Mark Zuckerberg alapító, a világ legfiatalabb, 28 éves dollármilliárdosa már három évvel ezelőtt bejelentette, hogy vállalatát tőzsdére viszi, ami több halasztás után végül most, május 18-án történt meg. A világsajtó azóta gyakran fiaskóról ír.
Valóban: a részvények árfolyama szinte a tőzsdére kerülés pillanatában azonnal zuhanni kezdett – két nap alatt 38-ról 31 dollárra esett. Egy héttel az ipo (initial public offering, magyar szóhasználattal nyrt.-vé alakulás) után meginduló emelkedés ellenére lapzártánkig még mindig jócskán elmaradt a kezdeti árfolyamtól. Így az előzetes számítások – amelyek szerint a kibocsátáskor eladott 421,2 millió darab, 38 dolláros részvény összesen 104,2 milliárd dollárra fogja növelni a társaság piaci értékét – túlzottnak bizonyultak, s a Facebook piaci kapitalizációját pár nappal az IPO után már csak 85 milliárd dollárra tették.
Az ipo utáni hétfőn a Facebookot már csalással is megvádolták: eszerint a cég elhallgatta a nyilvánosság előtt, hogy néhány nappal a tőzsdei bevezetést megelőzően a Morgan Stanley szakértői a társaság tőzsdei bevezetéséből a vártnál szerényebb bevételt jósoltak. Egy a Reutersnek nyilatkozó nagybefektető egyenesen azt állította: a Facebook hamis adatokat közölt az elemzőkkel, hogy azok kedvezőbb előrejelzést adjanak. Az amerikai tőzsdefelügyeleti szervek vizsgálatot kezdtek az ügyben.
Mindez azonban nem változtat azon a tényen, hogy a Facebook tőzsdei bevezetése minden idők egyik legnagyobb technológiai részvénykibocsátása lett.
Oda-vissza hatások
Az előzetes várakozásokat nem kis mértékben a LinkedIn hatalmas sikere fűtötte fel. A Facebookkal nagyjából egyidős, mára 150 millió regisztrált felhasználós, főleg szakmai kapcsolatok építésére, illetve ápolására használt közösségi oldal brilliáns mutatókkal ment tőzsdére egy évvel ezelőtt: a részvényárfolyam az induló 45 dollárról szinte azonnal 114 dollárra ugrott, majd 95 dollár körül stabilizálódott, elérve a 8,9 milliárd dollárt. A viszonylag szerény forgalmat és három hónap alatt mindössze ötmillió dollár nyereséget felmutató LinkedIn értéke mintegy tizede a Facebookénak, éves növekedési rátája azonban csaknem kétszer nagyobb.
Lehet azt mondani, hogy a LinkedIn tavalyi ipo-ja sikeresebb volt, mint most a Facebooké. De aligha valószínű, hogy e siker lehetséges lett volna a piacnak éppen a Facebook fejlődésébe vetett bizalma nélkül. Vagyis a LinkedIn látványos eredményei részben a tőzsdére 2009 óta készülő Facebooknak is köszönhetők, amely egy egész iparágat tett vonzóvá a befektetők számára. Nemcsak arról van szó, hogy csaknem 700 millió felhasználójával a Face minden más közösségi oldalnál nagyobb, s a webkettes közösségi hálózatok között meghatározó méretű vállalat, hanem arról is, hogy 2003-as megalapítása óta folytonosan bővül, változik, s e változások egyre fokozódó mértékben a világot is kezdik átalakítani.
Azóta, hogy Mark Zuckerberg a kollégiumi szobájában ráébredt: az általa elindított oldal attól lesz más, mint az akkor már sikeres MySpace, ha segítségével a diákok megtudhatják, a nekik tetsző lányok és fiúk foglaltak-e, avagy szinglik, akiknek eséllyel udvarolhatnak, a Facebook életformává vált.
Paradigmaváltás
Az emberek tömegesen lájkolnak. Mint ismeretes, a „Like” gomb a Facebook találmánya: nemcsak a lájkolás tárgya tudja meg, hogy tetszett valakinek, hanem a lájkoló ismerősei(nek meghatározott része) is. A felhasználók által gyakorta követelt „Dislike” gombot a társaság nem kívánja bevezetni, mert – mint Zuckerberg többször nyilatkozta – nem felelne meg a cég filozófiájának.
A mai tinédzserek már a levelezésüket is inkább a Facebookon bonyolítják. A sarki fűszeres, a rockzenekar vagy a jógatanár saját Facebook-oldalaikon csapnak hírverést maguknak, s az internetnek az egyre terebélyesedő közösségi hálón kívül eső része is tele van már integrált Facebook-dobozokkal, ahol a felhasználók nemcsak kedvenc oldalaikat, termékeiket ajánlják ismerőseiknek, hanem azokon belül is mindent, amit éppen olvasnak, vitatnak, látnak, hallanak, és megosztásra érdemesnek tartanak.
Hivatalosan ismeretségi oldalnak nevezi magát a Facebook – ám az magát az ismeretség fogalmát átalakította. Kezdetben, ahogyan azt például az iWiW-en megszoktuk, olyan emberek keresték meg egymást a Facebookon, akik a való életből korábban már ismerősök voltak. Ma egyre gyakoribb, hogy az azonos civil csoporthoz, kulturális közösséghez, politikai mozgalomhoz tartozók, akik Facebook-csoportokban folytatnak aktív tevékenységet, előbb ismerik egymást onnan, s csak később találkoznak a való életben is – ha egyáltalán találkoznak. Számtalan civil akció, politikai mozgalom a Facebookon szerveződik, nemcsak tüntetések és flashmobok, hanem – mint például Észak-Afrikában – a „facebookos forradalmak” is.
Beépült
Egyre jobban függünk a Facebooktól. Egyre több célra nyújt szolgáltatást (amire meg nem, arra a fejlesztők írnak alkalmazásokat), s kedvenc oldalunk – az említett, weboldalakba integrált dobozoknak köszönhetően – akkor is naplózza internetes tevékenységünket, amikor offline vagyunk. Adatvédelmi szempontból ezt sokan aggályosnak tartják. A világon mintegy hatvan országban, április óta nálunk is működő Kalózpárt például a programjába is felvette: követeli a személyes adataink tudtunk nélküli felhasználásának szabályozását.
Nemrég bejárta a netet – jellemzően elsősorban éppen a Facebookot – egy páros fotó, Julian Assange, a közérdekű információkat kiszivárogtató WikiLeaks alapítója, valamint Mark Zuckerberg feliratozott arcképével. Ezen Assange azt mondja: „Személyes információkat nyújtok önöknek ingyenesen a nagyvállalatokról – és gonosztevőnek neveznek”. Mire Zuckerberg: „Az önök személyes információit pénzért eladom a nagyvállalatoknak – és én vagyok az év embere.”
A Facebook – a Google-hoz hasonlóan – ingyenesen nyújtja szolgáltatásait. De pusztán a mikrohirdetésekből nem lehetne az egyik legtőkeerősebb nagyvállalat, immár a tőzsdén is. Egészen bizonyos, hogy más módon is szerez bevételeket. Lehet, hogy erre kellene a Dislike gomb, ha lenne…
Gerlóczy Ferenc
