Technology

12_apropenz_420
Forrás: -

Távközlési panaszok

Három új adót vetett ki a Parlament a távközlési szektorra az elmúlt években. Az intézkedések hatását egyre inkább érezzük a bőrünkön.

Nevezzük (csúf)neveiken a gyerekeket: szektorális adó (2010–2012), távközlési adó (2012–), közműadó (2013–). A szektorális adót visszamenőleges hatállyal vetették ki valamennyi távközlési cégre a szolgáltatók hazai nettó árbevételei alapján, sávos progresszió alkalmazásával. Jelentős profitcsökkenést okozott a vállalatoknak, mégsem hárították tovább az előfizetőik felé. Az évek óta megfigyelhető árcsökkenés viszont megállt.

Még a szektorális adó kivezetése előtt, 2012. július 1-jével bevezették a második különadót is. A távközlési adó mértéke már egyértelműen számszerűsíthető volt felhasználónként: megkezdett percenként és sms-enként 2 forint egy meghatározott összeg eléréséig. Mivel a szolgáltatók ászf-ei (általános szerződési feltételei) lehetőséget biztosítanak az egyoldalú szerződésmódosításra, ha azt hatósági döntés indokolja, egyes szolgáltatók azonnal továbbhárították: havidíjemelésekkel, a díjmentes hívások és sms-ek korlátozásával.

 


 

 

Megszűnt a profit

A jellemzően másodperc alapon számlázó üzleti díjcsomagoknál rövid hívások esetében előfordulhat, hogy a szolgáltató bevételét az adó teljes mértékben elviszi, akár veszteséget is „termelhet”. 2012 második félévében a dupla adó miatt több trend is megfigyelhető volt: a díjak inflációkövetésének bevezetése, havidíj-növekedés, a beruházások és fejlesztések elmaradása, a készüléktámogatások radikális csökkenése. Ekkor kezdtek el egyre inkább terjedni a „flat” díjcsomagok, amelyek magasabb havidíj mellett díjmentes beszélgetést biztosítanak, és az adatcsomaggal összekötött hangelőfizetések.

Bár az egyes szolgáltatók más-más stratégiát választottak, a távközlési piac nem rendeződött át. Azok az ügyfelek, akik ekkor újítottak szerződést, a dupla „sarc” miatt kedvezőtlenebb díjakat érhettek el, mint korábban vagy ezt követően. A havidíjba foglalt adat-előfizetést kevés előfizető használja, mert nem képes rá a készüléke, vagy mert nincs rá szüksége. A 4g hálózat kiépítésében való lemaradás is – amelyben szintén szerepet játszanak a fenti adók – oka az adatcsomagok alacsony penetrációjának.

 

A harmadik csapás

Az első két adót még ki sem heverte a piac, amikor a „közműadó” nevű újabb fizetési kötelezettséggel terhelte meg a parlament a távközlési szolgáltatókat. Ezúttal nem a mobil-, hanem a vezetékes piac bolydult meg, és kezdődött meg egyes, gyéren lakott országrészek telefon- és internetellátottságának leépítése. Míg korábban, a jóslatokkal ellentétben nem történt meg a voip robbanásszerű növekedése, ezúttal a jól látható visszafejlődés mellett felerősödött a mikrohullámú (nem vezetékes!) átvitel jelentősége.

Még legalább egy évnek el kell telnie, hogy pontos képet kaphassunk az új adók és az erre adott szolgáltatói reakciók hatására történő piaci változásokról. Kétségtelen azonban, hogy az EU-n belüli egyébként sem rózsás távközlési fejlettségi versenyképességünk a beruházások csökkenésével, illetve leállásával tovább romlott. (A fenti elemzés csak a vállalati szektorra vonatkozik.)