Rushdie legyőzte a Facebookot

Rövid küzdelmet követően sikerült visszaszerezni nevét és identitását a világ legnagyobb közösségi hálózatán Salman Rushdie-nak.

Salman Rushdie, az ismert író, aktivista nemrégiben azzal szembesült, képtelen belépni saját Facebook oldalára, amelyet a szolgáltató letiltott, majd később újra elérhetővé tett, ám más néven. Rushdie érthetően ingerülten vette tudomásul, hogy nevét a közösségi szolgáltató önkényesen megváltoztatta, mégpedig Ahmedre. Az író teljes neve valóban Ahmed Salman Rushdie, de az Ahmedet sem a magánéletben, sem professzionális karrierjében nem használja, mégis a Facebook ragaszkodott ahhoz a névhez, amely irataiban is szerepel. Az író gyors kampányba kezdett oldala és neve visszaállítása érdekében, melyet figyelmeztetés és kérdés nélkül változtatott meg a szolgáltató.

Az író esete ismét feltüzelte a régóta folyó vitát arról, vajon egy szolgáltató kötelezheti-e felhasználóit a valós és olykor kényes személyes adatok megadására. A Facebook és a Google eddig ragaszkodott a valódi névhez és nem engedte az álnevek, alteregók használatát, bár az utóbbi már lazított a feltételeken. Velük szemben a Twitter nem csap le a vélhetően hamis nevet használó fiókokra. A mikroblog szolgáltató akkor intézkedik, ha a visszaélés nyilvánvaló, illetve panasz érkezik, Rushdie-nak itt is meg kellett küzdenie a nevét bitorlóval ám ma már hivatalos ellenőrzött fiókkal rendelkezik. Érthető, hogy a cégek szeretnének minél több valódi adatot kisajtolni felhasználóikból, hiszen ezekhez kötik a reklámokat, amelyekre tavaly 2 milliárd dollárt költöttek az amerikai hirdetők, ám a valódi név használata olykor komoly problémákat is felvethet.

A nyilvánvaló adatvédelmi okok mögött Rushdie esete arra is rámutatott, művészek, írók és sokan mások használnak álnevet karrierjükhöz és ezen a néven szeretnének megjelenni a közösségi oldalakon is. Emellett olykor az álnév egyes esetekben védelmet is jelent, ahogy korábban Rushdie sem mert volna saját nevén résztvenni a közösségi életben az őt ért halálos fenyegetések miatt úgy most az egyiptomi vagy szíriai tüntetők számára is halálos ítéletet jelenthetne valódi adataik kiderülése. A közösségi oldalakon szerveződő tüntetések és akár forradalmak nem minden esetben egy elnyomó rendszer megdöntését szolgálják, erre volt jó példa a brit zavargások megszervezése, ahol a szervezők azonosításában szintén a cégek által tárolt adatok voltak a hatóságok segítségére. Az egyelőre parttalannak tűnő vita mutatja azt is, az internetes szolgáltatók és a felhasználók sem döntötték el melyik a helyes irány, a Twitter igyekszik megmutatni, anélkül is lehet pénzt keresni, hogy egy szolgáltató kényelmetlen helyzetbe hozza felhasználóit. Természetesen ma még mindenki önként dönthet arról, regisztrál-e egy szolgáltatásra, de hamarosan eljöhet az az idő is, amikor Facebook account nélkül már nem tudunk létezni, persze csak akkor, ha ezt a konkurensek engedik.

Kiss Gábor