Sokan és sokféleképpen alakították a számítástechnikát, nevük azonban kevésbé ismert, hiszen a kezdetekkor még szürke hivatalnokok vezették a cégeket. 2011. november 4-én hunyt el John R. Opel, aki az IBM-nél a modern pc-ipar kialakítójává vált.
Steve Jobs halálhíre hosszú ideig uralta a címlapokat, így alig maradt hely a számítógépipart a nyolcvanas évek közepén megújító John R. Opelre. Opel november 4-én bekövetkezett haláláról csak néhány cikk jelent meg.
1949-ben szerezte diplomáját a chicagói egyetemen üzleti ismeretekből, ezt követően el kellett döntenie, tankönyveket ír, vagy átveszi apja fémáruboltját. Élete nagy döntését egy hétvégi pecázáson akarta meghozni, ahol összetalálkozott apja egy barátjával, aki az IBM-nél dolgozott, és aki megkérdezte, szeretne-e kereskedelmi ügynökként dolgozni a cégnél.
Karrierje nem volt üstökösszerű, de 10 éven belül a cég vezérigazgatójának jobbkezévé tette, megjárva minden részleget a gyártástól a marketingig. A cégen belül szürke eminenciásként tekintettek rá, kiemelve ügyfélközpontú hozzáállását és ragaszkodását a már meglévő hagyományokhoz. Utóbbi tulajdonsága ellenére Opel volt az, aki a pc és a telekommunikáció felé vitte a céget az üzleti megoldások felől. Elmélete szerint információból sosem elég senkinek, „adatfeldolgozásra mindig szükség lesz és habár az igény talán nem végtelen mindenképpen óriási” – mondta egy Time magazinnak adott nyilatkozatában.
A kísérletezés a nagygépekről a saját számítási kapacitással rendelkező kisebb számítógépek felé való áttérésre már 1981-ben, vezérigazgatóvá való kinevezése előtt megkezdődött, de igazán a nevével fémjelzett 1981–1985 közötti időszakban teljesedett ki. Opel igyekezett a számítástechnikát elérhetővé tenni minden üzlet számára, cége tevékenységét a hardvergyártásra összpontosítva. Az ő vezetésével jött létre az együttműködés a Microsofttal, aminek keretében cégének nem kellett a szoftverrel bajlódnia. A hazai érdekeket védve az Opel vezette IBM részesedést vásárolt az Intelben, hogy segítse a japán konkurencia elleni harcban. A vállalat által gyártott olcsó gépek hamarosan elárasztották Amerikát, új standardot teremtve és hatalmas bevételeket eredményezve, az IBM-részvények értéke 117 százalékot nőtt a vezetése alatt.
A pc-gyártás a 90-es évek végén már nem volt kifizetődő, hiszen mindenki azt csinálta, amit az IBM, így a cég lassan leépítette üzletágát a sokkal kifizetődőbb, szoftveres megoldásokra koncentrálva. Opel azonban nem csak a pc-ipar megújításában jeleskedett, vezetése alatt átalakította a kereskedelmi részleget is: a nyolcvanas évektől az IBM ügynökei már nem csak egy-egy terméket vagy termékcsoportot kínálhattak, ezzel könnyítve és gyorsítva az eladásokat.
Szintén Opel vezetése alatt sikerült a cégnek megúsznia egy trösztellenes vizsgálatot, amely 13 évig tartott, és amit végül 1982-ben ejtettek. 1985-ben lemondott vezérigazgatói posztjáról John F. Akers javára, de 1993-as visszavonulásáig a cég igazgatótanácsának tagja maradt.
Munkatársai szerint mindig megkérdőjelezte az elvárásokat, új, szokatlan megoldásokra mutatva rá. Nem félt vállalni a lehetséges bukással járó kockázatot – a modern világ ennek a mentalitásnak köszönheti a személyi számítógépek mai formáját.
Kiss Gábor
