Egyre több önkormányzat vág bele a szabad szoftverekre való átállásba. A kormányzatot is foglalkoztatja a váltás, ám egyelőre még csak kísérleteznek, próbaprojekteket folytatnak egyes belső kormányzati szervekben, de konkrét segítséget nem nyújtanak az önkormányzatoknak. Pedig számtalan tényezőtől függhet az elérhető megtakarítás.
Mielőtt valami újba vágunk, érdemes körülnézni: hogyan is csinálják ezt a többiek? Megtehetnék az önkormányzatok is, amikor úgy döntenek, hogy – a már egységesen lezajlott szerveroldali átállás után – a napi működésükbe integrálják a nyílt forráskódú rendszereket. Azonban nemcsak Magyarországon, hanem nemzetközi viszonylatban sem elérhetők korrekt, minden szempontra kiterjedő esettanulmányok. Emellett nem elég, hogy a kormányzat magukra hagyja őket, meglepő módon egymást sem nagyon segítik. Minimális közöttük az együttműködés, formális információcsere (a magyar mentalitásból is fakadóan) egyáltalán nincs. Ezt a hiányt szeretné pótolni egy jelenleg zajló kutatás, melynek eredményei várhatóan július elejétől nyilvánosak lesznek. (A projekt második szakasza ősszel fog megkezdődni, a közoktatási intézményeket fogja érinteni.)
Egymástól tanulhatnak
A kutatócsoport olyan, nagyobb településeken található önkormányzatokat keresett meg, amelyek már megküzdöttek az átállással. Bár a felmérésben az ország minden régiója képviselteti magát, a cél nem a reprezentativitás, hanem a felmerülő problémák és megoldások alapos összegyűjtése. Példamutatóak lehetnek Szeged és Budapest XVIII. kerülete polgármesteri hivatalainak tapasztalatai. Ezek az intézmények úttörőnek számítanak a területen, és nagy elszántsággal, sikeresen építették fel nyílt rendszereiket.
Ami a félúton tartó (a kérdőívek felvétele után és a mélyinterjúk előtt álló) kutatásból már most is látszik, hogy nem egységesek a motivációk a nyílt forráskódú szoftverekre való áttérésre, és a megvalósításban is különböző utak léteznek. Jellemző tapasztalat, hogy egy vagy néhány informatikus pontos ütemterv híján és anélkül vágott bele a váltásba, hogy átlátta volna, mindez pontosan mennyi időt és munkát igényel. Ilyenkor a feladat rendszerint túlnőtt rajtuk, előbb-utóbb szinte vállalhatatlan terheket róva rájuk. Másik gyakorlat, hogy a projektbe valamilyen, piaci alapon működő informatikai szolgáltatót is bevonnak, aki tanácsadással, a szoftverek kiválasztásában, a beszerzésben, illetve a dolgozók képzésében nyújt segítséget.
|
Az iroda stabil |
|---|
|
Egyértelműen hasznos a felhasználók számára a nyílt forráskódú irodai programcsomag, ahogy ezt a Multiráció is megtapasztalta az elmúlt évtizedben az OpenOffice-ra épülő MagyarOffice, később EuroOffice nevű termékükkel. Banai Miklós ügyvezető igazgató elmondta, hogy „a népszerűséget az biztosítja, hogy egyaránt fut Linux és Windows alatt, a megbízhatóságot pedig a forráskód stabilitása szavatolja. A nyílt és a hasonló funkciójú, zárt forráskódú termékek ma már egyenrangúnak tekinthetők, felhasználói táboruk egyforma nagyságú.” A szabad hozzáférésű csomagok terjedése a kis- és középvállalatok mellett különösen az önkormányzatok körében figyelhető meg. Használatuk elsajátítása nem ütközik különösebb akadályba, ezt a logikus elrendezésű grafikus felület is biztosítja. Átlagos felhasználás esetén kompatibilitási problémák sem merülnek fel a zárt forráskódú rendszerekkel. A nyílt forráskódú alkalmazások rugalmasak s legalább annyira hatékonyak, mint zárt társaik, sőt, bizonyos esetekben jobbak, a fejlesztői közösségek által közzétett számtalan kiterjesztésnek köszönhetően. A nyílt programok ár-érték aránya sokkal kedvezőbb a zártakénál, az ügyvezető szerint intézményi alkalmazásukkal legalább 50 százalékos megtakarítást lehet elérni – ami fontos tényező önkormányzatok esetében. |
Biztosan megéri?
Eltérő az átállás következtében történő költségmegtakarítás megítélése az önkormányzatok részéről. Van, ahol néhány milliós nagyságrendű spórolásról számolnak be, de az is előfordul, hogy egyáltalán nem érzékelnek költségcsökkenést. Problémát jelent azonban, hogy a költségek számítására nincs egységes módszer, kérdés például, hogy milyen időtávban gondolkodnak, vagy beleértik-e például a képzést.
„Egy nyílt forráskódú szoftver önmagában nem képez üzleti értéket, inkább eszköz, de hatalmas potenciállal. Ennél fogva körültekintően kell belevágni az átállási projektekbe” – figyelmeztet Szentiványi Gábor, a Red Hatet Magyarországon képviselő ULX ügyvezető igazgatója. Ha egy szervezet azért kezdi el az átállást, mert sürgősen meg kell újítania meglevő szoftvereit, de nincs pénze rá, s úgy gondolja, a nyílt forráskódú programok segítenek a „bajban”, akkor csak tűzoltást fog végezni, hosszú távon nem jut semmire. S ez nem a nyílt forráskód hibája – a költséghatékony megoldáshoz bizony idő (és némi pénz is) kell.
Egy átállási projektben ugyanis mindenekelőtt rögzíteni kell az elvárásokat, majd meg kell vizsgálni, megvalósíthatók-e. Ez általában nem megy belső erőforrásból, mivel sok tapasztalat és nagy tudás kell hozzá. Aztán számba kell venni a szükséges kompetenciákat és erőforrásokat. Nem árt, ha azt is tudjuk, ki, mire fogja használni a szoftvert, s az új rendszert a szükséges funkciók és folyamatok alapján kell felépíteni. Ott pedig, ahol a nyílt forráskód nem tud üzleti értéket létrehozni, nem kell erőltetni bevezetését.
Az anyagi előnyök mellett a nyílt rendszerek gyorsaságát, a szervezetben folyó információáramlás felgyorsulását is kiemelték a válaszadók. A kutatás vezetője egy másik, kevésbé megfogható, pénzben ki nem fejezhető, lehetséges hozadékra is felhívja a figyelmet: a szabad szoftverekre való átállás során a szervezet – a hatékony működéshez létfontosságú – változási készségre, rugalmasságra tehet szert, amit bármilyen területen, akár egy jogszabályhoz való alkalmazkodásban is kamatoztathat.
Szeli Katalin
