Technology

20_newscnet_420
Forrás: -

Internet of everything

Már szó szerint behálózza az egész Földet az internet. Hamarosan nemcsak a személyek és az ő közvetlen használatukban álló eszközök kapcsolódnak a világhálóra, hanem szenzorok és okos eszközök milliárdjai is. A jelenség alapvető változásokat hoz nemcsak mindennapjainkba, hanem az üzleti életbe is.

Amikor az internet fejlődéséről beszélünk, többnyire a felhasználók számának emelkedését, a sávszélesség vagy a forgalom bővülését emlegetjük. Egy másik, talán kevésbé látványos, de a jövő szempontjából legalább ennyire lényeges fejlődés is lezajlik: ez pedig a hálózatra kötött eszközök számának rohamos növekedése.

Tíz évvel ezelőtt nagyjából ötszázmillió hálózatra kapcsolt eszköz volt, túlnyomó többségükben számítógépek (pc-k és szerverek). Ez a szám robbanásszerűen emelkedni kezdett. Becslések szerint 2008-ban már több eszköz csatlakozott az internetre, mint felhasználó, ma pedig legalább két internetes eszköz jut a Föld minden egyes lakosára. A lendület egyelőre töretlen: a Cisco becslései szerint 2015-re huszonötmilliárd, 2020-ra pedig ötvenmilliárd különféle eszköz lóg majd a világhálón – vagyis pár éven belül minden földlakóra közel hét eszköz jut majd.

 


 

 

Érzékel és kommunikál

Ezek persze már nem csak a klasszikus számítógépek lesznek, sőt, a felhasználók által kezelt mobiltelefonok és táblagépek is csak kis hányadukat teszik majd ki. Érdemesebb már okos eszközként (smart devices néven) emlegetni ezeket, mondta az áprilisi itbusiness club egyik meghívott előadójaként Tázló József, a Cisco műszaki igazgatója.

Hogy mitől lesz egy eszköz okos? Egyrészt más eszközök számára megtalálható (általuk megcímezhető), és ezekkel természetesen kommunikálni is tud az interneten keresztül. Másrészt kapcsolatba tud lépni a fizikai világgal is: érzékelőként adatokat gyűjt be és továbbít a környezetéről, és–vagy valamilyen módon beavatkozik a fizikai világ történéseibe.

A hardvertechnológia fejlődésének hála a méret sem lesz akadály. Amikor a világ legkisebb webszervere eltörpül egy gyufafej mellett, az okos eszközök bármilyen hétköznapi használati tárgyba beépíthetők, intelligenssé téve azokat is. További lényeges jellemzője az okos eszközöknek, hogy emberi közreműködés nélkül is képesek kommunikálni egymással (természetesen valamilyen vezeték nélküli technológiával, mindent nem lehet bekábelezni), és az így beérkezett adatok alapján, az előre beállított paramétereknek megfelelően döntést is tudnak hozni. (Itt inkább a nagyszámú lehetőség közül, sok feltétel kiértékelésével és gyorsan történő kiválasztásról van szó. Az emberi döntések másmilyenek… – a szerk.)

 

Intelligencia mindenhol

A Cisco szakértői úgy vélik, hogy mindazon eszközök közül, amelyeket érdemes (és nem csupán lehetséges!) lenne hálózatba kötni, ma még csak egy százalék kapcsolódik az internetre, tehát óriásiak még a kiaknázatlan lehetőségek. A televíziók, autók vagy akár hűtőszekrények internetre kapcsolása már nem is olyan nagy dolog. Az igazi robbanást a kisméretű, fillérekért gyártható szenzorok, jeladók jelentik majd, amelyeket az igazán olcsó termékekbe is be lehet építeni.

És a magánélet?

A magánélet védelmével és az adatokkal való visszaélésekkel kapcsolatos aggodalmak csak akkor oszlathatóak el megnyugtatóan, ha változnak a jelenlegi adatkezelési gyakorlatok. Európában egyre több példa van arra, hogy a személyes adatok és a közzétett információk törvényes tulajdonjoga ne az egyes internetes szolgáltatóknál (Google, Facebook) legyen, hanem a felhasználónál. Így a felhasználónak nagyobb a beleszólása abba, hogyan gyűjtik és mire használják fel a tőle származó adatokat.

