Az Apple egyedi látásmódú számítógép-készítőként kezdte 50 évvel ezelőtt. Napjainkban a legtöbben az iPhone gyártójaként ismerik. Ötven év azonban nagyon hosszú idő egy cég életében, különösen egy olyan vizionárius vezetővel, mint Steve Jobs. Jó pár ikonikus termék köthető a céghez, melyekről az Apple-szívű rajongók a mai napig párásodó szemmel tudnak mesélni. Az évforduló alkalmából természetesen számos értékelés és visszaemlékezés jelent meg a médiában. Alább a Macworld vezető szerkesztőjének, Roman Loyolának meghatározó élményeit olvashatják.
Mivel nagyon régóta foglalkozom az Apple-lel, jónéhány keynote előadáson vettem már részt. Még ma is várom a következőt (amely történetesen június 8-án lesz). De van valami különleges abban, amikor az ember személyesen vesz részt egy Apple keynote-on, olyan közönség részeként, ahol Apple-felhasználók, fejlesztők és rajongók minden szóra figyelnek.
Az Apple 50 éves története során számos emlékezetes keynote-pillanat volt. Mindenkinek megvannak a saját kedvencei. Számomra azonban kettő különösen kiemelkedik. Nagyon különböző keynote-ok voltak, de visszatekintve az elmúlt öt évtizedre, mindkettő fontos mérföldkőnek számított az Apple történetében.
1997: Steve Jobs visszatér és elhozza Bill Gatest
Steve Jobs 1997 augusztusi, bostoni Macworld keynote-ja az egyik legemlékezetesebb előadása volt – de nem a show vagy a bemutatott termékek miatt. (Valójában egyetlen új terméket sem jelentettek be.) Sokkal inkább az akkori helyzet miatt.
Az Apple rossz állapotban volt. A vállalat veszteséges volt, a Mac-termékvonal kaotikus (annyira, hogy létezett egy Mac OS licencprogram), és a vezérigazgató, Gil Amelio nem tudta, hogyan fordítsa meg a helyzetet. Aztán az Apple felvásárolta a NeXT-et, Steve Jobs visszatért, és ideiglenes vezérigazgatóvá nevezték ki.
Ez adta meg az alaphangot az 1997 augusztusi Macworld Expo keynote-nak, Jobs első fellépésének a visszatérése óta – egyfajta hazatérésnek is tekinthető. Az IDG-s Colin Crawford azzal nyitotta meg az eseményt, hogy emlékeztette a közönséget: az Apple válságban van – legalábbis a médiában ez volt az uralkodó kép. Ez megágyazott Jobs beszédének, aki elmagyarázta, milyen első lépések szükségesek ahhoz, hogy az Apple visszataláljon a helyes útra. „Az Apple sok mindent kiválóan csinál – csak éppen a rossz dolgokat” – mondta.
Én is ott voltam ezen a keynote-on, a MacUser társszerkesztőjeként (a Macworld akkori fő riválisánál), de egy túlcsordult teremben ültem több száz emberrel, így talán emiatt reagáltunk érzékenyebben, mint a főteremben ülők. Jobs kijelentése nagyot szólt. A terem egy pillanatra felbolydult, majd elcsendesedett, mert mindenki arra volt kíváncsi, hogyan fogja Jobs megmenteni… minket.
Jobs hangsúlyozta, hogy a változásnak felülről kell indulnia. A főteremben taps tört ki, nálunk pedig ujjongás. Új igazgatótanácsi tagokat mutattak be, és amikor Bill Campbellt említették, a közönség kitört. Jobs arról beszélt, hogy az Apple-nek a kreatív és oktatási piacokra kell fókuszálnia, és a közönség ezt is lelkesen fogadta. Az izgalom nőtt, a terem szinte felpezsdült. Radikális változásokra volt szükség, és ez ígéretes kezdetnek tűnt. Jobs lendületben volt, olyan dolgokat mondott, amiket mindenki hallani akart.
Végül szóba kerültek a partnerségek, és az Apple bejelentette az együttműködést – nem mással, mint a Microsofttal. A hangulat hirtelen megváltozott. Jobs közölte, hogy a Microsoft Internet Explorer lesz az alapértelmezett böngésző a Mac OS-ben, és hogy a Microsoft 150 millió dollárt fektet az Apple-be.
