A szemantikus web lényege, hogy az interneten található információkat a keresőrendszerek ne csupán felszínesen, hanem mélyen, valódi tartalomként kezeljék. A szemantikus web tulajdonképpen globálisan skálázható internet, amelyben a különböző forrásokból származó információk számítógépes műveletek segítségével nyerik el jelentésüket.
A weben található információk, tartalmak hasznossága az alapján állapítható meg, hogy milyen metainformációk kapcsolódnak hozzájuk. Metaadatnak nevezzük azt az adatot, amely más adatot, információt ír le, illetve jellemez, de olyan forrás is lehet, amely saját magáról ad információt. Adat és metaadat ugyanakkor sokszor nem választható szét élesen: ami egy szituációban adat, egy másikban lehet metaadat és viszont. A másik lényeges alapgondolat, hogy következtetni kell tudni e metainformációk segítségével.
A metainformációk kiértékelése különböző informatikai módszerek alapján történik, így a szemantikus web olyan módszerek és technológiák összessége, amelyek segítségével elérhetővé tehetjük a gépek számára az interneten található információk jelentését, szemantikáját.
Új típusú társítások
A szemantikus webet szakértők a jövőbeli világhálónak tekintik, s ezt „gondolkodó” webként, néha web 3.0-ként is szokták említeni. A web 3.0 célja, hogy a benne megtalálható információkat egységbe rendezze, és olyan hálózatot hozzon létre, ahol a különböző adatokat nemcsak a felhasználó ember, hanem automatizált alkalmazások is képesek legyenek egymással megosztani és feldolgozni.
Eredményként egy olyan globális adatbázis jön létre, ahol a weboldalakon található információkhoz leíró címkék rendelődnek, illetve amelyben az információk úgy kapcsolódnak össze, hogy a számítógép hatékonyabban, kvázi a felhasználó „fejével gondolkodva” találhassa meg az igényelt adatokat, új típusú társításokat hozva létre a különböző információk között. Ahogy Tim Berners-Lee, a W3C igazgatója 1999-ben fogalmazott: „A weben a számítógépek képessé válnak az ott lévő összes adat analizálására, vizsgálatára a tartalom, a linkek, a tranzakciók, az emberek és számítógépek között”. Az eredeti szemlélet szerint a metaadatok számítógépes algoritmusok segítségével feldolgozhatók, ami sokkal intelligensebb hozzáférést biztosít a világhálóhoz.
Kovács Lajos belgyógyász
Ma azonban még a weboldalak döntő többsége nem ilyen, ezért fordul gyakran elő, hogy a hagyományos, kulcsszavak szerinti keresések rengeteg érdektelen találattal térnek vissza – mutat rá a szomorú valóságra Gaizer Tamás, a Régens Zrt. projektvezetője. Ha a weblapok alkalmazzák majd a szemantikus web eszköztárát, lehetőség lesz olyan keresésekre, amelyek a kulcsszavak közötti összefüggéseket is figyelembe veszik. Jelenleg, ha egy Kovács Lajos nevű orvost keresünk, végig kell nézni az összes olyan weboldalt, amelyen egyszerre fordulnak elő a Kovács, a Lajos és az orvos kifejezések, ugyanakkor nem kapjuk meg azokat a találatokat, ahol Kovács Lajost belgyógyászként emlegetik, sem azokat, amelyeken a foglalkozás neve idegen nyelven szerepel. A szemantikus web lehetőséget teremt azoknak az állításoknak a formalizálására, hogy „Kovács Lajos belgyógyász”, és „minden belgyógyász orvos”, illetve eszközöket ad olyan lekérdezések elvégzésére, amelyek az így definiált metaadatok felhasználásával keresnek.
Bár a szemantikus web még nem terjedt el, számos kezdeményezés látott napvilágot az utóbbi években. Vannak szemantikus eszközökkel kereshető adattárak és a keresést megkönnyítő eszközök. Ugyanakkor az eddigi tapasztalatok alapján elmondható, hogy az eszköztár lényegében kész és használható, az elérhető adathalmaz viszont még inkább csak kísérleti célokra alkalmas, „iparszerű” felhasználásra kevésbé. Ennek oka főként az, hogy kevés a teljes, megbízható és jól karbantartott (szemantikus eszközökkel kereshető) adatbázis.
Annak érdekében, hogy a technológia a vállalati gyakorlatban elterjedjen, számos szakmai és piaci szereplőnek egyszerre kellene lépnie. A témában, az utóbbi időben több kutatási projekt is elindult (például a Corsenet), amely üzleti környezetben működő szemantikus, tartalomelemzésre épülő informatikai eszköz fejlesztését célozza. Az új technológián alapuló alkalmazások akkor lesznek keresettek, ha lesz érdemi információ, amit az új eszközök földolgozhatnak. A függés fordítva is igaz, feltehetően ezért mennek át lassan a napi gyakorlatba az egyébként ígéretes kezdeményezések.
Szigetrendszerek vége
Pedig az eddigi web 2.0-s kutatásoktól és az azokra épített vállalati kollaborációs platformoktól szinte egyenes út vezetett a szemantikus web felé. Világos, hogy a vállalaton belüli szigetrendszerek és a vállalat határainál megálló rendszerek kora lejárt.
Közhely, de igaz: a globális vállalatok világában csak annak a cégnek van esélye a fennmaradásra, amelyik a rendelkezésére álló információt – szerezze azt gép vagy ember – rendszerezetten és újrahasznosíthatóan tudja a cég javára kamatoztatni. A munkatársak fejében, a csak néhány kiválasztott számára elérhető szigetrendszerekben, a munkaállomások mailboxaiban, a fiókban heverő névjegykártyákon szétszórt információ nem ilyen, pedig esetenként értékes munkanapok mennek el a megszerzésére.
A szemantikus web technológiája értelemszerűen először olyan területekre törhetett be, ahol a hagyományos, szöveg szerinti kereséssel szemben nagy a szerepe az intelligens, a keresett objektumok tartalmi elemeit is figyelembe vevő keresésnek. Ilyen terület például a genetika vagy az összetett vegyületek világa a kémiában. De minden olyan cégnél is használható lenne, ahol három-négy vagy annál több ember tartja az ügyfelekkel a kapcsolatot, függetlenül a cég tevékenységének a területétől. Egy akár csak 5-10 tanácsadót foglalkoztató cég is tengernyi olyan kihasználatlan információt birtokol, amiről a munkatársak nagy része azt se tudja, hogy létezik. Ez annál inkább így van, minél nagyobb egy cég és minél több telephelyen, irodában dolgoznak a munkatársai.
Mártonffy Attila
