Technology

16_ikantama.com_420px
Forrás: -

Vissza a gumicsizmához?

Az ipari konglomerátumok kialakulásakor a természetes evolúció része volt, hogy egy óriásvállalat sok mindennel foglalkozott, s csak később kristályosodott ki, mi is a fő tevékenység. Később ez megmaradt, a többi lekopott, ahogy a piac alakult. Nos, a piac most is diktál, csak éppen mintha fordítva történnének a dolgok: a fő profilba látszólag nemigen illő tevékenységek is bekerülnek a portfólióba.

 

Akárki akármit mond, a vállalati üzletfejlesztési stratégiák ciklikusan ismétlik magukat. A 20. század feléig, kétharmadáig alig volt a világban olyan nagyvállalat, amelynek ne lettek volna egymással legfeljebb csak a messzi távolban rokonítható üzletágai. Gondoljunk csak az amerikai vagy a nyugat-európai óriáskonszernekre, vagy a szocialista nagyvállalatokra, amelyek például az utolsó csavaralátétig maguk gyártották le termékeiket.


 

Aztán rájöttek, nem is annyira kifizetődő oly sok mindennel foglalkozni, s a cégek elkezdték lecsupaszítani portfóliójukat kiszervezéssel, divesztícióval, részlegeladással stb. A slankított vállalat csak egy valamire koncentrált, de arra nagyon, s amire még szüksége volt, megvette a piacon, esetleg saját korábbi, de már önálló üzletágától. A profiltisztítástól hatékonyságnövelést, s így nagyobb bevételt, profitot vártak.

 

Állj, Titi! No, ki a’?

Nos, ez a modell túlnyomórészt ma is érvényben van, de egy ideje már vannak jelei a visszarendeződésnek. De miért is vág bele ma egy cég az alaptevékenységétől idegen üzletbe? Például egy távközlési cég miért „adja fejét” energiaszolgáltatásra, és miért lép be a biztosítási piacra? Nos, hát azért, amiért egy energetikai cég, egy állami intézmény, egy kiskereskedelmi áruházlánc távközlési szolgáltatásba fog. Lerí, hogy a más területre szándékosan tévedő cégek már nem találnak elég teret a fejlődésre saját kompetenciájukban. Ugyanis ha egy vállalatot valamilyen külső tényező – például a piac telítettsége – korlátoz ebben a törekvésében, akkor az a vállalat logikusan olyan stratégiát dolgoz ki, amely a fejlődést máshol találja meg.

Mintha csak a Nokia történetét olvasnánk visszafelé. Az 1967-ben korábbi érdekeltségeit ipari konglomerátummá egyesítő Nokia több iparágban is részt vett. Gyártott papírtermékeket, autó- és kerékpárgumit, gumicsizmát meg kommunikációs kábeleket, televíziókészüléket és más háztartási gépeket, személyi számítógépet, villamosenergia-termelő berendezéseket, robotokat, kondenzátorokat, katonai kommunikációs felszerelést, gázmaszkot, műanyagot, alumíniumot és vegyszereket. Az 1990-es években a vállalat úgy döntött, maga mögött hagyja a fogyasztói elektronikát, a gumicsizmát stb., és fokozatosan leépítette az összes, nem telekommunikációval foglalkozó üzletágát. Lehet, hogy most már bánja?

 

Szinergiák

Mára ugyanis a távközlési piac világszerte – így Magyarországon is – telítetté vált, a vezetékes telefónia csökken, s a hagyományos mobilszolgáltatásból sem lehet már nagyon megélni. Ezért nem véletlen, hogy a telekommunikációs társaságok a multimédia vagy az adatátvitel felé mozdulnak. Ám lassan ezeken a piacokon sem lehet organikusan nőni, s a bővülés egyetlen módja az akvizíció (konszolidáció) lesz. És ha már ez sem reális lehetőség, olyan növekedési potenciált vagy szinergikus üzletet kell keresni, ami támogatja az eredeti tevékenységet. Szakértők szerint az ilyen lehetőséget kereső cégnek erős pontja, hogy nagy az ügyfélbázisa, s velük napi szintű kapcsolatot tud teremteni, szokásaikat ismeri.


 

Általában véve is megfigyelhető, hogy egyfajta konvergencia alakul ki a különböző, nagy penetrációval bíró ágazatok között, például posták válnak virtuális mobilszolgáltatókká vagy áruházláncok hitelkártya-kibocsátókká. S ezzel talán nem is az a cél, hogy növeljék bevételüket, hanem az, hogy megtartsák meglévő ügyfeleiket, illetve megállítsák eredeti üzleteik zsugorodását, méghozzá oly módon, hogy az új üzleten nyerhető árrést átadják a fogyasztónak. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy például egy, az energiapiacra lépő távközlési szolgáltató az ügyfeleinek, a hűségükért cserébe, az áramot és a gázt olcsóbban adja, mint amennyiért ők az eredeti villamos- és gázművektől kapják.

