Egykerekű egy órára

Egyelőre csak egy órán át bírja töltés nélkül, és csak kísérleti modellnek számít, de a Hondánál nagy reményeket fűznek a guruló irodai székhez.

A karcsú hölgyek senkit se tévesszenek meg: ez nem holmi szexuális játékszer, bár irányításához kell némi csípőmozgás. A Honda U3-X nevű, személyes mobilitást szolgáló berendezésének sebességét, mozgási irányát, kanyarodását és megállítását a súlypont áthelyezésével lehet elérni. (Ez egyébként ugyanaz a megoldás, mint amit humanoid robotjánál, az Asimónál alkalmazott a Honda.) Szenzor érzékeli, ha a súlypont eltolása miatt megdől a jármű, ebből megállapítja, hogy a rajta ülő milyen irányba és milyen sebességgel szeretne haladni, majd álló helyzetbe téríti vissza az U3-X-et.

A sima mozgáshoz szükség van a minden irányú haladást biztosító kerékmeghajtásra is. Ez a Hot, amelynek lényege, hogy kis átmérőjű, villanymotorral hajtott kerekek kapcsolódnak sorban egy nagy átmérőjű kerékhez. A nagy kerék mozgatja az eszközt előre-hátra, a kis kerekek pedig az oldalirányú mozgásra szolgálnak, az átlós irányú haladás pedig ezek kombinációjával valósul meg.

Az egyetlen darabból álló felépítményben kapott helyett az ülés, a lábtartók és a burkolat, ami egyben a vázat is alkotja. Az októberi tokiói autókiállításon bemutatott jármű tervezői szerint az U3-X elég keskeny ahhoz, hogy könnyű legyen ráülni, elég könnyű ahhoz, hogy kézben lehessen szállítani, elég magas ahhoz, hogy a rajta ülő nagyjából a körülötte állókkal szemmagasságban legyen, ugyanakkor elég alacsony ahhoz, hogy könnyedén letegye a lábát a lábtartóról a padlóra. Egy szó, mint száz: kompakt kis járgányt alkotott a Honda — bár mindenképpen elgondolkoztató, hogy a gyári fotókon csakis könnyű csontú hölgyek ülik meg az egykerekűt, láthatóan igen egyenes derékkal. Rágondolni is rossz, mi történne, ha az elébük toppanó főnök előtt amúgy japánosan meghajolnának…

Kelenhegyi Péter