Az orosz-ukrán kiberháború főbb vonalaiban követi a fizikai térben zajló eseményeket, de egyelőre nincs nyoma bármiféle „csodafegyvernek”, mondja Krasznay Csaba IT-biztonsági szakértő, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Eötvös József Kutatóközpont Kiberbiztonsági Kutatóintézetének intézetvezetője.
– Lassan két hete zajlanak a katonai hadműveletek a két ország között. Mi történik ezalatt a kibertérben, mennyire követik le a kibertámadások a fizikai támadásokat?
– Jelen pillanatban azt látjuk, hogy a kibertéri műveletek nagyban hasonlítanak a fizikai térben lévő műveletekhez, követik annak dinamikáját. A háború viszonylag korlátozott csapásokkal indult, azt feltételezve, hogy a védelem hamar összeomlik. Ez nem következett be, elő kellett venni a B tervet, bevetni a nehézfegyverzetet, áttérni a nagyobb szabású, kiterjedtebb támadásokra. Valami hasonló zajlott a kibertérben. Voltak bizonyos korlátozott első csapások, például néhány túlterheléses támadás ukrán célpontok ellen, wiper (adattörlő) kártékony kódok, de igazából semmi komoly. Amikor aztán az első hét után kiderült, hogy milyen elementáris erővel tölti be a kiberteret az ukrán fél, és milyen kiberfölényt ért el, ezen a téren is változtak a módszerek, és jelenleg is több folyamat zajlik.
Egyrészt, döntés született, hogy Oroszországot leválasztják az internetről, amelynek pontos definíciója és módja még nem ismert, de több előnnyel is járhat az orosz fél számára. Egyfelől még szorosabb ellenőrzés alatt tudják tartani az országból kikerülő információkat, másfelől a külső támadásokkal szemben is védettebbé teszi a hazai infrastruktúrát. Másrészt az információs teret is próbálják újra ellenőrzésük alá vonni. Az első két hétben az ukránok rendkívül sikeresek voltak a pszichológiai hadviselés több területén, így a saját erők moráljának a növelésében, illetve az el nem kötelezettek szimpátiájának megnyerésében. Jól látszik, hogy most megindult az orosz ellentevékenység ezen a téren is, például a TikTokkereket is bevonják a háborús propaganda terjesztésébe. Ennek a sikere persze csak egy-két hét múlva derül ki.
– Milyen erők, csoportok vesznek részt a kiberháború műveletekben a két oldalról?
– Négy típusú résztvevőt szokás megkülönböztetni a kiberműveletekben: állami csoportokat; nem állami, de az államhoz kötődő proxy csoportokat; hacktivista csoportokat; és magánszemélyeket. Jelen pillanatban nem látszik az orosz állami csoportok, mint az APT28 vagy az APT29 tevékenysége, igazából fogalmunk sincs, hogy mit csinálnak. Ukrán oldalon ilyen csoportok korábban nem is igazán léteztek. A legtöbb támadást a proxy csoportok hajtják végre mind a két oldalon, és ezen a területen is meglepően sikeresek az ukránok, híres például a frissen felállított, és már több százezer tagot számláló I.T. Army. Mindenképpen szólni kell a hacktivista csoportokról is. Az Anonymus és több, hozzá köthető csoport nyíltan és aktívan támad orosz célpontokat. És persze vannak még kisebb csoportok, magánszemélyek, de az ő tevékenységük elhanyagolható.
– Milyen nagyobb támadások történtek egyik vagy másik oldalon?
– Mindere volt példa, orosz tévéadók weboldalának feltörésétől kezdve nagyszabású civil és katonai adatszivárogtatásokig vagy éppen kritikus infrastruktúrák vezérlésének feltöréséig. Érdekes módon most az derült ki, hogy az orosz kritikus infrastruktúrák pont olyan sebezhetők az internet felől, mint amit Nyugaton már láttunk. És hírek szerint a belorusz vasúttársaság működésében is zavarok vannak a kibertámadások miatt. Amiről viszont teljes a csönd, az a katonai információs rendszerek elleni támadások. Biztosan zajlanak ilyenek, de erről a szakma sem rendelkezik információkkal.
– A kiberháborúban a rejtőzködés legalább olyan fontos, mint a fizikai hadszíntéren. A fokozottabb tevékenység viszont óhatatlanul ráirányítja a figyelmet a csoportokra, azok módszereire. Ennek alapján most már többet tudunk ezekről a csoportokról, az eszközeikről, módszereikről?
– Mindenki várta az orosz csodafegyvert a kibertérben is, de a hatalmas, mindent elsöprő támadás elmaradt. Március 7-én beszélgetünk, és eddig a pillanatig az orosz fél semmi olyat nem villantott fel, amit láttunk volna már korábban. Információs hadviselés, wiperek, DDoS-támadások, az internet leválasztása, ez mind olyan, amit már korábban is láttunk. 2014 óta aktívan vívja a kiberháborút Oroszország, az évek során sok mindent bevetettek, kipróbáltak, ezért sok mindent meg is ismertünk az eszköztárukból. Ezekhez képest most semmi újdonság nincs. Nem mondom, hogy ne lehetne valami meglepetést előhúzni a kalapból, de őszintén szólva, fogalmam sincs, hogy mi lehetne az. Vártam, hogy előjönnek valami szofisztikált, célzott zero day támadással, amivel, hogy csak egy példát mondjak, meg lehetne bénítani a műholdak vezérlését. De semmi ilyesmit nem láttunk, amivel persze nem azt mondom, hogy nincs is semmi betárazva, de kevéssé tartom valószínűnek.
– Magyarország mennyire van ennek a kiberháborúnak a frontvonalában?
– NATO– és EU-tagországként számítanunk kell arra, hogy a korábbinál több támadás ér bennünket különféle orosz csoportok részéről. (Az interjú készítésének napján derült ki, hogy Oroszország „barátságtalan államnak” tekinti Magyarországot – a szerk.) A sors fintora, hogy a hacktivista csoportok egy része a korábbi politikai kiállás miatt Oroszország szövetségeseként tekint az országra, így arról az oldalról sem elképzelhetetlen valamilyen próbálkozás. Vagyis számítani lehet sokféle támadásra, de erre felkészültek a magyar szakemberek. Irgalmatlanul erős összefogás van a szakmán belül az állami és a piaci szereplők között egyaránt. Mindenképpen az a cél, hogy jöjjön bármi is, azt képesek legyünk a legrövidebb időn belül és a lehető legkisebb károk mellett kezelni.
– A nem kormányzati-katonai szervezetek, tehát a vállalatok, magánszemélyes mekkora veszélynek vannak kitéve? A kibertérben is előfordulhat, hogy célt téveszt egy támadás?
– A tapasztalatok alapján az orosz kiberfegyverek, például a NoPetya, körülbelül olyanok, mint a fizikai orosz fegyverek, tehát nem a precizitásukról híresek. Így aztán könnyen elképzelhető, hogy egy-egy célzottnak indított támadás civil áldozatokat is szedjen, különösen ha figyelembe vesszük, mennyire összekapcsoltan működnek az informatikai infrastruktúrák.
– Az IT-biztonsági ipar mennyit tud profitálni (nem anyagi értelemben) a mostani kiberháborúból?
– Nagyon sokat fogunk tanulni a mostani eseményekből. A védelmi innováció rendkívül fontos információkhoz juthat a támadások és a megtámadott rendszerek elemzése révén. Ennek köszönhetően pedig a jövőben jobban tudunk majd védekezni az olyanfajta támadások ellen, amelyeknek most vagyunk szemtanúi.
