A magyar vállalkozások többsége még fél komolyabb informatikai szolgáltatásokat igénybe venni, és inkább marad a saját üzemeltetésű szoftvereknél. Pedig a kettő egyáltalán nem zárja ki egymást, sőt, inkább egymás mellett élésük valószínű – derült ki a múlt heti itbusiness clubon.
Mit tesz a tipikus magyarországi kis- (vagy akár közepes) vállalkozás, ha webszerverre, levelezőrendszerre vagy bármilyen más informatikai megoldásra van szüksége? Vesz egy kiszolgálót a géphez kellő operációs rendszerrel, megveszi hozzá a szükséges szoftvereket, azokat telepítteti a (saját vagy külsős) rendszergazdákkal, a gépet elhelyezi valahol az irodában, és elégedetten használatba veszi. Aztán majd egy idő után költ a karbantartásra, a patchelésre, a menedzselésre, a frissítésre.
Pedig már jó ideje lehetne ezt másképpen is. Ma szinte mindent, amit egy adatközpontban megtalálhatunk – infrastruktúrát (szerver- vagy tárkapacitást), platformot (fejlesztői környezetet, crm-rendszert) vagy akár alkalmazásokat a levelezéstől a vállalatirányítási rendszerig – az interneten keresztül is igénybe lehet venni. A felhőből, ugye. Nemzetközi összehasonlításban viszont a magyar vállalkozások rendkívül csekély arányban támaszkodnak külső szolgáltatóra, amikor informatikával megtámogatott üzleti igények kielégítéséről van szó: a többség továbbra is azt szereti, ha adatait a saját szerverén futó saját alkalmazásai kezelik.
Rutin helyett értékteremtés
Ez a hozzáállás azonban már nem sokáig tartható, mert túl sok erő hat ellene – mondta az itbusiness clubon tartott bevezető előadásában Kollár László, a Microsoft Magyarország fejlesztési vezetője. Az informatikai szervezetek most sem nagyon bírnak a mindennapos rutinfeladatokkal. Számtalan felmérés bizonyította – és a gyakorló informatikai vezetők is mind megerősíthetik –, hogy az informatikai szervezetek a meglévő rendszereik működtetésére költik el a rendelkezésükre álló pénz felét (mások szerint inkább 70 százalékát).
Vagyis ezek az összegek mind olyan célokra fordítódnak, amelyektől az informatikai rendszerek funkcionalitása, és így a vállalat versenyképessége egy fikarcnyit sem nő. (Ráadásul még egyetlen üzemeltetési vezetőt sem dicsértek meg pusztán azért, mert jól működött az infrastruktúra, osztotta meg saját tapasztalatait Kollár László.)
A ma már szolgáltatásként elérhető szoftverek jó része pontosan ezektől a napi üzemeltetési rutinfeladatoktól tudná megszabadítani a vállalati informatikusokat. Így a cégen belül több emberi – és nem utolsósorban pénzügyi – erőforrás maradna üzleti szempontból is értékteremtő feladatok végrehajtására, a cég versenyképesebbé tételére. Mindeközben az informatikai szervezet meg tudná tartani az ellenőrzést a rendszerek és az adatok fölött, sőt, a korábbinál rugalmasabban, az igények alakulását folyamatosan követve tudná növelni-csökkenteni a szükséges kapacitásokat.
|
Felhőtlenül a felhőben – tanácsok nagyvállalatoknak |
|---|
|
Egyre gyakrabban merül fel a nagyvállalatok esetében is az infrastruktúra-bérlés ötlete, különösen akkor, ha rövid határidőn belül van szükség több szerverre, vagy ha csupán ideiglenesen szeretne több erőforrást igénybe venni a szervezet. Az igények minden egyes ügyfélnél eltérnek az infrastruktúra bérlésénél is, ám léteznek olyan megoldások, amelyek nagyfokú rugalmasságot és stabilitást képesek biztosítani egyidejűleg. A nagyobb felhőszolgáltatók kínálatában például már mindenhol elérhető a széles körű támogatottsággal bíró, SAP-alkalmazások futtatásához is ideális SUSE Linux Enterprise Server operációs rendszer is. Fontos szerepet játszik a cloudszolgáltatások esetében a biztonság és az egyszerű hozzáférés is. Az ügyfelek számára az az ideális, ha a céges biztonsági rendszerben állíthatják be, ki férhet hozzá az alkalmazottak közül a felhőhöz, és a hozzáférést is ezen keresztül adhatják meg – ahogyan ezt például a NetIQ Cloud Security Service is lehetővé teszi. |
Készülékek hatalma
Az intelligens mobilkészülékek (okostelefonok, táblagépek) terjedése és a vállalati infrastruktúrában való megjelenése szintén a szolgáltatások felé terelgetik a céges informatikusokat, tette hozzá Dobó Mátyás blogger, aki „másodállásban” az Endless Solutions cég tulajdonosa és ügyvezetője. Ezeket a készülékeket jellemzően a felső vezetők használják, és ők magától értetődőnek tartják, hogy a vállalati adatok elérésére-kezelésére is használhassák kütyüiket. Márpedig a mobilalkalmazások sokkal szívesebben és természetesebben működnek együtt webes (felhő-) szolgáltatásokkal, mint hagyományos vállalati rendszerekkel – előbb-utóbb tehát az informatikai osztálynak is integrálnia kell egyes szolgáltatásokat a vállalati infrastruktúrába, figyelmeztet Dobó Mátyás.
