Az Egyesült Államok jegybankrendszerének egyik vezető tisztségviselője szerint a mesterséges intelligenciába irányuló beruházások olyan méretet öltöttek, hogy azokat már makrogazdasági szempontból is figyelemmel kell kísérni. Ehhez egy olyan kifejezést használt, amelyet legutóbb a 2008-as pénzügyi válság idején hallhattunk.
A Kansas City-i Fed (Federal Reserve) elnöke, Jeff Schmid kellemetlen kérdést vetett fel. A héten tartott beszédében kijelentette: a mesterséges intelligencia kiépítése körüli pénzügyi folyamatok mára olyan jelentőségűvé váltak, hogy fokozott figyelmet érdemelnek. Schmid szerint egyre több jel utal arra, hogy az ágazat már akkora méretűre nőtt, hogy a döntéshozóknak makrogazdasági szinten kell foglalkozniuk vele. Ennek kapcsán feltette a kérdést: vajon a mesterséges intelligencia is olyan szektorrá válik, amely „túl nagy ahhoz, hogy elbukjon” (too big to fail)?
Ez a kifejezés komoly történelmi jelentőséggel bír. A 2008-as pénzügyi válság idején használták azokra a bankokra, amelyek annyira meghatározóvá váltak a gazdaság számára, hogy az államok kénytelenek voltak megmenteni őket. Az, hogy ezt a megfogalmazást most az AI-iparágra alkalmazzák, jól mutatja a hivatalos kommunikáció hangnemének érezhető változását.
A kockázatot a méret és az összefonódások jelentik
Schmid aggodalma elsősorban az iparág méretére és a szereplők közötti szoros kapcsolatokra irányul. Úgy véli, a jelenlegi AI-beruházási hullámot érdemes összevetni a korábbi gazdasági fellendülésekkel, mert az ilyen mértékű koncentráció könnyen oda vezethet, hogy egyetlen ágazat problémái az egész gazdaságra átterjednek.
A félelmeket alátámasztó számok valóban figyelemre méltók. A nagy technológiai vállalatok összesen már közel 2400 milliárd dollárnyi mesterségesintelligencia-beruházást vállaltak. Ez az összeg messze meghaladja a korábbi vállalati beruházási ciklusok volumenét, és kevés mozgásteret hagy arra az esetre, ha a kereslet elmaradna a várakozásoktól.
Nem csupán a beruházások nagysága okoz aggodalmat, hanem azok finanszírozási módja is. A Nemzetközi Fizetések Bankja (BIS) korábban arra figyelmeztetett, hogy egy esetleges AI-piaci összeomlás a hitelpiacokat akár a 2008-as válsághoz hasonló mértékben is megrázhatja, mivel a fejlesztések jelentős része hitelből, illetve egymásra épülő finanszírozási konstrukciókon keresztül valósul meg.
Éppen ezek az egymásba fonódó üzleti kapcsolatok nyugtalanítják a szabályozókat. Amikor chipgyártók, felhőszolgáltatók és AI-modelleket fejlesztő vállalatok kölcsönösen finanszírozzák egymást, egyetlen szereplő megingása is láncreakciót indíthat el, miközben a tényleges kitettségek kívülről nehezen átláthatók.
A piacok is érzékelik a növekvő kockázatokat
A befektetők már kezdik beárazni ezeket a veszélyeket. Az Nvidia mintegy 750 milliárd dollár értékű AI-megállapodásainak hulláma rekordmagasságba emelte a vállalat hitelkockázati csereügyleteinek (credit default swap, CDS) felárait. Ez arra utal, hogy még az ágazat legerősebb szereplőinek hitelezői is növekvő kockázattal számolnak.
A jelenlegi helyzet ugyanakkor nem teljesen hasonlítható a korábbi buborékokhoz. Bizonyos mutatók alapján az AI-láz valóban emlékeztet a dotkomkorszakra: az értékeltségek és a piaci koncentráció még a 2000-es szinteket is meghaladják. Ugyanakkor a mai piacvezető vállalatok valódi nyereséget termelnek, ellentétben az 1999-es internetes korszak számos kedvencével.
Ez jelenti a Federal Reserve számára a legnagyobb dilemmát. A valós profitok azt sugallják, hogy a fellendülés stabilabb alapokon áll, mint egy puszta spekulációs őrület, ugyanakkor a beruházások volumene és hitelből történő finanszírozása olyan mértékű, hogy még egy alapvetően egészséges ágazat is képes lehet pénzügyi sokkokat továbbítani, ha a piaci hangulat hirtelen megváltozik.
A jegybank figyelme egyre inkább az MI felé fordul
Schmid megjegyzései a monetáris politikát is érintik. Amennyiben az AI-beruházások tovább növelik az energia, a félvezetők és az építőipari kapacitások iránti keresletet, az megnehezítheti a jegybank számára az inflációs folyamatok értékelését és a kamatdöntések meghozatalát.
A rendkívüli költekezés már magukat a technológiai óriásokat is próbára teszi. Az AI-fejlesztésekre fordított összegek egyre inkább megközelítik a vállalatok szabad készpénztermelő képességét, ezért azok a cégek, amelyek korábban szinte mindent saját forrásból finanszíroztak, egyre nagyobb mértékben támaszkodnak hitelre és külső befektetőkre.
Éppen ez az elmozdulás teszi az ügyet a Federal Reserve számára is kiemelten fontossá. Ahogy a finanszírozás egyre inkább a vállalati mérlegekből a hitelpiacokra és a magánhitelezők felé tevődik át, a kockázatok olyan pénzügyi intézményekre is átterjednek, amelyek felügyelete a jegybank feladata.
Schmid nincs egyedül aggodalmaival. Egyre több döntéshozó és elemző hasonlítja az AI-ciklust a korábbi piaci mániákhoz, miközben kevesen vállalkoznak arra, hogy kijelentsék: a fellendülés elérte a csúcspontját, hiszen az ágazat továbbra is jelentős bevételeket termel.
A legkézzelfoghatóbb veszély továbbra is a koncentráció. Néhány óriásvállalat adja a részvénypiaci emelkedések és a tőkebefektetések jelentős részét, ezért bármelyikük megingása messze túlmutatna a technológiai szektor határain.
Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy a Federal Reserve egy összeomlást jósolna. Egy regionális Fed-elnök feladata éppen az, hogy időben felhívja a figyelmet a rendszerszintű kockázatokra, még mielőtt azok valódi problémává válnának.
A szóhasználat azonban önmagában is beszédes. Amikor a döntéshozók már a „túl nagy ahhoz, hogy elbukjon” kifejezést alkalmazzák a mesterséges intelligenciára, az azt jelzi, hogy az AI többé nem pusztán piaci vagy technológiai történet, hanem a teljes pénzügyi rendszer stabilitását érintő kérdéssé vált.
Forrás: https://thenextweb.com
