Fontos mondatból idézek: „…a technológiai fejlődés és a modern üzenetküldési megoldások széleskörű elterjedése és olcsóbbá válása révén elhárultak az azonnali fizetési szolgáltatás bevezetéséhez kapcsolódó informatikai és kommunikációs akadályok.” Március 2-án indul hazánkban e szolgáltatás – nézzük meg, honnan is indultunk.
A Magyar Nemzeti Banknak az „Az azonnali fizetési szolgáltatás működési modellje Magyarországon” címmel 2016 decemberében közzétett, az MNB weboldaláról most is letölthető dokumentumából citáltam a bevezetőmben, a rendszer célját ismertető első fejezet összegzéséből való az idézet.
Számos érdekességgel szolgál az MNB e történelmi jelentőségűnek is mondható műve. A megfogalmazás néhány finomságával javaslom kezdeni, mert így akár kikövetkeztető is lehet, mi járhatott e dokumentum készítőinek a fejében a szöveg bizonyos elemeinek a megkomponálásakor. Érdemes egybevetni e dolgozatot az Európai Központi Bank (EKB) hasonló tárgyú alapdokumentumával, („What are instant payments?” címmel érhető el az EKB weboldalán), amely a pán-európai azonnali fizetési rendszerről szól.
Bevallom töredelmesen, számomra az MNB magyar szövege nehezebben olvasható, mint az EKB angol nyelvű textusai, aminek vélhetően az az oka, hogy a mi központi bankunk a dokumentumában mindent megtett azért, hogy az informatikában kevésbé jártas olvasókat ne terhelje technológiai szakkifejezésekkel. Az EKB leírásaiban a nemzetközi szinten évtizedek óta használatos informatikai kifejezések is megjelennek. Az MNB például a „kölcsönösen interoperábilis” (mutually interoperable) helyett az „egymással átjárható” kifejezést alkalmazza (a célok felsorolásában ez áll: „Az egymással nem átjárható fizetési megoldások létrejöttének megakadályozása.”)
Érdekes számomra, hogy az MNB az azonnali fizetési megoldásra való felhasználói igényről így szól: „Amikor […] néhány másodperc alatt lehetséges üzenetek eljuttatása a világ távoli pontjaira, rövid időn belül alapvető elvárássá válhat a fogyasztók részéről az, hogy ugyanezt a pénzügyi tranzakciók esetén is megtehessék, és szinte valós időben tudjanak pénzt eljuttatni.”
Ne legyen semmi kétségünk afelől, hogy az azonnali fizetési megoldás bevezetésével új korszak kezdődik a pénzügyi, pénzforgalmi világban, a mindennapok kereskedelmében, mégpedig olyan lehetőségeket megnyitva, amelyekre egyelőre talán nem is gondolnánk. Várható, hogy a bankok szerepe a korábbiaknál fontosabbá válik, egyes elemzők szerint – ismét, mint a pénzforgalom históriájának hajnalán – központi pozíciót foglalnak majd el, ugyanakkor kihívásokkal kell szembe nézniük az olyan pénzforgalmi szolgáltatóknak, amelyek éppen az azonnali fizetés lehetőségének a hiányára alapozták a működésüket (bankkártya-szolgáltatók).
Az MNB hivatkozott dokumentuma szerint az azonnali fizetési megoldás a készpénzes fizetés gyorsaságával, folyamatos elérhetőségével és egyszerűségével vetekszik, amit ugyancsak érdekes olvasni egy központi banktól származó dokumentumban. Nehezen tudok vitatkozni ezzel az őszinte állítással, hiszen a készpénzes fizetéskor valóban egyetlen aktus alatt minden lerendeződik, a vásárló átadja a termék, szolgáltatás ellenértékét, a kedvezményezett átveszi a pénzt, amelyet azonnal felhasználhat, fizethet vele, nincs szükség azonosítási, ellenőrzési körökre. Az már egészen más kérdés, hogy sokan vagyunk, akik teljesen elszoktak a készpénz használatától, s ha mégis rákényszerülünk, óvatosan kell bánnunk a címletekkel, például ne adjunk húszezrest a kétezres helyett.
Mi március 2-án indulunk, az euróövezetben 2017 novemberében rajtolt az azonnali fizetési rendszer. Új idők jönnek: e dolgozatom folytatásaiban a megoldást, bevezetését és a benne rejlő lehetőségeket különböző aspektusokból fogom vizsgálni.
(Folytatása következik.)
Mester Sándor
