Korábban leginkább a képméret növekedése és a képminőség javulása határozta meg a televíziók fejlődését, az utóbbi néhány évben ez a trend megváltozott, és sokkal inkább fontossá vált a tévékészülékek funkcionalitása.
Mostanság már csak nevetve gondol vissza az ember arra, hogy az elmúlt néhány év alapvető tévévásárlási dilemmái abban az egyszerű kérdésben merültek ki, hogy lcd-t vagy plazmát vegyünk-e. És bár a tömegpiaci igények hosszú távon végül is az lcd-készülékeket részesítették előnyben, mindez azonban mára teljesen érdektelenné vált, hiszen a plazma- és az lcd-panelek között mostanra nüansznyira csökkent a különbség – már ami a panelek által produkált képek minőségét illeti. Most már szinte minden piaci ajánlatra igaz, hogy fel tudnak mutatni legalább egy olyan alapvető fejlettségi szintet, amellyel nemcsak egyszerűen kielégítik a túlnyomó többség igényeit, de messze maguk mögött hagyták a tartalomipart is – sőt, a ma megvásárolható televíziók sokkal többet tudnak annál, mint amit az elérhető tartalmak többsége kínál.
Ez már a tévék következő hulláma, ahol a televízió sokkal több, mint egyszerű képernyő. Az új korszak tévéje már nemcsak megjeleníti a tartalmat, hanem képes vezérelni a lejátszást, a felvételt, navigálni az online tartalmak és szolgáltatások között, és futtatni olyan alkalmazásokat, mint például a Skype. A mikroelektronikai fejlesztéseknek köszönhetően a készülékekben beágyazott számítógépek vannak, amelyek elvégzik ezeket a funkciókat, szükségtelenné téve a hálózati médialejátszók használatát. A folyamat vége az, hogy a nappali középpontja immár nem a pc lesz, hanem a tévé, méghozzá az okostévé. (Ennek révén pedig nem az amerikai pc-központú koncepció, hanem a japánok smart tv koncepciója valósul meg.)
Az újdonság már hanggal vezérelt – aminek több száz csatornánál akár már komoly jelentősége is lehet –, ráadásul a kedvünkre való műsor kiválasztásában is segít. Internetezhetünk vele, s ha úgy tartja kedvünk, letölthetünk, feltölthetünk, miközben mondjuk, egy közösségi oldalon barangolunk. Eljutottunk tehát odáig, hogy a különböző médiumok konvergenciája révén tulajdonképpen egyetlen platformon kapjuk meg mindazt, amit korábban az internet és a televíziózás külön-külön nyújtott a számunkra. Mindössze egy hátulütője van ennek az egésznek: azok, akik eddig sem szívelték különösebben a tévén futó reklámokat, kénytelenek lesznek megbarátkozni azzal, hogy az okostévék sem reklámmentesek – köszönhetően például az Apple, a Google és a különböző tartalomszolgáltató cégek marketingpolitikájának.
Ugyanakkor jó hír, hogy már készülőben van a reklámokat kiküszöbölő megoldás is, méghozzá egy magyar fejlesztés formájában. A hibrid tévét fejlesztő HomeSys és az ajánlórendszer-fejlesztő Gravity R&D együttműködési megállapodást írt alá a hibridtelevíziós piacon való közös fellépésről. Az összefogás célja, hogy az együttműködés keretében születő szoftver megtalálható legyen majd a következő generációs set-top boxokban, televíziókban, illetve internettáblákban is.
Miski Gábor
