Az alkalmazások gyenge teljesítménye mögött gyakran a nem elég hatékony adatkezelés áll.
Egy nagyvállalatnál ma már annyi kisebb-nagyobb alkalmazás működik, hogy sok esetben még a számon tartásuk is nehézségekbe ütközik. Még gyakoribb, hogy a cégek nyakra-főre veszik a méregdrága üzleti szoftvereket, amelyekből aztán nem tudnak igazi üzleti értéket teremteni, a felhasználók meg panaszkodnak az eszközökre, amelyeknek célja éppen az lenne, hogy hatékonyabbá tegyék a munkájukat.
Az elégedetlenségnek több oka lehet.
Túl sok alkalmazás
Gyakran előfordul, hogy a szoftvereket az egyes üzleti osztályok maguk rendelték meg és állították üzembe. Ahogy a különböző osztályok ugyanazokkal az ügyfelekkel kezdtek más-más szempontból foglalkozni, alkalmazásaik hatóköre és funkcionalitása átfedésbe került.
Az alkalmazások számával együtt növekszik az általuk kezelt és rendszerezett adatok mennyisége is. Már a tranzakciós rendszerek is folyamatosan gyűjtik be az adatokat, hogy aztán azokat továbbadják elemzésre az adattárházaknak. És ha egy adat egynél több helyen van meg, már igen nehéz egyértelműen eldönteni, hogy mely rendszerekben található a legfrissebb, legpontosabb információ.
Nem csoda, hogy az alkalmazásokban lévő adatokkal sok bajuk van a felhasználóknak. Az Ovum által nemrégiben végzett kutatás szerint a legtöbb gondot az alkalmazások közötti adatintegráció és -szinkronizáció okozza, de sokan említették azt is, hogy a különféle programok között inkonzisztensen duplikálódnak az adatok – akár még egy alkalmazáson belül is lehetnek adatminőségi problémák.
Ezek viszont nemcsak önmagukban veszélyesek, hanem messzebb ható következményeik is vannak. A nem egységesített adatok vagy a különféle rendszerek közötti egyedi interfészek miatt a vállalatok nem kis hányada szembesül azzal, hogy alkalmazásainak teljesítménye romlik.
Alapos tisztogatás
Mi lehet a megoldás ebben a helyzetben? Az Ovum (és az általa megkérdezett vállalatvezetők) szerint az egyszerűsítés, a tisztogatás. Ésszerűsíteni kell a vállalati alkalmazás-portfóliót: ki kell szórni az elavult platformokat és a rajtuk futó programokat – könnyen lehet, hogy olyan funkcionalitást valósítanak meg, amelyre nincs is igazából szükség, vagy egy másik szoftver könnyedén át tudja venni a feladatát.
Nem kerülhető meg az adatok rendbetétele sem. Meg kell szabadulni a duplikált, redundáns adatoktól, ami persze nem megy anélkül, hogy előtte ne végeznénk el egy alapos adattisztítási projektet: vagyis meg kell nézni, hogy a különféle ügyfélrekordok és egyéb adatforrások közül melyik a friss, a pontos, majd a többit vagy javítani kell, vagy meg kell tőlük szabadulni.
Ha pedig már az adatok rendben vannak, akkor az alkalmazások is fel tudnak lélegezni, és végre megkapják az esélyt, hogy úgy teljesítsenek, ahogy mindig is elvárták volna tőlük: amiért költöttek rájuk.
Schopp Attila
