Kevés területet változtatott meg annyira a technológiai fejlődés, mint az egészségügyet. Mesterséges intelligencia segíti az orvosok munkáját, viselhető eszközök monitorozzák folyamatosan az állapotunkat, a digitális diagnosztika a mindennapok részévé vált. De milyen tanulságokat lehet levonni az eddigi eredményekből és merre halad tovább a fejlődés? Mindenható-e a technológia? Ezekre a kérdésekre is kerestük a választ Dr. Meskó Bertalannal, az orvosi jövőkutatás nemzetközi szinten is elismert szakértőjével.
◼︎ Orvostudomány és mesterséges intelligencia
– Ön tíz évvel ezelőtt összeállított egy listát azokról a technológiákról, amelyek ön szerint gyökeresen megváltoztatják majd az egészségügyet. (A listát lásd a „Jóslatok tíz évvel ezelőttről” című keretes írásunkban.) Az akkor megfogalmazott jóslatai közül melyek valósultak meg?
– Mindegyik halad a maga evolúcióján, de néhány közülük sokkal gyorsabb ütemben fejlődik, mint a többi. Azok, amelyeknek a haszna azonnal megjelenik a gyakorlatban, kiemelkednek a többi közül – ilyenek a hordozható orvosi eszközök, a viselhető szenzorok, és mindenekelőtt a mesterséges intelligencia.
Ezzel szemben a biotechnológiai módszerek vagy a vérben működő nanorobotok nagyon lassan mozdulnak előre, vagy egyelőre nem találták meg a közönségüket. Ha ma újra kellene írnom egy tízes listát a legfontosabb technológiákról, biztosan felkerülnének rá az otthon használható orvosi laborteszteket tömegesen elterjesztő megoldások – a Covid alatt több százmillió ember kezdett el ilyeneket használni. Ugyanígy bekerülne a generatív AI, amely 2022-től vált igazán meghatározóvá, és az AI agentek (ügynökök), amelyek már nemcsak válaszolnak, hanem konkrét feladatokat is elvégeznek, mintha az asszisztenseink lennének.
| Jóslatok tíz évvel ezelőttről
Dr. Meskó Bertalan egy 2016-os írásában felsorolt tíz olyan ígéretes technológiát, amelyek meghatározzák az egészségügy és a gyógyítás jövőjét. A tízes lista:
|
– A mesterséges intelligencia hol segíti leginkább az egészségügyi rendszert?
– Talán meglepő, de azt látjuk, hogy a legnagyobb hatása az adminisztrációban van. Egy átlagos orvos idejének felét adminisztrációval tölti – digitálisan vagy papíron –, és a kiégés, a munkamorál romlásának egyik fő oka is ez. Az AI zseniális abban, hogy az ismétlődő, adatalapú feladatokat automatizálja. A generatív AI és a nagy nyelvi modellek képesek szövegeket feldolgozni és összefoglalni. Ez a gyakorlatban úgy néz ki, hogy az orvos a beteggel beszélget, közben az AI – telefonos vagy számítógépes alkalmazáson keresztül – „hallgatja” a beszélgetést, leírja és strukturálja, amit hall, majd orvosi feljegyzést készít belőle. Az orvosnak a végén csak ellenőriznie kell a jegyzetet.
Nemrég például Koreában jelent meg egy tanulmány, amely szerint az úgynevezett AI-scribe használata átlagosan napi 90 percet spórol meg egy orvosnak. Ez ma az egyik legnagyobb hatású technológia az egészségügyben.
De mondok egy másik példát. Ma több mint 35 millió tanulmány található meg a nemzetközi adatbázisokban. Ha valaki naponta elolvasna egyet, akár csak a saját szűkebb szakterületéről, egész életében sem érne a végére. Az AI képes feldolgozni, emészthetővé tenni ezt a mennyiséget. Vagyis nem azért használjuk, mert izgalmas vagy trendi, hanem mert nincs más esélyünk fenntartani az ellátást, és lépést tartani a szakmai fejlődéssel.
– Képes lesz pótolni a sok helyen jelentkező orvoshiányt a mesterséges intelligencia?
– Nem, de nem is ez a cél. Az AI nem helyettesíti, hanem kiegészíti az orvost. A pszichiátriai területen például AI-vezérelt applikációk segítenek a betegek állapotának monitorozásában, így az orvos ideje felszabadulhat a legfontosabb esetekre. Tehát nem pótlásról, hanem tehermentesítésről van szó.
A világ egészségügye alapvető emberhiánnyal küzd: jelenleg öt millió orvos hiányzik, 2030-ra pedig ez a szám a WHO szerint tízmillióra nőhet. Az ellátórendszerek egyszerűen képtelenek ennyi szakembert kiképezni, ezért az AI nem luxus, hanem elkerülhetetlen eszköz lesz az ellátás fenntartásához. A generatív AI és a nagy nyelvi modellek nem lecserélik az orvost, hanem áthidaló segítséget nyújtanak a betegeknek, míg sorra nem kerülnek.
– Ez úgy hangzik, mintha az egészségügy nem kis részben matematikai probléma lenne. Valóban az lenne?
– Bizonyos értelemben tényleg matematikai problémával küzdünk. A betegek száma folyamatosan nő a világban. Nem azért, mert betegebbek lennénk, hanem mert az egészségügy fejlődött: pontosabb diagnózist adunk, krónikus betegségeket tudunk hosszabb távon menedzselni. Ez több ellátást, több találkozót jelent. És ne feledjük: ma is körülbelül 1 milliárd embernek nincs semmilyen hozzáférése egészségügyhöz, főleg Afrikában. Ezt a szakadékot a meglévő eszközeinkkel lehetetlen áthidalni. Egyedül az AI képes valamilyen szintű ellátást biztosítani addig, amíg orvoshoz nem kerül valaki.
