A webes adatátvitel egyik legelterjedtebb védelmi mechanizmusa az ssl, amelynek sérülékenységét paradox módon éppen népszerűsége jelenti.
Egy holland tanúsítványkiadó elleni sikeres támadás, valamint az annak nyomán kiállított (és felhasznált) hamis biztonsági igazolások ismét ráirányították a figyelmet a webes forgalom sebezhetőségére és a védelem egyik alapvető eszközére, a rendkívül széles körben használt és mindeddig biztonságosnak tartott secure sockets layerre (ssl).
Többféle kommunikációra
Online vásárlás, internetes banki tranzakciók, webes népszámlálás: megszámlálhatatlanok az internetes kommunikáció azon felhasználási területei, ahol óriási jelentősége van az adatok titkos kezelésének, a drót túlsó végén található weblap biztonságának – nem utolsósorban pedig annak, hogy az oldal üzemeltetője tényleg az, akinek mondja magát.
Mindezek garantálásának legszélesebb körben elterjedt eszköze és technológiája az eredetileg 1995-ben kifejlesztett ssl, ami voltaképpen egy hitelesítő és titkosító technológia. Amikor egy webhely vagy webes szolgáltatás üzemeltetője garantálni akarja a kommunikáció biztonságát vagy saját azonosságát, hitelesítő tanúsítványt kér egy ezzel foglalkozó független szervezettől, az úgynevezett CA-tól (Certificate Authority). A CA ekkor ellenőrzi a kérelmet benyújtó magánszemélyt, vállalkozást, szervezetet, megállapítja, hogy tényleg az, akinek/aminek mondja magát, és valóban ő működteti az adott weboldalt, szolgáltatást. Ezek után kiadja a tanúsítványt.
Lényegi része a technológiának az a kód, amit a biztosítani kívánt weboldalon (illetve az azt futtató szerveren) kell elhelyezni. Telepítés után az ssl biztonságos kommunikációs csatornákat és a hitelességet ellenőrző mechanizmusokat épít ki, amelyekben összekapcsolja a weboldalt futtató szervert vagy szervereket, a tanúsítványkiadó adatközpontját, illetve a felhasználók böngészőit. Használatát nagymértékben megkönnyíti, hogy gyakorlatilag az összes webszerver és böngésző támogatja a technológiát.
Hitelesít és titkosít
Az ssl-lel védett weboldalak minden kimenő információt titkosítanak, mielőtt azok elhagynák a szervert. Ehhez két kódot, egy úgynevezett kulcspárt alkalmaznak: az egyik a privát kulcs, amit csak az adott szerver használ és szigorúan titokban tart; a másik az ehhez tartozó nyilvános kulcs, amit a kommunikációt kezdeményező böngésző kérésére bármikor elküld. A privát kulccsal titkosított adatokat csak a nyilvános kulccsal lehet kibontani, és fordítva: az információt, amit a böngésző a nyilvános kulccsal titkosít, csak a szerver tudja megfejteni a privát kulccsal.
Az ssl technológia által kínált biztonság több tényezőtől is függ: a weboldal által használt tanúsítvány fajtájától, a böngésző típusától és verziójától, valamint a webhelyet futtató szerver képességeitől. Az ssl-tanúsítványok többféle titkosítási szintet kínálnak, amelyek közül általában a 256 bites a legerősebb, de a 128 bites a legelterjedtebb.
Az ssl széles körű használatának egyik oka, hogy a végfelhasználótól nem igényel semmilyen felkészülést, telepítést: a böngésző mindent elvégez. Az internetező rendszerint csak két dologról veszi észre, hogy ssl-lel védett oldalra tévedt: az egyik, hogy a böngésző címsorában a http:// előtag https://-re változott, illetve valahol a böngészőben megjelenik egy lakat ikonja. Erre a lakatra kattintva a böngésző megjeleníti az ssl-tanúsítványra vonatkozó információkat. Ma már gyakorlatilag nem képzelhető el webáruház vagy más tranzakciós oldal ssl nélkül.
Magasabb szinten
A technológia terjedése viszont magával hozta az ilyenkor elkerülhetetlen következményeket: megjelentek az olcsó szolgáltatók és szolgáltatások, amelyek nem feltétlenül garantálták azt az alaposságot a hitelesítésben és titkosításban, amit a felhasználók egy része elvárt volna. Erre válaszul született meg az úgynevezett extended validation ssl (ev ssl).
Az ev ssl tanúsítványok kiadását a CA-k önszabályozó testülete, a CA/Browser Forum által lefektetett irányelvek szabályozzák. Az ev ssl tanúsítványok ugyanolyan nyilvános kulcsú infrastruktúrát használnak az adatforgalom titkosítására, mint a hagyományos ssl-megoldások, de a tulajdonos hitelesítését alaposabban végzik, sokkal rigorózusabb folyamat végén kapja meg a webhely üzemeltetője a tanúsítványt. Az ilyen, fokozottabb biztonságú webhelyeket is megkülönböztetik vizuálisan a legújabb böngészők: az aprócska „s” betű helyett a teljes címsor zöldben pompázik, mutatva, hogy szabad az út az oldalra. (Próbálják ki, például az OTP honlapját: ott már a kezdőlapot is így védik.)
Eltérítve, de nem feltörve
Elterjedtsége és könnyű használhatósága egyben a gyenge pontját is adja az ssl-nek: a felhasználók annyira bíznak benne, hogy eszükbe sem jut megkérdőjelezni az ssl-lel védett oldalak biztonságát. Ezt használták ki azok a hackerek, akik egy holland szolgáltató, a DigiNotar szervereire betörve hamis ssl-tanúsítványokat készítettek számos cég és szervezet szervereihez. Az érintettek között volt a CIA, az MI6, a Facebook, a Microsoft, a Skype, a Twitter és a WordPress is.
A hamis tanúsítványok segítségével könnyen meg lehetett téveszteni a felhasználókat: a megszokott https://-t és a lakatot látva joggal tételezhették fel, hogy a valós weboldalon járnak, és kommunikációjukat nem hallgatja le senki. Ugyanakkor a felhasználó valójában a támadó által üzemeltetett webszervert látja, annak adja meg adatait (mondjuk ugyanazt a felhasználónevét és jelszavát, amit a gmail-en is használ), és közben fogalma sincs arról, hogy valaki eltérítette a kommunikációját.
Bár közvetlen bizonyíték nincs rá, biztonsági szakemberek Iránt gyanítják az akció mögött, ahol minden, az országot elhagyó forgalomnak először egy kormányzati ellenőrzés alatt álló proxyszerveren kell áthaladnia. Ez a proxy ideális hely lehet a hamis tanúsítványok elhelyezésére és a megfigyelni kívánt forgalom – például ellenzékiek levelezésének – ellenőrzésére.
A sikeres támadás ugyanakkor nem bizonyítja, hogy az ssl ne lenne biztonságos – csak éppen arra irányítja rá a figyelmet, hogy még alaposabban kell megválasztani a tanúsítványok kiadóját, és a szolgáltatóknak is jobban oda kell figyelniük saját rendszereik biztonságára.
Összeállította: Schopp Attila
