Hosszas jogi huzavona után végül az Egyesült Államok győzelmével zárult az a vita, amely a kínai médiapiac megnyitásáról szólt.
Az Egyesült Államok 2007-ben vitte a WTO elé a kínai médiapiac szabályozásának ügyét, mivel szerinte az diszkriminatív volt a külföldiekkel szemben. Tekintve hogy az Egyesül Államok a világ egyik legnagyobb médiagyártója ezért értelemszerűen a kínai tilalmaknak leginkább rá van hatása, különös tekintettel arra, hogy a külföldi tartalmak tiltása mellett virágzó kalózpiac alakult ki az ázsiai országban. A 2007-ben kezdeményezett eljárást Kína minden szinten megtámadta, illetve fellebbezett a különbő végzések ellen, míg végül nem volt egyéb fórum ahová fordulhatna, így kénytelen volt engedni a Kereskedelmi Világszervezet döntésének. A 2010-ben meghozott, 600 oldalban indokolt végleges döntést értelmében Kína nem korlátozhatja a jövőben a külföldi médiatartalmak forgalmazását, illetve a médiacégek jelenlétét az országban.
Kína a döntés véglegesítése után csaknem teljesen kihasználta a 14 hónapos türelmi időt, amit a szervezet biztosított számára, hogy megteremtse a megfelelő jogi feltételeket a külföldi cégek megjelenéséhez. Az új, 2010 január 30-án életbelépő törvény nem állít többé korlátokat az országba behozott, ott forgalmazott tartalmak elé. A másik rendkívül fontos változás, hogy a törvény engedélyezi a külföldi médiaszolgáltatók, azon belül is az internetes szolgáltatók kínai térnyerését. Ez azért lehet érdekes, mert a különböző streaming és felhőszolgáltatások eddig ki voltak tiltva az ország területéről és mindössze egy sokat vitatott módszerrel közös vállalatot alapítva lehettek jelen Kínában. A döntés nem csupán a hagyományos film- zene- és könyvforgalmazóknak kedvez, hiszen az új szabályozás értelmében megjelenhetnek a piacon a mostanában népszerű cloud- és streaming zenei szolgáltatók is, mint a Spotify, az Rdio és a Pandora. Utóbbi cég már jó előre felkészült, hogy megjelenjen a világ egyik leggyorsabban növekvő online piacán és a hírek szerint tavaly októberben elkezdte keresni a megfelelő embert kínai részlegének igazgatására.
Kiss Gábor
