A második iraki háború hatására az informatikában az elmúlt pár hétben az egyik legtöbbet hangoztatott kifejezés az internetes hadviselés volt. Milyen megnyilvánulásai vannak, kell-e félnünk tõle, milyen hatással lehet a gazdaságra és mindennapi életünkre?
Az elsõ öbölháború és a mostani között az a fõ különbség, hogy míg az akkorit a média háborújaként szokás jellemezni – az elsõ olyan fegyveres konfliktus volt, amelyet a tévében egyenes adásban lehetett nézni –, a mostani egyértelmûen az internet háborúja – állítja Kmetty József, a Kürt Computer Rendszerház Rt. kereskedelmi igazgatója.
A cél a befolyásolás
Ma már minden olyan információ fellelhetõ a hálón, amelyet tíz évvel ezelõtt nem lehetett megtalálni. A tájékoztatás ezáltal többpólusúvá vált, így a másik oldal is megismerhetõ, és az iraki hírcsatornák – amelyek egyébként hagyományos módon már nem foghatók sehol –, az interneten bárki által elérhetõk. Az elsõdleges cél nem a károkozás, hanem a befolyásolás. A háborús eseményekkel foglalkozó honlapok látogatottsági listájának elsõ tíz helyén most olyan alternatív hírforrások állnak, amelyek egy hónappal ezelõtt sehol sem voltak. Õk két-három helyrõl szerzik az értesüléseiket, és ha az eredeti forrásokat blokkolják, akkor nincs több információ. Teljesen természetes módon mindkét fél igyekszik a közvélemény befolyásolására felhasználni az internet lehetõségeit, viszont a másik oldalt szeretnék elhallgattatni, és erre minden létezõ eszközt bevetnek egymás ellen. Igyekeznek túlterhelni, féregvírusokkal megtámadni a rendszereket, zavarni a kommunikációs vonalakat. Ez egy ideig sikerül is, majd visszaverik õket, és jön az ellentámadás. A támadók és a védõk helyzete állandóan változik; hihetetlenül felpörgött ez a harc, és naponta négy-öt menetet is megvívnak egymással a cybertérben.
Három fronton
A csata ma már három fronton zajlik: az elsõ az amerikai kormány által finanszírozott, Irak elleni internetes támadás, a második az iraki hackerek ellentevékenysége, a harmadik pedig az amatõr vagy profi szimpatizánsok próbálkozásaiból áll össze. Hogy melyik hatékonyabb, nehéz megmondani, de a háborús helyzetet meglovagolva hihetetlen sok vírus indult el, és ez nem feltétlenül a támadó vagy a védekezõ fél hadi érdekeit sérti, hanem csak valamilyen megközelítés népszerûsítésére törekszik, akár a fegyveres beavatkozás mellett, akár az azt ellenzõ oldalt preferálva. Rengeteg háborúval foglalkozó e-mail kering az interneten, kihasználva azt, hogy ma ez az elsõ számú hír, és ez áll az emberek figyelmének középpontjában. A vírusok és férgek által elindított levélözön hihetetlen módon képes leterhelni a szervereket. Az elmúlt csupán másfélkét hétben közel 30 fajtájú hasonló új vírus bukkant fel, és érezhetõen egyre nõ a számuk. Utólag persze nagyon nehéz megmondani, hogy melyik volt közvetlenül az iraki konfliktushoz köthetõ, és melyik sorolható a teljesen „mindennapos” hackertevékenységek körébe. Sok helyen nagyon komoly vírusvédelmi rendszer van, és annak ellenére, hogy a vírusirtó cégeknek jelentõs része 4–6 órás reagálási idõt vállal egy új vírus megjelenésekor, sokszor ez is kevésnek bizonyul. A frissítések a Kürtnél automatikusan töltõdnek, de olyan sebességgel és dinamikával terjednek az új férgek, hogy sokszor elõbb észlelik õket a Kürt szakemberei, mint ahogy a vírusirtó cég kifejlesztette volna a megfelelõ ellenszert.
