Nem akadály, ha valaki az elmúlt évtizedekben nem tudott hobbijának élni. A vitorlázórepüléshez mindig van visszatérés.
Sohasem késő. Talán ez a legtalálóbb mondat arra a fantasztikus lépésre, amit Breznai János, a Pannon fejlesztőmérnöke tett nemrégiben. A komoly tudományos múlttal rendelkező, éveket külföldön töltő szakember ugyanis úgy döntött, hogy megpróbál visszatérni fiatalkori hobbijához, és 36 év kihagyás után ismét beül a vitorlázórepülőbe. A kísérlet fényesen sikerült. Visszatérőként csupán 15-ször kellett felszállnia oktatóval, majd első kísérletre letette a pilótavizsgát.
„A visszatérésben óriási szerepe volt egy repülőszimulátornak. Néhány évvel ezelőtt kezdtem el a virtuális térben repülni. Először csak játszottam, később azonban bekapcsolódtam a fejlesztésbe is. Elkészítettem Magyarország vitorlázórepülés-szimulátorát, nyílt platformon, tehát bárki számára hozzáférhetően. Ez volt az első impulzus a visszatéréshez” – emlékszik vissza Breznai János.
A másik lökést a munka adta; a szakember sokat foglalkozik helyfüggő információkkal. A térképészeti ismeretek tehát szintén megvoltak a repüléshez. A harmadik ösztönző tényezőt természetesen a korábbi, mintegy tízéves aktív repülőmúlt jelentette.
„Hatalmas segítséget jelentett a szimulátor. Egy idő után a számítógép előtt is úgy éreztem, mintha valós körülmények között repültem volna. Biztos vagyok benne, hogy ezért sikerült az ellenőrző repülésem teljesen hibátlanul” – fogalmaz Breznai János.
| Kevés műszerrel |
|---|
|
Egy vitorlázórepülőben nagyon kevés műszer található. Az alapműszerek:
Az elmúlt 40 évben mindössze annyi változás történt, hogy megjelentek a navigációs rendszerek; a korábbi rádiók mellett már minden vitorlázórepülőben ott lehet a gps. Emellett természetesen maguk a gépek jobb anyagokból, illetve jobb paraméterekkel készülnek. |
A vitorlázórepülés évtizedekkel ezelőtt szinte ingyenes hobbinak számított, pusztán csekély klubtagdíjat kellett fizetni. Manapság egész más a helyzet, ám klubkeretek között szintén nem tartozik a legdrágább sportok közé. Ha valaki egy hétvégét a Balatonnál tölt, és közben szörföt bérel, akkor mélyebben a pénztárcájába kell nyúlnia, mint ha vitorlázórepülne. Egy csörlés átlagos díja 700 forint, egy repült óráért 3000 forint körül kell fizetni. Ami igazán drága, az maga a kiképzés. Ahhoz, hogy valaki egyedül repülhessen vitorlázógépen, legalább 40-50-szer kell felszállnia oktatóval. A pilótavizsgáig pedig ezt követően még hosszú és meglehetősen költséges út vezet.
És ha valakit esetleg a szigorú orvosi vizsgálat tart vissza a repüléstől, akkor nincs miért aggódni. Az alapelv rendkívül egyszerű: akinek van jogosítványa, és a szemüvege nem erősebb 5 dioptriánál, az repülhet. Felső korhatár nincs, de 60 év fölött e feltételek teljesülését már évente ellenőrzik.
A nagy visszatérőnek egyelőre csak a fantáziájában szerepel a rekordrepülés. A téli időszak kiválóan alkalmas csúcsmagasságok repülésére. Többen tervezik, hogy a Mátrában – egy speciális légmozgást kihasználva – hullámrepülést végeznek. Breznai János nem titkolt célja a 3000 méteres magasság elérése.
Mallász Judit
