Szerepeket játszani egy darabban nem csak abból a belső kényszerből lehet, hogy az ember „a világot jelentő deszkákon” állhasson, amiért meg- vagy felad sok mindent. Rácz Istvánnak, az Árukereső marketingigazgatójának a szervezés, a moderálás és a nézői visszacsatolás elemzése jelenti az ellenállhatatlan vágyat.
Rácz István a kilencvenes évek végén többedmagával látta a Bill Murray (és Peter Gallagher) főszereplésével készült Az ember, aki túl keveset tudott című mozifilmet – és elmondása szerint ez az oka mindennek. A vígjáték ugyanis arról szólt, hogy az elfoglalt üzletembert a testvére befizeti a születésnapján az Élet színháza nevet viselő produkcióra, amiben persze egyre kevésbé lehetett megkülönböztetni abból: mi az élet és mi a színjáték, amit a főszereplővel a társulat játszik. Mivel családjában található némi színpadi ambíció (nővére ex-színész), ma már nem tűnik meglepőnek, hogy ebből saját, rendezvényekre átültethető ötlet született.
Az Élet színháza elnevezést kölcsönvették, a színész nővér és a gyermekkori barát támogatása mellé a közgazdasági és vendéglátó-ipari főiskolai végzettség megszerzése során kedveltté vált gazdaságpszichológiai érdeklődése társult. A végeredmény?
Rendhagyó céges rendezvények szervezése, ahol akár több száz vendég figyelmét másfél órán keresztül képesek fenntartani, mi több elérni, hogy a vendégek a játék szerves részei, a történetek szereplői és alakítói legyenek. Az évekig e speciális rendezvény szervezőjeként dolgozó igazgató az extremitás végleteiről szólva elmesélte, hogy előfordult már az is, hogy a minél hűbb interaktivitás jegyében egy hónapra saját emberüket (gyakornok személyében) építették be egy vállalkozásba. Csak azért, hogy a belső viszonyokat és a domináns jellemeket minél jobban beleszőhessék a cég történetére átültetett Madách: Az ember tragédiája előadásába. „Óriási meglepetés és siker volt” – emlékszik vissza Rácz István, aki szerint a Poirot, a Keresztapa, vagy újabban a Drakula történetek köré írt sztorik is azért népszerűek, mert a bennük felvonultatott jellemek a legtöbb közép- vagy nagyvállalatnál megtalálhatók.
A többnyire 4-5 profi színész és ugyanennyi lelkes amatőr köré épített alkalmi társulatban őt mégsem a szereplés vonzza. Inkább a variálható végű történetek előkészítése – egy-egy új sztori kidolgozása és előmunkálatai olykor akár fél évet is igénybe vesznek –, de még inkább az előadások közben végzendő operatív munka.
„Jó, hogy ilyenkor más ember bőrébe bújhatok, de rendőrfőnökként vagy egy londiner szerepében is az a legfőbb feladatom, hogy a kívülállók számára észrevétlenül összefogjam és koordináljam a színészek munkáját és a történet gördülékeny előrehaladását” – mondja az internetes keresőportál marketingvezetője.
Azt pedig kifejezetten élvezi, hogy ilyenkor kiszabadul a hétköznapi munka keretei közül – munkája sarkítva és leegyszerűsítve abból áll, hogy egy számítógép mögül irányítja a cég öt országban működő marketingmunkáját. „Cserébe az Élet színháza izgalmas, vérbő metakommunikációt, valódi, szemtől szemben viszonyokat nyújt, ahol az ösztönös emberi reakciók a leginkább érdekesek” – magyarázta végül Rácz István.
Szabó M. István
