A válság, illetve a kormányzati gazdaságélénkítő csomagok miatt a korábbinál is inkább előtérbe került az európai csúcsvezetők javadalmazása. Bár a kifizetett összegek tavaly alig nőttek, még így is csillagászati távolságban vannak a hétköznapi szintektől.
A gazdasági válságot övező toposzok közül az egyik legnépszerűbb a felsővezetői juttatásoké: miközben az állam (vagyis közvetve az adófizetők) súlyos (euróban számított) tíz- és százmilliókkal segítik ki a bajba jutott vállalatokat, a csúcsmenedzserek továbbra is zsákszámra hordják haza a pénzt, különféle bónuszok és jutalmak formájában.
Milliókban számolnak
Konkrét felmérések ugyanakkor azt is kimutatták, hogy tavaly csak igen csekély mértékben emelkedett a legnagyobb európai vállalatok felsővezetőinek fizetése, a bónuszok pedig jellemzően csökkentek a korábbi évekhez képest. Persze még így is lesz mit a konyakba aprítani.
A Hewitt Associates idén is közreadta azt a tanulmányát, amely a 100 legnagyobb európai vállalat csúcsvezetőinek javadalmazását értékeli (2010 Eurotop 100 Directors’ Renumeration). Ha az arányokat nézzük, a válság a legnagyobbaknál is éreztette hatását. A 2009/10-es fizetésemelés átlagos mértéke mindössze 1,3 százalék volt, ami jóval elmarad az egy évvel korábbi 5,5 százalékos szinttől; ráadásul a vezérigazgatók egyharmada semmilyen emelést sem kapott. A kifizetett bónuszok is alacsonyabbak voltak, mint egy évvel korábban.
Ettől persze még nem lesznek megélhetési gondjaik az érintett vezetőknek. A felmérésbe bevont vállalatok vezérigazgatói átlagosan évi 1,2 millió eurós fizetést húznak, és ez még csak kisebb részét teszi ki összjövedelmüknek. A bónuszok a legtöbbjük esetében elérte a fizetés 100 százalékát, még ha ez egyharmaddal kevesebb is, mint egy évvel korábban volt. Mindent összevetve, a 100 legnagyobb európai vállalat legfelsőbb vezetői átlagosan 4,4 millió eurót kerestek tavaly.
Más ösztönzőkkel
A korábbi évekhez képest megfigyelhető, hogy nagyobb lett az eltérés az egyes országok gyakorlata között: minden állam másképp reagált a válságra és arra a közéleti vitára, ami a sok esetben irritálóan magas, a cégek teljesítményével összhangban nem álló javadalmak kapcsán kialakult. Az alapfizetés az északi országokban a legalacsonyabb és Spanyolországban a legmagasabb; a bónusz viszont nagyobb arányban részesedik a teljes jövedelemből Németországban.
A rövid távú ösztönzők kifizetésénél megfigyelhető, hogy egyre több szempontot vesznek figyelembe, amelyek között csak egy (bár továbbra is hangsúlyos) elem lesz a nyereségesség. A többit úgy állapítják meg, hogy a mérőszámok összhangban legyenek a vállalat stratégiai értékeivel és célkitűzéseivel; a korábbinál mindenképpen nagyobb hangsúly kerül például a működési hatékonyság javítására és a hosszú távú fejlődés biztosítására.
Emellett sok cégnél új feltételeket építenek be a rendszerbe, amelyek adott esetben egyszerűbbé teszik a nagymértékű kifizetések megakadályozását.
Schopp Attila