Ez rövid távon nagyon jó taktikai lépés, de hosszú távú stratégiának sem utolsó a két terület közötti szinergikus hatás miatt. Ha valamikor a jövőben tényleg elkezdenek terjedni az intelligens energiahálózatok (a smart gridek), és megvalósul a mobilkommunikáción alapuló intelligens mérés (a smart metering) a mérőórákban, akkor például jó néhány millióval több sim-kártyára lesz szükség, ami miatt már érdemes átkacsintani az energetikai piacra.

 

Fő cél az ügyfélmegtartás

Nos, a fenti eszmefuttatásra élő példa a Magyar Telekom, amely tavaly nyár óta viszonteladóként tevékenykedik az energiakereskedelmi (áram- és gáz-) piacon. A célcsoportot mind a lakossági, mind az üzleti felhasználók jelentik, az ügyfelek száma már meghaladta a 30 ezret – kaptuk a tájékoztatást a Magyar Telekom kommunikációs osztályától. A lakossági ügyfelek részére a lefedettség kiterjesztése fokozatosan, lépésről lépésre történik, 2011 szeptemberétől a szolgáltatási terület kiterjed többek között Budapest összes kerületére és a budapesti agglomeráció néhány településére, valamint számos megyeszékhelyre és azok vonzáskörzetére. A kedvezmény mértéke az ügyfél energiafelhasználási helyén igénybe vett T-Home alapszolgáltatások számától, illetve a kedvezményjogosultsági szinttől függ.

Az üzleti ügyfelek részére az energiakereskedelmi szolgáltatás indításától, 2010. május 17-étől az ország egész területén elérhető a Magyar Telekom energiaszolgáltatásra vonatkozó ajánlata. Energiapiaci viszonteladóként a vállalat legfontosabb célja, hogy meglévő ügyfeleit megtartsa, elégedettségüket erősítse és bizalmukat növelje, valamint új ügyfeleket szerezzen. Mivel a vállalat megfelelő informatikai háttérrel rendelkezik, nem lesz gond az olyan új szolgáltatással kapcsolatban, mint az ügyfélszolgálat, a befizetés-kezelés vagy a számlázás.

A biztosítási biznisz sem hagyta hidegen a Magyar Telekomot, a legnagyobb hazai viszontértékesítőként eddig mintegy 200 ezer ügyfelének közvetített biztosítási terméket. Ezek a termékek kedvezményes árúak, de van köztük ingyenes is; ennek feltétele egyéves hűségnyilatkozat a T-Home-mal. Lehet biztosítást kötni mobilkészülék megrongálódása vagy ellopása esetére is, sms-ben utasbiztosítást igényelhetünk, s ha keresőképtelenek lettünk, ott a számlabiztosítás.

A vállalat fantáziát lát az e-egészségügyben, az innováció jövőbiztosnak tartott színterén. Az ISH megvásárlásával szert tett mindarra a kompetenciára, amellyel – kiegészítve saját kommunikációs és rendszerintegrációs tapasztalataival – akár komoly sikereket is elérhet ezen a ma még viszonylag fejletlen piacon. A cég főleg a kórházi rendszerek és a telemedicina területén vág(ott) bele fejlesztésekbe.

 

Feszültség alatt

Fordított helyzetben van a Magyar Villamos Művek (MVM), amely inkumbens energetikai cégként éppen a Magyar Telekomot fogja kiszorítani a magyar elektronikus kormányzati gerinchálózatról (ekg). Nem tudni, hogy a távközlési szolgáltatóvá válás ötlete korábban is megfordult-e az MVM vezetőinek a fejében, vagy csak most, (állami) tulajdonosi sugalmazásra kezdtek foglalkozni a dologgal. Azzal, hogy az új, nemzeti távközlési gerinchálózat kialakításához ideális infrastruktúra lenne a cég nagyfeszültségű vezetékeinek pilléreire kihúzott optikai kommunikációs hálózat, több más hálózattal együtt. Végül is, ha már ott van, ki is lehetne használni, s ehhez jól jött a kormány hálózatkonszolidációs törekvése. Az év elején indult projektbe az MVM szeptemberben kapcsolódott be, amikor a társaság közgyűlése arról döntött, hogy jelentős szerepet vállal a fejlesztési projektben, azaz az ekg kiváltásában és üzemeltetésében. Persze, ehhez az is kellett, hogy az év végén megszűnjön az állam és a Magyar Telekom közötti szolgáltatási szerződés. A remények szerint a kormányzati célú hálózatok egységesítése, racionalizált üzemeltetése és fejlesztése komoly költségmegtakarítást eredményez a kormányzati informatikában.