Ennél rejtettebb módon is hatnak a céges informatikára a mobileszközök és azok szolgáltatásai. A vezetőknek előbb-utóbb feltűnik, mennyire másképpen reagál az új igényekre és szolgálja ki azokat az online és a vállalati környezet. Előbbi esetében egy-két kattintással telepíthető és használatba vehető a szoftver, a szolgáltatás, és szükség esetén még a fizetés is villámgyorsan elintézhető. Vállalati környezetben viszont hónapokba vagy hetekbe (jó esetben napokba) telik, mire egy új igényre megszületik a megoldás. A tapasztalatok fényében ezt számos vezető már elviselhetetlenül lassúnak fogja érezni, és a cio mellének szegezi a kérdést: cégen belül miért nem tudunk ilyet?
Biztonság, mint kifogás
Miért ódzkodnak mégis a magyar vállalatok attól, hogy elszakadjanak a korábbi megszokott gyakorlattól? Az informatikai szolgáltatások (és azon belül különösen a felhőszolgáltatások) elutasításának indoka leggyakrabban biztonsági jellegű: honnan tudhatom, hogy biztonságban vannak az adataim, ha egyszer kikerültek az ellenőrzésem alól?
Kollár László szerint viszont álságos ezzel mentegetni, hogy miért tartja egy vállalat házon belül minden rendszerének működtetését. Feltehetően sokkal kisebb biztonságban vannak az adatok egy belső, túlterhelt munkatársak által, a folyamatos költségcsökkentés kényszere mellett működtetett adatközpontban, mint egy erre szakosodott szolgáltatónál, amelynek pénze és szakértelme is van, hogy megfeleljen a legmagasabb szintű biztonsági előírásoknak. „Nem a szolgáltatótól fognak kikerülni az adatok, hanem az elbocsátott rendszergazda fogja magával vinni utolsó munkanapján” – cáfol egy közkeletű (tév)hitet a Microsoft fejlesztési vezetője, hozzátéve: az informatikai felhőből vett szolgáltatások információbiztonsága miatt aggódó vállalatvezető, aki Gmailen keresztül küld bizalmas vállalati adatokat, valószínűleg nincs tisztában azzal, hogy éppen felhőszolgáltatást használ. (A tipikus kisvállalati biztonsági helyzetről lásd keretes írásunkat.)
Sugár Mihály, a BellResearch vezető tanácsadója csak részben ért ezzel egyet. A kis- és középvállalatok valóban nem jeleskednek az információvédelemben, ám vezetőik nem kifogásokat keresnek: egyszerűen tényleg nincsenek tisztában a helyzettel. Nem tudják, hogy a belső kockázatok sokkal nagyobb veszélyt jelentenek, mint a kívülről érkező fenyegetés, és hogy egy szolgáltató mennyivel többet tud tenni az adatok megvédéséért, mint egy kisvállalat mégoly lelkes rendszergazdája.
Hol a bizalom?
Az idegenkedésnek azonban ez csak az egyik oka. Sugár Mihály szerint mélyen gyökerező – és nem is feltétlenül megalapozatlan – szolgáltatóellenesség él a magyar vállalkozásokban (és korántsem csak az informatikai szolgáltatókkal kapcsolatban). Nem igazán bíznak a szolgáltató szakértelmében, de még kevésbé bíznak abban, hogy a szolgáltató valódi partnernek tekinti őket. Sokszor kellett tapasztalniuk, hogy a szolgáltatók nem vállalnak igazi garanciákat. „Fizet-e például egy mobilszolgáltató, ha a hálózat hosszú kiesése miatt üzleti kárt szenved valamelyik előfizetője?” – tette fel a költői kérdést az elemző.
Persze felvethető, hogy miért nem köt ki olyan szolgáltatási szerződéseket (sla-kat) az ügyfél, amelyek már kellőképpen védik érdekeiket. Ez azonban megint elmélyült jogi és szakmai ismereteket tételez fel egy kisvállalkozás vezetőjéről, amelyeket magától aligha tud megszerezni. „Szerintem a szolgáltatók felelőssége is, hogy megfelelően tájékoztassák ügyfeleiket, és először nekik kellene nagyon erős garanciákat letenni az asztalra, hogy igazán megbízható partnerei lesznek az ügyfeleknek a napi együttműködés során” – fogalmazott Sugár Mihály.
Hasonlóképpen gondolja a Roland Divatház menedzsmentje is. „Nagyon nehezen tudnám meggyőzni az ügyvezetőt arról, hogy ne saját szerveren futtassuk a fontos ügyviteli alkalmazásainkat, mert semmilyen módon nem akarja kiszolgáltatni az adatainkat külső félnek”, erősítette meg a korábban mondottakat Salzinger Gyöngyi, a Divatház informatikai vezetője. A vezetés nemcsak attól fél, hogy bizalmas adatai illetéktelenek kezébe kerülnek, hanem a szolgáltatás folyamatos rendelkezésre állásával kapcsolatban is táplál kétségeket. Abban sem biztos az ügyvezető, hogy bármilyen, online módon elérhető vállalatirányítási rendszer helyettesítheti meglévő szoftverüket.
