Valahogy mostanában a (szak)sajtó felettébb sokat foglalkozik a cio-kkal. Akikre régebben szakértelmük miatt szinte a társadalom egésze felnézett, aztán valahogy ez a megbecsülés némileg csökkent, de mintha mostanában megint kezdene visszatérni szakértelmük tisztelete.
Annyi ilyen beszélgetést ültem végig, szerveztem vagy vezettem, hogy szerintem simán össze tudnám állítani egy cio munkaköri leírását. Azzal kapcsolatban azért vannak kétségeim, hogy a munkáját el tudnám-e végezni… Azt is látom, hogy a cio-knak valahogy tandemban kellene dolgozniuk a ceo-kkal. Igaz, utóbbitól ugyanezt várja el a full menedzsment.
Apropó menedzsment! Lehet, hogy elfogult vagyok, de egy cio-nak szerintem a menedzsmentben lenne a helye. Mert nincs mindenhol így. Például azért, mert a cio-k egy része még most is többnyire szakember, és nem a klasszikus értelemben vett menedzser. Persze van, ahol az, de a vállalati szervezeti struktúra másról szól, az egy másik történet. Azt is látom, hogy inkább műszaki értelmiségi irányból közelítenek erre a posztra, nem annyira az üzleti világból ülnek át a cio székére a delikvensek. Pedig akkor tapasztalatból biztosan tudnák, hogyan támogathatja az üzletmenetet az informatika! Az üzleti életből érkező cio tennivalói között több lenne a ceo beosztáshoz tartozó „to-do-list” elem.
Sok cio-nak kötöttek útilaput a talpára mostanában. Hogy a megváltozott cio-kihívásoknak nem tudtak-e eleget tenni, vagy más okok állnak távozásuk mögött, nem kötik az orrunkra. Csak azt látni, hogy pár hete még nagyágyúnak számító szakemberek-menedzserek kerültek légüres térbe. Ha belegondolok, nem is annyira meglepő, hogy miért épp most búcsúznak el ilyen sok cio-tól. A válságban az uralkodó személyiségjegyeket hordozó ceo-k elég nehezen viselik az „okoskodó”, professzionalista cio-kat, akik az érdemi kérdéseikre érdemi válaszokat várnak. Nem mellesleg a szakmai oldalról cio-vá avanzsált főinformatikusok jó része professzionalista. Ugyanakkor az emberközpontú cio-k – mert azért ilyenek is vannak szép számmal! – nem feltétlenül tudtak megfelelni a professzionalista elvárásoknak, így hát távozniuk kell.
Azt látom, hogy ez a folyamat még nem zárult le. Váltás zajlik: egy ceo mellett csak a csont professzionalista cio tud megmaradni, mert máskülönben az uralkodó ceo nem érzi szükségét. És menesztésre akkor kerül sor, ha vagy a ceo nem uralkodó, vagy a cio nem professzionalista…
Ugyanezek a folyamatok zajlanak most a médiában is. Én is dolgoztam nélkülözhetetlennek tűnő emberekkel, akik elküldése után a lap színvonalasabb, rugalmasabb, érdekesebb, olvasottabb lett! De nemcsak az itb háza táján mentek végbe ilyen változások, hanem a nagy médiában is. Emlékeznek rá, hogy az elmúlt időszakban hány nagyágyú főszerkesztő lépett vagy léptették le a színről? Vajon az ő tandemjük milyen volt a kiadóigazgatókkal? Volt egyáltalán tandemjük? Vagy tekert, ki merre látott? Lehet, hogy a főszerkesztők „to-do” listája kevés közös részt tartalmazott a kiadóigazgató „to-do” listájával?
Sziebig Andrea