Vezetékes tervek

A Magyar Postának a vezetékes kommunikációban is vannak tervei. Nem a Matáv előtti időkhöz akar visszatérni, s hangszolgáltatást nyújtani, mivel ez a szegmens már eléggé telített. Varga Dezső, a Magyar Posta üzleti vezérigazgató-helyettese szerint egyedül különben sem indulna el a társaság. Körül kell nézniük, mivel rendelkeznek, ami alkalmassá teheti partnerségre a Postát egy tőkeerős szolgáltatóval. Ez lehet például adatátviteli szolgáltatás nyújtása nyílt hozzáférés alapon, amihez felhasználhatják a több mint 2700 értékesítési pontjukat, vevőkapcsolati tudásukat és infrastruktúra-hálózatukat, beleértve olyan épületeket is, ahol a szükséges technikai beruházások megvalósíthatók.

Az új működési modellben szerepe lesz a Nemzeti Infokommunikációs Szolgáltató Zrt.-nek is (NISZ, lánynevén Kopint-Datorg). Úgy tudjuk, ez lesz a tényleges távközlési szolgáltató, az MVM megmarad az üzemeltetésnél. A NISZ annyira komolyan veszi új feladatát, hogy még a számlákat is ő állítja ki a kormányzati telefon- és internethasználatról. Ami alaphelyzetben ugyan díjtalan lesz, de elképzelhetők emelt díjas szolgáltatások is.

 

Gazdaságos mobilcsomagok

Nyugaton szinte már bevett gyakorlat, hogy kiskereskedelmi áruházláncok válnak mobilszolgáltatókká, no persze, csak virtuális értelemben, összefogva már létező és kiépített infrastruktúrával rendelkező szolgáltatóval.

A virtuális mobilszolgáltatók piaci részesedése világviszonylatban ennek ellenére meglehetősen visszafogott, az ENSZ telekommunikációs szervezetének (ITU) statisztikái szerint alig éri el a két százalékot, és a prognózis alapján még 2012-ben is csak három százalék lesz.

Nálunk nemrégiben a Tesco határozott úgy, hogy virtuális mobilszolgáltató lesz, s ehhez a Vodafone-nal állt össze: közös vállalatot hoztak létre 50-50 százalékos részesedéssel, amely Tesco Mobile néven kezdi kínálni szolgáltatásait 2012 első félévében, az áruházlánc üzleteiben. Tábori Tamás, a Vodafone nagykereskedelmi igazgatója s a vegyes vállalat igazgatósági tagja szerint a cég teljesen önállóan, független menedzsmenttel fog működni, maximális versenyben a Vodafone termékeivel, bár teljes mértékben annak mobilhálózatán.

A közös vállalat önállóan szerződik majd az ügyfelekkel, olyannyira, hogy a hívószámok a hatóság által a virtuális szolgáltatóknak külön kijelölt számmezőben – a 31-esben – lesznek. A készülékeket is maga szerzi be, esetenként a Vodafone kereskedelmi és logisztikai közreműködésével. A tarifacsomagok kialakítását és ennek mikéntjét is az új cégre bízták a tulajdonosok, ők csak a kellő megtérülést várják el.


Az együttműködéstől a Vodafone az ügyfélbázis szélesedését reméli a Tesco-vásárlók tömege révén. Az értékesítést könnyítheti az áruház hűségprogramjával vagy bizonyos termékek eladásával való összekapcsolás, vagy egyéb speciális akció. (A Tesco Mobile egyébként jobban szeretné szolgáltatását az 50-es vagy 60-as számmezőben nyújtani, hogy a vezetékes körzetszámnak tűnő 31-es tartomány miatt ne induljon hátránnyal a piaci versenyben. Kérésüket már jelezték a hatóságnak.)

A Vodafone-nak nem ez az első ilyen vállalkozása Magyarországon, két éve a Magyar Postával szövetkezett. A Posta úgynevezett branded resellerként több mint 700 hivatalban értékesítette tovább Postafon néven a szolgáltató speciális csomagját. Bár a Vodafone részéről jól működő terméknek mondják még most is, postai hírforrásaink nem tartják túl nagy sikernek a kezdeti konstrukciót; sajtóinformációk szerint a márka bevezetésének első évében a tervezett előfizetői szám hetedét sem sikerült hozni – igaz, a felhasználói bázis lassan azért emelkedett. Az együttműködő felek a szolgáltatást állítólag elsősorban a vidéki, idősebb emberek igényeihez szabták, bár így nem igazán érthető, miért csak egyetlen, ráadásul feltöltőkártyás csomag volt elérhető 35 forintos percdíjjal. A két társaság mindazonáltal nem látta okát az együttműködés megszüntetésének, sőt a szerződést nemrégiben megerősítették. Bővül a készülékportfólió, bekerül a csomagba a mobilinternet is, értékesítési pontokat viszont csak a kiemelt postai boltokban létesítenek – sorolja Tábori Tamás.