Ez a készülék ritkán „jön szembe az utcán”.
Ha valaki régimódi tárcsás mobiltelefont szeretne, ne csüggedjen, hogy ilyen nem létezik. Van olyan gyártó, amelyik nagyon közel került a fogyasztói vágy kielégítéséhez.
„Már hosszú ideje szerettem volna olyan mobiltelefont, amelyen régimódi tárcsa van. Ha azonban jobban belegondolunk, ilyen tárgy nem létezhet. A legközelebb a célhoz a Bang & Olufsen Serene Mobile jutott, ezért amikor felbukkant a piacon, azonnal vettem egyet” – osztja meg örömét olvasóinkkal Bernáth Tamás, a Scale Consulting ügyvezető partnere.
Miután tesztelőnk jobban megismerte a Samsunggal közösen gyártott készüléket, egyre több örömöt szerzett neki. Először is, magabiztosan hozza a cégtől elvárt kitűnő hang- és képminőséget. Másodszor, a menüjében szakkönyvek nélkül is el lehet igazodni, mert logikusak az elnevezések, és nincs belőlük sok – ebből a készülékből eleve kihagyták azokat a menüpontokat, amelyeket amúgy is csak minden ezredik felhasználó igényelne, évente egyszer. Harmadszor, egyszerűen szép és elegáns tárgy – eredeti forma, matt fekete szín, halk motoros nyílás-csukódás, tiszta, egyszerű csengőhangok. és így tovább.
A tárgyszerűség kedvéért azért a hiányosságokat sem szabad elhallgatni. A nevek előhívását nem lehet az első pár betűvel megkönnyíteni, mindig a kezdőbetű szerinti lista első elemétől kell elindulni, úgyhogy néha sokat kell tekernie az embernek a középső, forgó és billenő tárcsaként is szolgáló körlemezen. A magyar karakterkészlet is fájóan hiányzik. Igaz, némelyik hibát egyszerűen új szoftver letöltésével orvosolni lehetne, de – és itt egy újabb problémához érkeztünk – egész Európát egyetlen dániai szervizközpont szolgálja ki. Három év alatt egyszer kellett javításra beküldeni a gépet, de az mindjárt négy hétig tartott.
„Van már újabb kiadás is, érintőképernyős megoldással. Ez a frissítés nekem biztos kimarad, épp elég ismerősöm küszködik zsebből indított, önkényes hívásokkal és váratlan ujjízületi fájdalmakkal” – figyelmeztet Bernáth Tamás. „A Serene Mobile egyébként is addiktív: aki hozzászokott a körben elrendezett szám- és betűbillentyűk nyomogatásához, alig tud visszaállni a hagyományosabb elrendezésekre” – teszi hozzá.
Végül, kár lenne tagadni, némi sznob öröm is van abban, hogy ez a készülék ritkán „jön szembe az utcán”. Annyira, hogy néhányan púderes doboznak, jobb esetben tájolónak nézik. Ezekért a bántó esetekért azonban kárpótolja az embert, amikor egy intézkedni vágyó rendőrt meg tud győzni, hogy ő egyedi navigátort tartott az imént vezetés közben a kezében, semmiképp sem egy mobiltelefont…