A cég ügyviteli rendszere ugyan egy 15 éves, DOS alapú szoftver, amelyhez lassan már nyomtatómeghajtót sem lehet illeszteni – ám az évek során annyira a vállalat egyedi igényeihez, speciális működéséhez idomult, hogy azzal nehezen veszi fel a versenyt egy mégoly korszerű külső szoftver is, említ egy további (és alighanem más cégekre is jellemző) nehézséget Salzinger Gyöngyi.
|
Fejezetek a magyar it-üzemeltetés mindennapjaiból |
|---|
|
Amikor egy cégvezető azt mondja, hogy nem bízik az informatikai szolgáltatóban vagy félti az adatai biztonságát, akkor érdemes elgondolkodnia azon, hogyan is működik saját rendszere. A mai magyar valóság ugyanis igencsak lehangoló, mondta Kollár László. Nem ritka, hogy egy kisvállalatnál a szerver (vagy akár szerverek) az első elérhető szabad vízszintes felületre kerülnek, legyen az egy kamrapolc, szekrénybelső, vagy bármi más. Ha pedig már a fizikai környezetre csak ennyi gondot fordítanak, milyen fontos lehet ott az adatbiztonság? De nagyvállalatoknál sem sokkal jobb a helyzet. Előfordult, hogy az Exchange levelezőrendszer felügyeleti konzolján a képernyővédő a földönkívüli életformákat kereső SETI@Home alkalmazása volt: amikor az bekapcsolt, a levelezőrendszer leállt. A hibát kereső csapat persze nem talált semmit, mert amint megmozdították az egeret, a képernyővédő kikapcsolt és a szerver ismét működött. Az az eset pedig egy bankban történt meg, hogy túlmelegedés miatt félig kihúzták a rackszekrényből a kártyaautorizációs rendszer háttértárolóját, és hogy mégse essen le, egy seprűnyéllel (!) támasztották alá. Az ilyen módon üzemeltetett rendszereket és alkalmazásokat nincs miért félteni a külső szolgáltatóktól, vonta le a következtetést Kollár László. |
Békésen együtt élve
Hogyan lehetne ezen a helyzeten változtatni? A megszólalók egyetértettek abban, hogy a bizalomhiányt valamilyen módon fel kellene számolni, és ebben a szolgáltatóknak oroszlánrészt kell vállalniuk. „A gyártók közös felelőssége és feladata lenne a kkv-k vezetőinek ismereteit bővíteni, és megtalálni azokat a tényezőket, amelyek a saját használatú szoftverekkel szemben megfontolandó alternatívává teszik számukra az informatikai szolgáltatásokat” – mondta Polner Tamás, a Microsoft szervertermékekért felelős vezetője.
Így látja ezt Kollár László is. A szolgáltatóknak is kell áldozatokat hozniuk, és arra is fel kell készülniük, hogy a zsigeri bizalomhiányt nem lehet pusztán észérvekkel megszüntetni: valós példákra, referenciákra lesz szükség. Ügyelni kell a fokozatosságra is, teszi hozzá a Microsoft fejlesztési vezetője, és nem lehet óriási ugrásokat elvárni egy kisvállalkozástól. A kamrában, a Salgó-polcon álló szerver először a legközelebbi szerverparkba költözik be, de továbbra is a cég tulajdonában és kezelésében marad. A következő fokozatban már egy bérelt szerverre költözhet az alkalmazás, aztán jöhet a virtuális szerver, és így szép lassan megbarátkozik a vezető a számítási felhő gondolatával is. „Nem szerencsés az egyes állomásokat kihagyni, mert ezzel párhuzamosan a gondolkodásmódnak is fejlődnie kell” – figyelmeztet Kollár László.
Végső soron azonban sem a saját kezelésben lévő szoftver, sem a felhőszolgáltatás nem lesz egyeduralkodó: a jövőt a kettő együttélése, különféle hibrid modellek fogják jellemezni, véli Polner Tamás. Egy központi banki rendszert valószínűleg soha nem bíznak külső szolgáltatóra, de a rugalmasság és a dinamizmus igénye (például ha gyorsan kell kétszáz webszerver) oda vezet, hogy bizonyos feladatokra egyre nagyobb mértékben veszik igénybe a felhőszolgáltatásokat a cégek. Dobó Mátyás is úgy látja, hogy a mobileszközök térnyerése a szoftverfejlesztés reneszánszához vezetett: ma már nem feltétlenül mindent webes szolgáltatásként akarnak megoldani a cégek, a legsikeresebb megoldások pedig azok lehetnek, amelyek észrevétlenül ötvözik a helyben futtatott alkalmazást a webről dinamikusan elérhető tartalommal és szolgáltatásokkal.
Összeállította: Schopp Attila
