Technology

Nikon D4
Forrás: Engadget

Hatalmas ugrás küszöbén a memóriakártyák

Egyelőre még most is csak ismerkedik a fotós társadalom a xqd formátummal, a fejlesztők gőzerővel dolgoznak, s a folytatást illetően komoly előrelépést ígérnek.

Az irdatlan iramra gyorsuló technológiai evolúció természetesen a fényképész társadalmat sem hagyta érintetlenül, s tény, hogy mára nagyon komoly szintre jutottak a forgalomban levő készülékek. Persze nyilván van, aki visszasírja a régi technikát, s az új módi sem marad kritika nélkül, hiszen a mai napig vita zajlik arról, hogy akkor most kompakt legyen az új gép, vagy inkább tükörreflexes. Ebben ugyan inkább nem foglalnánk állást, viszont ha valamire tutira szüksége van a modern kor fotósának, bizton állíthatjuk, hogy az a gyors adatátvitel és a nagy tárolókapacitás. Ám minekután a forgalomban lévő készülékek közt csak elvétve találni ilyet – s általában igen borsos áron – ezért pár éve néhány cég és egy iparági szövetség összefogott, hogy változtasson a status quón. Így született meg az xqd formátum ötlete.

A Sonytól jöttek az első fecskék.     (forrás: Engadget)
A Sonytól jöttek az első fecskék. (forrás: Engadget)

A memóriakártyák forradalmát 2010-ben a SanDisk-Nikon-Sony trió indította el, a három cég a CompactFlash Association-nel (CFA) állt össze a projekt kifejlesztéséhez. Az együttműködés első gyümölcse 2011 végén látott napvilágot, majd idén januárban a Sony mutatta be az első xqd memóriakártyát. Azóta viszont senki nem villantott, a projektbe közben beszálló Lexar ugyan már bejelentette az új formátum „kiszolgálására” vonatkozó terveit, a SanDisk és a szintén újonnan érkező Kingston is mélyen hallgat. Úgy néz ki, a formátum elterjesztését a japánok veszik komolyabban, hiszen még a Nikon tud e tekintetben felmutatni valamit. A cég nem a kártyák, hanem a kompatibilis készülékek szintjén alkotott nagyot, miután bejelentette az első, xqd-t támogató fényképezőgépet, a Nikon D4-et.

Ugyanakkor a „kártya-forradalomra felesküdött” szövetség nagyon is komolyan veszi a fejlesztéseket, s dacolva azzal, hogy alig akadnak a piacon a formátumot támogató készülékek - s ha vannak is, általában csak másodlagos média opcióként -, bejelentették a formátum következő verzióját, az xqd 2.0-át. Hogy legyen némi összehasonlítási alapunk a kártyák közti különbségeket illetően, érdemes kitérni arra, melyek a jelenleg elterjedt memóriakártyák közti főbb különbségek.

A ma használatos gépek túlnyomó többségébe sd (secure digital) szabványú memóriát lehet helyezni. Aki régebbi tükörreflexes masinákkal mászkál, annak pedig feltehetően még egy nagyobb méretű cf (compactflash) kártya van a gépében. Nos, ez utóbbi formátum mögött állt ki teljes mellszélességgel az a CFA, amely később az xqd formátum megalkotását szorgalmazta. Röviden ennyit a történelemről, most nézzük a specifikációk közti különbségeket.

A cf kártyák általában (mert van cf-1 és cf-2 is) 43x36x3,3 mm méretűek, 512 MB–4 GB kapacitású változataik a legelterjedtebbek, de létezik például 128 GB-os is. Adatátviteli sebességük legfeljebb 16 MB/s. Az sd kártyák általában (mert van mini és micro változatuk is) 32×24×2.1 mm-esek, az 1 MB-ostól a 2 GB-os verzióig több méretben is elterjedtek, de például az sdhc ennek sokszorosát (4-32 GB) garantálja, az sdxc pedig már igen komoly tárolókapacitásra (32GB-2TB) képes. Ami az átlagos sebességet illeti, a 6-18 MB/s már igen jónak számít. És akkor mindehhez képest jött az xqd, amely 38,5x29,8x3,8 mm-es méretekkel rendelkezik, a maximum tárolókapacitás pedig 2 TB, viszont ilyen kártyát nem érdemes keresgélni, mert a Sony is „csak” 32- és 64 GB-os verziókat dobott piacra. Viszont annyi szent, hogy az xqd-k olvasási sebessége az elődökhöz képest már irtózatosan gyors, a szabvány hivatalosan maximum 500 MB/s-os adatátviteli sebességet garantál – a Sony kártyái 168 MB/s-ot tudnak.

Nos, ezt kellett túlszárnyalnia a frissiben bejelentett xqd 2.0 formátumnak, amely a jelek szerint hozta is a kötelezőt. A kártya méretre nem sokat változik, 38.5x29.6x3.8 mm-es lesz, a tárolókapacitását illetően viszont nem találtam pontos infókat, ám az előző generáció képességeiből adódóan egész biztosan nem lesz gond a helyhiánnyal. Ami sebességet illeti, az is jócskán növekedett, már másodpercenként 1000 MB-nál járunk, ami igen impozáns a jelenleg még népszerűbb formátumokhoz (sd-, cf-) képest. Az xqd előnyei ellenére vannak hátrányok is, az egyik legfőbb, hogy a visszafelé kompatibilitásról le kell mondani, mert az új kártyák „pata” helyett „pci express” interfészt használnak az adatátvitelhez. Az xdq 2.0-val kapcsolatban ugyanakkor nagyobb kompatibilitást ígérnek, így az támogatja majd az összes pci interfészt, viszont a kártya nyújtotta maximumok nyilvánvalóan majd csak a legújabb pci 3.0 interfészen keresztül lesznek elérhetőek.

Ami egyelőre totál bizonytalan, az a kártyák kereskedelmi forgalomban való megjelenése, mindenesetre a CFA az idei második félévre ígéri a teljes specifikációt, a többi pedig már a gyártókon múlik. Annyi bizonyos, hogy még egy jó darabig nem fognak kígyózni a sorok xqd kártyák miatt a boltokban, hiszen a Sony már fentebb is említett, július 11-től elérhető két xqd kártyájának ára is 500-750 körül van, s ez még egy darabig így is lesz. Egyelőre tehát nincs oka különösebben aggódni az sd kártyákat favorizáló SD Association-nek, habár intő jel lehet számára, hogy a CFA látszólag túllépett a múlton, s már a jövőben „létezik”. Mindazonáltal ez is egy olyan folyamat lehet, melynek végén a technológiai újdonságokra igen szenzitív fogyasztói társadalom jár majd a legjobban.