Ez bombaként robbant. Az emberek a teremben megdöbbentek. Nem voltak boldogok, és a helyzetet tovább fokozta, hogy Bill Gates is megjelent a kivetítőn, hogy mondjon pár szót – amit én nem is hallottam a zaj miatt. Olyan volt, mintha az Apple alkut kötött volna az ördöggel.
Ez a keynote igazi hullámvasút volt, és a végére mindenki kimerült. Nem volt benne technikai részletezés, nem voltak új termékek, látványos demók vagy humoros betétek. Jobs híres volt a showműsorairól, de itt egy másik arcát mutatta: őszinte volt, egyenes és közérthető. Érezte a helyzet súlyát; ez nem a marketingklisék és vállalati frázisok ideje volt. Egyfajta beavatkozás volt. Az Apple-nek újra kellett kezdenie, és Jobs felvázolta az első lépéseket.
2007: Az iPhone
2007-ben a MacAddict tesztrovatának szerkesztője voltam, és részt vettem a San Franciscó-i Macworld keynote-on, ahol azt pletykálták, hogy az Apple belép az okostelefon-piacra egy olyan eszközzel, amely egyesíti az iPodot és egy mobiltelefont. Rengeteg találgatás volt arról, hogy milyen lesz az eszköz – sőt, egyesek, köztük egy korábbi Macworld-rovatvezető, aki épp könyvet írt az Apple-ről, nem is hitték, hogy az Apple tényleg meglépi ezt.
A rendezvény előtti várakozás azonban már azt sugallta, hogy az iPhone gyakorlatilag biztos. A kérdés már nem az volt, hogy lesz-e iPhone, hanem az, hogy milyen lesz. Ahogy leültem a MacAddictes kollégáimmal a Moscone Center nyugati csarnokában, a levegőben szinte tapintható volt az izgalom. Az Apple keynote-ok előtt mindig van várakozás, de azon a napon mindannyian éreztük, hogy valami különleges fog történni.
A keynote első 15 percét ma már szinte elfelejtették. A YouTube-on könnyen megtalálható az előadás, de a legtöbb feltöltés kivágja ezt a részt. Ebben a negyedórában Jobs az Intel processzorokra való átállásról, az iTunes eladásokról beszélt, és hivatalosan bemutatta az Apple TV-t.
Aztán megállt, ivott egy korty vizet, továbblapozott, és azt mondta: „Erre a napra két és fél éve várok.” Ez volt a jel, hogy kapaszkodjunk meg – valami nagy dolog következik.
A folytatást valószínűleg mindenki ismeri: három eszköz egyben, a „tárcsás iPod” képe, a bejelentés, hogy az iPhone Mac OS X-et futtat, a multitouch bemutatása, a hívások Jony Ive-nak és Phil Schillernek (akik még kagylós telefont használtak), a pinch-to-zoom demó, a „teljes internet” élmény, Jobs minden érintésnél kimondott „boom”-ja, és még a kissé kínos rész Stan Sigmannel.
Utólag visszanézve úgy tűnhet, hogy a közönség végig csendben volt. Azért, mert teljesen lenyűgözött minket, amit láttunk: egy olyan termék, amit még a legvadabb álmainkban sem tudtunk volna elképzelni. Az iPhone minden várakozást felülmúlt, és tanúi lehettünk valami rendkívülinek. Ez volt Steve Jobs csúcsa – karizmatikus, közvetlen, emberközeli. Magával ragadta a figyelmünket, és mi készséggel adtuk át magunkat neki. A mai napig nincs olyan vezérigazgató, aki képes lenne így megbabonázni egy termet – próbálkoznak, de Jobsnak ez természetesen jött.
Korábban nem szerettem a „most történelmet láttunk születni” kifejezést, mert túl gyakran használják. De ebben az esetben ez a legpontosabb leírás. Szerencsés vagyok, hogy személyesen élhettem át egy történelmi pillanatot és egy mestert a legjobb formájában. És remélem, az Apple következő 50 éve is tartogat még ilyen pillanatokat.
Forrás: https://www.macworld.com
