Emich Szabolcs: Fenntartható-e a megfelelő teljesítmény folyamatos túlórázások mellett?
Lehet nagy teljesítményt folyamatos túlórázással elérni, ha tisztában vagyunk az árával.
– Milyen árra gondol?
– Túlórázni ugye akkor szokott az ember, ha nagyon kevés idő áll rendelkezésre egy adott munkához, vagy adott idő alatt minél több mindent szeretne elvégezni. Ezt lehet egy ideig csinálni, de akkor megnőnek a munkavégzés implicit, nem nyilvánvaló költségei: erodálódik a hangulat, a munkatársakban csökken a motiváció, a hatékonyság és a minőség. Ennek a költségét nagyon nehéz mérni, és a hatása is csak jóval később jelentkezik, szemben a jól mérhető, explicit költségekkel.
Érdemes átgondolni, hogy mi számít túlórának. Csak az, ha a dolgozót benntartjuk este tízig? Vagy az is, ha munkaidő után levelet írunk neki, és elvárjuk, hogy válaszoljon rá? A mi szakmánkban amúgy is sokaknak valóságos életstílusa, hogy az e-mailjeivel kel és fekszik.
– Lehet mérni a teljesítményt a szoftverfejlesztésben?
– Ez a másik oldala a problémának. Nyilvánvaló, hogy a szoftverfejlesztésben nem mérhető olyan egzakt módon a kimenet, mint mondjuk egy autóipari gyártósoron. A szellemi munka során sem a norma, sem a nagyobb teljesítmény nem definiálható könnyen. Lehet többet vagy gyorsabban programozni, de hol vesszük számításba a rendszer stabilitását vagy az ügyfél elégedettségét? Vagyis – csupán kvantitatív szempontból – a teljesítmény akár nagymértékben is növelhető rövid távon, de ezzel hosszabb távon igen nagy károkat okozhatunk.
A kód megírása csak egy része a feladatnak, ezért a programozó munkáját nem lehet kódmennyiség alapján megítélni. Számunkra sokkal fontosabb az elkészített szoftver minősége. Rengeteget kell gondolkodni rajta, megtervezni, másokkal egyeztetni. Ez könnyen kiteheti a munkaidő jelentős részét.
– A Ustream amerikai alapítói West Pointot végzett katonatisztek. Mennyire nyomja rá ez a bélyegét a cégkultúrára, a követelményrendszerre?
– A katonás vonal legfeljebb a pontosságra és tökéletességre való törekvésben érhető tetten, egyébként a Ustream is tipikus Szilícium-völgyi cég, de különleges magyar sztorival kombinálva.
Ami a magyar fejlesztési részleget illeti, a munkaszervezés teljesen a hazai vezetők kezében van. Minden esetben az elvégzett munka minősége számít, nem pedig az, hogy milyen óraszámban vagy honnan végezték. Ehhez a kötetlen és rugalmas munkaidőn és az átlag feletti juttatásokon túl az inspiráló környezetet és a legmodernebb eszközöket is biztosítjuk.
|
Sipőcz Csaba |
|---|
|
Az én munkámban nincs olyan, hogy átlagos munkanap. Korán kelő vagyok, és minden reggelt a leveleim elolvasásával kezdek, és el is intézek mindent, amit lehet (például jelentéseket, beszámolókat), mire igazából elkezdődik a nap. A délelőtti órákban bemegyek a céghez, de ott nincsenek rendszeres, kötött programok. Persze nekem is kijut az értekezletekből, úgy a vezetőséggel, mint az egyes beosztott csoportokkal. Napközben az aktuális problémák megoldásával foglalkozom, és inkább este, illetve a kora reggeli órákban jut idő a hosszú távú tervezésre, alaposabb gondolkodásra. Az időeltolódás miatt szintén reggel vagy este tudok közvetlenül beszélni az amerikai vagy a japán irodával; hetente általában két-három ilyen konferenciára kerül sor, de éppen az időeltolódás miatt bármikor befuthat egy hívás. Mindemellett a családra és a hobbira (futás, főzés, barkácsolás) is marad idő. Úgy vélem, nem lehet senki kiegyensúlyozott és sikeres, ha az idejét nem tudja beosztani. Nem fogadható el, hogy „soha nincs időm”. Mindenkinek arra van ideje, amire szakít. Én például soha nem érzem úgy, hogy a nap 24 órája mellé kellene még egy vagy kettő, hogy mindenre jusson időm. |
– Néha az az ember érzése, hogy a külföldiek – a magyarok többségével ellentétben – úgy is tudnak hatékonyan munkát végezni, hogy közben nem hajszolják agyon magukat.
– Azt magam is úgy látom, hogy a külföldiek kicsit lazábban veszik a munkát – viszont ezzel együtt elképesztően professzionálisak is. Az elvégzendő munkáról nagyon ügyesen le tudják választani az emocionális terhet, a frusztrációt. Nem hagyják, hogy az érzelmeik elragadtassák őket, és így a terhektől megszabadulva adott helyzetben tisztán látják, hogy mi a feladat, és aszerint is cselekednek. A túlpörgetés ránk jóval jellemzőbb, de gyanítom, hogy ez leginkább abból adódik, hogy képtelenek vagyunk kizárólag egy problémára fókuszálni, és arra megoldást keresni.
Benne van a dologban az is, hogy az amerikai vállalatok könnyebben dobják át a problémákat a határokon. Ha a központban felmerül valami, szívfájdalom nélkül adják tovább, hogy majd a magyar fejlesztők megoldják.
Schopp Attila
