. A gyűjtést 2021 októberében kezdték, már több oldalas a lista. – 2021 októberében ismeretlen hackerek elkészítették az IssacWiper kártevőt, amelyet aztán 2022 februárjában telepítettek az ukrán kormányzati hálózatokra. – 2022. februárjában a hackerek az igen pusztító HermeticWipert is rászabadították az ukránokra: több mint egy tucat ukrajnai pénzügyi, kormányzati, energetikai, informatikai és mezőgazdasági szervezet mintegy 300 rendszerét tönkretették. A kutatók ezt a támadást egy orosz GRU-hoz kapcsolódó csoporthoz kapcsolták. Majd szintén februárban a hackerek egy ukrán határellenőrző állomás rendszerét támadták meg, ami miatt a határőröknek manuálisan kellett feldolgozni a Romániába menekülő emberek adatait. – 2022. márciusában a hackerek adathalász-támadásba kezdetek: a csalók által küldött emailben „15 000 font összegű” kifizetést ígértek a kormánytól támogatásként „ezekben a nehéz időkben”, a meg nem valósuló kifizetéshez nyilván meg kellett adni a személyes adatokat is. – 2022. áprilisában a hackerek DDoS-támadást indítottak Ukrajna postahivatala ellen, néhány nappal azt követően, hogy új bélyeget adtak ki egy ukrán határőr tiszteletére. – 2022. júliusában az oroszok betiltották a Google keresőmotorját a megszállt ukrajnai Donyeck és Luhanszk régiókban |
Noha nyolc éven keresztül az ország volt az orosz kiberfegyverek legfontosabb kísérleti terepe, Ukrajna felülkerekedni látszik a kiberháborúban annak ellenére, hogy eddig ilyen deklarált képessége nem volt. Mi a siker titka? Az IT Army, amely a feketeöves hackerektől kezdve a lelkes amatőrökig olvasztja magába az ideológiai meggyőződésből Ukrajna oldalán harcoló kiberkatonákat, illetve az egyéb kiberszervezetek és a szerveződés nélküli magánzók hackertámadásait az agresszor országgal szemben.
Az eredeti tervekhez képest eddig nem túl sikeresen zajló orosz invázió a kiberműveletek terén is kevés látványos eredménnyel zárult, ám annál inkább befolyásolta a nemzetközi hozzáállást az IT-biztonsághoz.
„Csak” az interneten láttuk, mégis hatással van ránk
A háború kitörését követően az EU kormányai egyhangúan elkötelezték magukat a védelmi kiadások jelentős növelése mellett. Ez nemcsak történelmi léptékű fordulat – főleg a német hadiipari fejlesztések bejelentése –, hanem azt is jelenti, hogy várhatóan jelentős erőforrásokat csoportosítanak át a kritikus infrastruktúraszolgáltatók kibervédelmére is.
Ráadásul a jelenlegi háború annyiban különleges, hogy ez az első olyan kibertéri művelet, amelybe civilek tömegei vonódnak be, és a közösségimédia-felületek már az első naptól kezdve élőben közvetítik az eseményeket, így a háború és a kiberháború vetületei közelebb kerültek az emberekhez, mint valaha.
Ezek a tapasztalatok, a kibertámadások várhatóan felnyitják az emberek szemét, legyen szó egyszerű felhasználóról vagy vállalkozásról. Elvégre, ha azt látni a hírekben, a közösségi médián, az újságok címlapjain, hogy a hackerek bejutottak a szuperbiztonságosnak gondolt Kreml belső kameráinak rendszerébe, vagy épp lekapcsolták a belorusz államvasutat, az szöget üt az ember fejébe, hiszen, ha elérhetetlennek tűnő entitásokkal megesik, akkor vele nem fog?
Nemcsak a hazai, de a nemzetközi kormányzati szervek, vállalatok és civil felhasználók is óvatosabbak lettek, a vállalatok részéről megnövekedett az érdeklődés a különféle védelmi megoldások bevezetésére, míg a biztonságtudatosság lassú, de fokozatos növekedése is elkezdődött a hétköznapi felhasználókban.
