Technology

networking
Forrás: businessbanter.com

Óvatosabban, szakmaibban!

Szerdán reggel gyülekeztek az emberek a DEAL! konferenciánkra, ahol az Amazonas varázslatos levegője lengte körül a teret. De más is „lógott” abban a levegőben. Már az elején megindult az egyeztetés a szervezők, a műsorvezető és a keynote előadó között, hogy most akkor mi legyen? Mégsem tehetünk úgy, és nem is kell, mintha nem it-témában gyülekeztek volna több tízezren az utcákon az előtte lévő napokon. 

Mindenkit izgatott a téma. Ict-szakmai fórumként kellett reagálni, szakmaian, stratégiai szinten, ahogy azt a konferencia programja is zászlajára tűzte. Találgattak is a résztvevők, hogy ez most vajon egy rosszul sikerült taktika, vagy egy jó ötlet, amely csak félresiklott, mert a cél kicsit fókuszt veszített, esetleg konkrét, okos tartalom is áll a háttérben?

Engem is kérdezgettek sűrűn, kulisszatitkok után kutatva, tudván, hogy bár a mindenkori szakmapolitikával igyekeztem jó kapcsolatot kialakítani, de azért a mostani vonal kedvesebb a számomra, szakmai és emberi okokból egyaránt. De én sem tudtam sokkal többet reagálni. Ha még egy röpke kapcsolatfelvételre sincs idő, ebből tudtam jól, hogy akkor nagy munka zajlik a háttérben.

Szóval én vártam valami fordulatot, megmondom őszintén. Aki ezt az új felállást ismeri kormány kontra ict-szakma fronton, az biztos lehetett abban, hogy a szakmánk igenis erősen képviselteti magát a megmozdulásokban. Ami ráadásul nem is feltétlenül a címkéken múlik, mert a hivatali struktúra átalakulásával a szerepek, a címkék és az ahhoz tartozó hatalmi körök is változtak. Remélni lehetett, hogy az ict-stratégia ellenében fellépő kormánytörekvések nem maradnak szó nélkül a kormányzaton belül sem. Így is volt! Bár azt is megértem, tapasztalom cégvezetőként is, hogy sokszor az egyik cél keresztezi a másikat, és néha nehéz megtalálni a közös utat.

Félreértés ne essék: egyértelműen az a véleményem, hogy az internet megadóztatásának elve nem tartható 2014-ben, ha fel akarunk csatlakozni a világ számunkra fenntartott pozícióihoz.

Sok reakció megragadt a fejemben a konferencia alatt. A kerekasztal-beszélgetésnél többször is előjött ennek az adónak a stratégiákra gyakorolt hatása, és hát nekünk volt pszichológiai megközelítésünk is hozzá, tehát igen komplexen jártuk körbe a témát – még csak óvatosnak sem mondanám az elhangzott kérdéseket. A reakció egyértelmű volt: az elv rossz irány, de a céges stratégiákra gyakorolt hatás tekintetében már nem volt ilyen heves a beszélgető társaság.

A sztorinak még nincs vége természetesen, de már lezárult egy periódusa, amelynél szakmai fórumként le kell szűrnünk tanulságokat. Ha valamit lehetne, akkor biztos azt mondanám – összeszedve és rendszerbe rakva a DEAL!-en elhangzottakat –, hogy egy, a változásokra ilyen érzékenyen reagáló, emberközpontú társadalom esetében még nagyobb fókuszt kellene helyezni a kormány szakmán belüli érdekütköztetésére. Nagyon okosan létre is hozták a Miniszterelnökség erre a feladatra való szervezetét, ahol az irányítást és a koordinációt kézben tartják. És ezt a kompetenciát a piac is (f)elismerte.