– Hogyan nézne ki mindez a gyakorlatban?
– Vegyük például Angliát. Ott nagyon kevés pszichiáter van, ezért a betegeknek hónapokat kell várniuk. A várakozási idő alatt azonban nem hagyják őket magukra: kapnak egy nagy nyelvi modellen alapuló eszközt, egy chatbotot, amelyet egészségügyi szakemberek fejlesztettek. Ezzel beszélgetve valamilyen szintű támogatást kaphatnak, és mire valóban találkoznak a pszichiáterrel, az eszköz átadja az orvosnak az összegzett információt a páciensről. Az eszköz több mint egy asszisztens: egyfajta előszűrő, aki már beszélt a beteggel. Egy orvos egyszerre csak egy páciensre tud figyelni, de az AI skálázható: akár egymillió emberrel is képes párhuzamosan beszélgetni.
– Mennyire terjedtek el a mesterségesintelligencia-alapú rendszerek a gyakorlatban?
– A generatív AI és a nagy nyelvi modellek mára áttörték a mainstream határait. Míg korábban néhány klinikus vagy kutató a laborokban használta az AI-t, ma már félmilliárd ember fölött jár a felhasználói bázis. Amikor a The Medical Futurist-nél 2020-ban publikáltunk egy tanulmányt, akkor az amerikai hatóság adatbázisában 64 AI-alapú orvostechnológiai engedélyt találtunk. Ma már több mint 1500 van. Ez óriási növekedés: öt év alatt több mint hússzoros emelkedés. Ez azt mutatja, hogy az AI orvosi alkalmazásai ma már a legszigorúbb szabályozói szinteken is elfogadottá váltak. És ez még csak a kezdet: ha egy ilyen szűk halmazban is ekkora a növekedés, akkor el lehet képzelni, mekkora robbanás előtt áll még mindig ez a terület.
– Az AI kapcsán mindig felmerül a megbízhatóság kérdése, a tévedés, a hallucináció lehetősége. Milyen mértékig bízhat most vagy a jövőben az orvos az AI-ban, és mekkora mértékű humán kontrollt kell mindenképpen megtartani?
– Azért vagyok óvatos az ilyen kérdésekkel, mert ugyanezt a kérdést fel kellene tennünk a sztetoszkóp vagy egy számítógép kapcsán is. Az orvosok számtalan technológiát használnak a mindennapokban – ezek közül bármelyiknél alapvető feltétel, hogy a szabályozó hatóság elfogadja és beengedje a piacra. A felelősség viszont minden esetben az orvosé. A végén mindig ő hozza meg a döntést a beteg kezeléséről, és nem a technológia. Az AI tehát nem világmegváltó önmagában, hanem egy újabb eszköz az orvos kezében.
Az AI szerepe az egészségügyben
|
– Az AI egészségügyi alkalmazásában mennyire kell megküzdeni a társadalmi ellenállással?
– Ezt pont fordítva látom: tapasztalataim szerint inkább az orvostársadalom felől érkezik az idegenkedés. A páciens ebben a hálózatban a legmotiváltabb, hiszen az ő betegségéről, az ő életminőségéről van szó. Ő szeretne jobban lenni, tovább élni. Ha a betegnek azt mondjuk, hogy van működő megoldás a kórképére, nem fogja érdekelni, hogy ehhez mesterséges intelligenciát vagy más technológiát használtunk. A lényeg a hatékonyság.
– Mivel magyarázható az orvostársadalom idegenkedése?
– Több mint tíz éve, amikor egy orvoskonferencián beszéltem az AI-ról, rendkívül negatív hangulat fogadott. Sokan azt mondták, hogy a technológiák elveszik az orvoslás művészetének jellegét. Pedig én épp ellenkezőleg gondolom: az orvoslás igazi művészete az AI korában fog kibontakozni.
Ha egy algoritmus talál majd olyan gyógymódot vagy terápiát, amelyet mi, kutatók évszázadok alatt sem fedeztünk fel, abban lesz az igazi kihívás és művészet, hogy orvosként, a patológiai és technológiai tudással felvértezve megértsük, hogyan jutott erre az eredményre az AI. Ez a fajta értelmezés és alkalmazás teszi majd még inkább művészetté az orvoslást.
– Hogyan változik az orvos-beteg kapcsolat az új technológiák hatására?
– A korábbi hierarchikus modell helyett egyre inkább partnerség alakul ki. Ráadásul most már nemcsak ketten vannak jelen, hanem hárman: az orvos, a beteg és az AI. Ez új kultúrát igényel: az orvosnak tudnia kell, miért ajánl az AI egy adott kezelést, a betegnek pedig értenie kell, hogy a technológia támogat, nem pedig helyettesít.
– Hosszú távon mindenkinek elérhetőek lesznek ezek az újítások?
– Igen, de mindig van egy időbeli csúszás. A genetikai szekvenálás például 15 éve még csak a leggazdagabb kutatóintézeteknek volt elérhető, ma pedig sokkal szélesebb körben használható. Ugyanez lesz a mesterséges intelligenciával és a diagnosztikai eszközökkel is: az árak csökkenni fognak, és a technológia fokozatosan mindenkihez eljut.
– Mit üzen a döntéshozóknak és a szakmának?
– Az AI nem választás kérdése: aki ma elzárkózik tőle, az lemarad. De nem szabad ellenségként tekinteni rá. Az AI az orvos olyan szövetségese, amely visszaadja a gyógyítás emberi oldalát. Ezért az egészségügy jövője nem pusztán technológiai forradalom, hanem kulturális átalakulás.