Stratégiai fegyver
Felmerül a kérdés, hogyan képes Irak ilyen fejlett cyberhadviselésre, ám ahhoz, hogy valaki hasonló jellegû rendszerek fejlesztésére, tervezésére legyen alkalmas, nem szükséges, hogy az adott ország informatikailag is fejlett legyen. Ez egy modern fegyver, amelyet az iraki elnök nagyon jól használ, stratégiát épít rá, és minden eszközt bevet, hogy akadályozza az amerikaiakat. Nyilvánvalóan évek óta készült rá, és megfelelõen magas szinten képzett szakembergárdát alkalmaz hozzá. Az internet mellett a GPS-rendszereken is folyik a hadviselés, és ebben a szûk keresztmetszetet jelenleg a mûholdkapacitás jelenti, mert ezen keresztül kommunikálnak és mindent ezzel irányítanak. Már mindenkit letiltottak róluk, mert kellenek a háborúhoz a szatellitek. Állítólag az Egyesült Államokban a tudósoknak is külön kell igényelniük, hogy mûholdakat használhassanak a kutatásaikhoz. Jóllehet teljesen védett a rendszer, ugyanakkor aki fölfelé sugároz – mondjuk, egy mûholdas telefonnal –, az bemérhetõ, mivel ezek az eszközök is elektromágneses sugárzáson alapulnak. A mûholdas telefoncégek szerint nem lehet egy magyarországnyi területnél pontosabban meghatározni egy ilyen készüléket használó helyzetét, ennek ellenére a katonák nem bíznak benne.
Cél: a hátország
A fizikai frontvonalról a harc egyre inkább átterjed a hátország rendszereire is. Újabb célpontok jelentek meg: az amerikai székhelyû, illetve velük kapcsolatban álló cégek. Hogy a Magyarországon mûködõ cégek veszélyben vannak-e? A válasz: lehet… Nyilván, ha egy tengerentúli vállalat központi rendszerét megtámadják, akkor annak lehet hatása a nálunk mûködõ leányvállalatra is, de nem valószínû, hogy ez a háború informatikailag a magyar cégeket veszélyeztetné. Ennek ellenére védekezni kell az internetes terrorizmussal szemben, és a már meglévõ biztonsági rendszereket fejleszteni kell. Amerikai stratégiai intézmények és cégek esetében a kívülállók számára is szemmel látható, hogy növelik a fizikai védelmet. Ma már csak komoly ellenõrzést követõen lehet belépni egy épületbe, és végigkísérik az embert ajtótól ajtóig, nehogy egyedül juthasson be bárhova. Az informatikában is fontos ez az elõvigyázatosság, és ajánlatos egy-egy biztonsági kategóriával magasabb szintre helyezni a védekezést, és erre az idõszakra további védelmi intézkedéseket bevezetni. A Kürt is ezt javasolta ügyfeleinek, és legtöbb partnerük meg is hozta ezt az óvintézkedést. Ilyenkor persze figyelembe kell venni, mekkora a védendõ érték, amit támadni lehet, és azt is, hogy a ráköltött összeg ne haladja meg azt a kockázati értéket, amit a háború jelent.
Kiterjesztett védelem
Egy cég számítógépes rendszerének biztonsága néha az odafigyeléssel növelhetõ a leginkább. Leggyakrabban a vírustámadásokkal lehet találkozni, ezért a legfontosabb szabály, hogy ne nyissunk meg ismeretlentõl érkezett leveleket vagy olyanokat, amelyek bármiféle utalást tartalmaznak a háborúra. Ezeket célszerû azonnal törölni. Amennyiben tehetjük, és még nem rendelkezünk vírusvédelmi rendszerrel, akkor mindenképpen érdemes telepíteni, ennek viszont csak akkor van értelme, ha ezt rendszeresen frissítjük is. A legjobb, ha az update automatikus, de a beállításokat akkor is ellenõrizni kell, és nem árt megnézni, hogy valóban megtörtént- e a vírusellenõrzés. A vírusirtó programok gyártói többnyire megengedik azt, hogy a cég által megvásárolt licencet a dolgozók az otthoni gépeiken is használják, kiterjesztve a védelmet. Ez egyfajta önvédelem is, mert a munkatársak adatot mozgatva az otthoni és a céges gépeik között, óhatatlanul belülrõl, a tûzfalat megkerülve juttatják be a cég rendszerébe a vírusokat. A Kürt tapasztalatai alapján adatmentést is célszerû sûrûbben végezni.
Átrendezõdés hosszabb távon
Kmetty József szerint hosszabb távon bizonyára átrendezõdnek az informatikai biztonsági kockázatok közötti viszonyok. Ezt a Kürtnél most a háború kapcsán élesben is tesztelhetik, amire azonnal reagálnak is. A háború számukra is új üzleti lehetõséget indukál, mert a világ mostantól valóban nagyobb fokú informatikai biztonságot vár el. Öt éve még senkit nem érdekelt az informatikai biztonság és a szoftverek minõségével szembeni igény. Erre elõször a 2000. év problematikája, majd a szeptember 11-i események döbbentették rá a szakembereket. A világ pedig ráébredt, hogy a terrorizmus felhasználja ezeket az eszközöket, s elengedhetetlen a védekezés. A védekezési technológia olyan hatalmas léptekkel halad elõre, és a védelem iránti igény is annyira megnövekedett, hogy valószínûleg a világ gyorsabban fog felkészülni a védekezésre, mint ahogy egy globális probléma kialakulhatna.
Majsa Tibor
