A digitális hirdetőtábla megnézi nézőjét, és „kitalálja”, mit szeretne megvenni.
Egy repülőtér (na, nem a Ferihegyi, hanem, mondjuk, a chicagói O’Hara vagy a londoni Heathrow) várójában bizony nagyon sok és nagyon sokféle ember fordul meg naponta, s így egy ilyen váróterem igen jó hely a reklámoknak. Találunk is mindenféle plakátot és kivetítőt az ékszerektől és a karóráktól a csokoládékon át az informatikai kütyükig és szolgáltatásokig mindenféle reklámmal.
Ám amin az egyik utasnak megpihen a tekintete, azon a másiké átsiklik, mert az egyik utas nő, a másik férfi; az egyik fiatal, a másik idősebb. Ezért a hirdetések a mégoly ideális helyszíneken sem tudják a maximumot nyújtani, ráadásul a hirdető sem kap egyenes visszajelzést arról, hányan vették alaposan szemügyre a reklámot.
|
Samsung Prom |
|---|
|
Pedig hát az igazi az volna, ha a reklám néven szólítaná a nézelődőt, és érdeklődne nála, hogy vált be a legutóbbi vásárolmány, nem akar-e mellé ezt vagy azt beszerezni – ahogy teszi azt John Andertonnal (Tom Cruise) Steven Spielberg Különvélemény című filmjében.
Nos, a Samsung megtette az első lépést, hogy valóra váltsa a hollywoodi PreCrime-fantáziát: proaktív hirdetőrendszere ugyan nem szólítja meg név szerint a nézelődőt, de nemét és korát azonosítva neki megfelelőnek talált hirdetést vetít a képernyő(k)re. Előre meg lehet határozni azokat a tartalmakat, amelyek nőknek, illetve férfiaknak, avagy általánosan mindenkinek szólnak, de a nézőközönség nagysága szerint is változtathatók a reklámok. A nagy felbontású kamerákat tartalmazó rendszer bizonyos adatokat meg is őriz, így utólag felmérhető, mely tartalmat látták a legkevesebben, illetve mely hirdetés futott a legtöbbször a kivetítőn; hány férfi és hány nő figyelmét sikerült megragadni a reklámmal – és így akár nézőszám alapján is el lehet számolni a költségeket az ügynökséggel.
Minthogy a Prom (proactive merchandizing) egyenként „szólítja meg” a nézelődőket, ezért a Samsung szakemberei szerint nem az óriásplakátok versenytársa, és nem is sok-sok képernyőből ki rakott tévéfalakkal, hanem csupán egy-egy képernyővel érdemes összerakni.
Márpedig ilyen plázatévék már ma is működnek…