Tárolhatnánk a ránk vonatkozó információkat személyes adattárakban. Némi hasznot is húzhatnánk belőlük: kisebb díjat vagy más kompenzációt kérhetnénk azoktól a vállalatoktól, amelyek kíváncsiak a preferenciáinkra vagy internetes szokásainkra. Az adattárat üzemeltető cég végezné el az adataink elemzését is. Amikor egy cég kíváncsi valamilyen ránk vonatkozó információra, az adattár – az engedélyünkkel – megadná a kért információt, de magukhoz az adatokhoz a külső fél nem férne hozzá.

Lássunk néhány példát:

Gps-jeladók: mi lenne, ha a gps-nyomkövető eszközök amolyan kis matricaként bármire felragaszthatók lennének? Többé nem veszítenénk el – illetve ha mégis, hamar megtalálnánk – a kulcsainkat, a pénztárcánkat vagy bármi mást.

Videokamerák: ki ne akarná távolról is ellenőrizhető biztonsági kamerákkal felszerelni a házát, ha kaphatók lennének olcsó, akár napelemről működtethető videokamerák, amelyeket könnyen az otthoni wifi-hálózatra lehet csatlakoztatni?

Ellenőrzött ételek: talált már egy hónapja lejárt szavatosságú sajtot megbújva a hűtő hátuljában? Ha az élelmiszerek csomagolásán intelligens címkék lennének, könnyen lehetne olyan alkalmazásokat fejleszteni, amelyek folyamatosan nyomon követik a készletek nagyságát és a lejárati dátumot, a kéznél lévő nyersanyagok alapján receptötletekkel állnak elő vagy akár összeállítják a bevásárlólistát.

Szenzorok: a mikroszenzorok (nyomás-, hőmérséklet-, nedvesség-, kémiai és egyéb érzékelők) számtalan helyzetben egészíthetik ki vagy pontosíthatják érzékszerveinket, és olyan körülményeket számszerűsíthetnek, amelyek alapvetően befolyásolják közérzetünket, sőt, egészségünket is.

Mindezek együttesen is alkalmazhatók. Képzeljünk el egy olyan szántóföldet, amelyet beszórtak „intelligens porral”: rizsszemnyi érzékelőkkel. Ezek a miniatűr szenzorok amolyan elektronikus idegvégződésként folyamatosan monitoroznák és jelentenék a talaj és a növények állapotát: mennyi nedvesség van a földben és a növényben, milyen a talaj hőmérséklete és kémiai összetétele, van-e elég tápanyag a földben és a növényekben, és így tovább. A részletes és azonnali információknak köszönhetően gyorsan és lokálisan be lehet avatkozni, akár növényvédelemről, akár kártevőirtásról, akár öntözésről van szó – ez pedig nemcsak hatékonyabb, hanem olcsóbb is, mint többszáz hektárnyi területet megszórni vegyszerrel.

 

Adatok, emberek, folyamatok

A hálózatba kötött eszközök összessége adja ki azt, amit az elmúlt néhány évben „internet of things”, vagyis a dolgok internete néven emleget a szakmai közvélemény. Az egymással kommunikáló intelligens eszközök azonban önmagukban még nem elegendőek: szükséges, de nem elégséges feltételét alkotják a mélyreható változásoknak. „Az eszközök jelentik az egyik pillért; a közöttük áramló adatok a másodikat; a harmadikat az adatokat felhasználó emberek; végül ezt a három pillért a megfelelő folyamatok kapcsolják össze. Az internet of thingsből így lesz az »internet of evertyhing«, vagyis a minden dolgok internete” – magyarázza a különbséget Tázló József.

A lehetőségek kiteljesedéséhez mind a négy elemre szükség van. Az eszközök jelentik az infrastruktúrát, amelyek gyűjtik és továbbítják az adatokat. Egyetlen elemi adat – mondjuk egy hőmérsékleti vagy nyomásérték – önmagában persze még nem sokat jelent. Ám más adatokkal összekapcsolódva, idő- és térbeli kontextusba helyezve már információvá válnak, és információként komoly értéket jelenthetnek.

Az emberek egyrészt forrását, másrészt célpontját is jelentik az adatoknak. Már ma is számtalan adat keletkezik tevékenységeink nyomán: bankkártyával fizetünk (mit, mikor, hol és mennyiért vásároltuk), használjuk a mobiltelefonunkat (hol jártunk, mennyit beszéltünk), közösségi oldalakat látogatunk (kit és mit lájkolunk) vagy csak böngészünk (melyek az érdeklődési területeink). A jövőben nemcsak az ilyen adatok fognak elszaporodni, hanem a rólunk születő adatok is: gondoljunk csak azokra a szenzorokra, amelyek automatikusan küldik az idősek vagy a krónikus betegségben szenvedők fontos élettani adatait a kezelőorvoshoz.

Végül pedig ezt a három pillért a folyamatok fogják össze. Ahhoz, hogy az adatokból információ, abból pedig felhasználható tudás szülessen, a megfelelő adatokat kell begyűjteni, azokból a megfelelő helyen, a megfelelő időben és a megfelelő formátumban kell előállítani az információkat: ez pedig csak jól szabályozott, de kellőképpen rugalmas folyamatok révén lehetséges.

 


 

 

Újragondolt üzlet

Az ilyen mélyreható technológiai változás természetesen alapjaiban rendezi át az üzleti folyamatokat és életet is. Megint csak a Cisco számításai szerint az internet of everything nyomán a következő tíz év során 14,4 ezermilliárd (!) dollárnyi plusz üzleti lehetőség nyílik meg az erre fogékony vállalatok előtt, legyenek bármekkora méretűek és működjenek bármelyik iparágban.

Ezeknek a lehetőségeknek a kihasználása azonban nem olyan egyszerű – tette hozzá Hatfaludy Károly, az Accenture technológiai tanácsadó részlegének vezetője, az itbusiness club másik előadója. A változás üteme talán túlságosan is gyors számos vállalatnak, legalábbis a tanácsadó cég felméréseiből ez derült ki. Miközben a legtöbb cégvezető elismeri, hogy az internet és a mobilitás új lehetőségeket jelent és új működési módokat követel meg, nincs kész stratégiájuk és kevesen tudják, merre mozduljanak. Az internet of everything csak tovább növeli ezt a tanácstalanságot, mert a technológia ismét csak jóval az üzleti modellek előtt jár: a lehetőségek tárháza szinte végtelen, de a kiaknázás módja már korántsem magától értetődő.

Az a cég viszont, amelyik rátalál egy tényleg működő és üzletileg is eredményes modellre, villámgyorsan a vetélytársai elé kerülhet. A gépjárművek biztosításánál például nem csak egy elméleti modell (az autó és a sofőr életkora, lakhelye stb.) alapján lehet számolni a fizetendő díjat, hanem a tényleges használati szokások szerint. Európa több országában is működik olyan biztosító, amely a megtett úttal arányos díjat számol fel: ha valaki kevesebbet autózik, kevesebbet is fizet. Az Egyesült Államokban már tovább is gondolták a rendszert. Nemcsak a megtett utat, hanem a vezetési stílust is nyomon követik egy autóba épített eszköz (klasszikusan: tachométer, korszerűen: obu – a szerk.) segítségével: nem lépi-e túl a megengedett sebességet a sofőr, nincsenek-e túlzott és indokolatlan fékezések, gyorsítások. Jól motivál a szabályok betartására, az óvatos vezetésre a díj csökkenése…

A mindenütt jelen lévő és azonnal rendelkezésre álló információ átalakíthatja a kiskereskedelmet is. Technikai akadálya már most sincs annak, hogy egy eladó rögtön értesítést kapjon, amikor egy hűségkártyás vásárló belép az üzletbe, a kézi terminálján pedig megjelenjenek az illető preferenciái és közelmúltbeli vásárlásai. Ez alapján az eladó már nemcsak annyit kérdez, hogy „Segíthetek?”, hanem konkrét ötletekkel, javaslatokkal keresheti meg a vásárlót. (Lásd „Különvélemény”, 2002. – a szerk.)

Bár az internet of everything technológiája adott, az még messze nem szabványos. „Abban a korszakában jár, mint az internet az 1980-as évek elején. Nem a szabványok hiánya a gond, hanem a túl sok szabvány – ki kell dolgozni annak módjait, hogy miként lehet egyszerűsíteni a ma mintegy 50 féle hálózati protokoll használatát. Az iparág előtt ez lesz a következő két-három év egyik legnagyobb feladata” – ismeri el Tázló József.

Szintén nem triviális a keletkező töménytelen adat tárolása, feldolgozása és elemzése. A Nagy Adat jelenség szorosan kapcsolódik az internet of everythinghez (A Nagy Adatról lásd összeállításunkat a 32–36. oldalon!), és bizonyos kihívásokra közösen kell megtalálni a választ. Az egyik lehetőség, hogy a végpontokat is el kell látni némi intelligenciával, amivel bizonyos mértékig tehermentesíthetők az adatközpontok.

 

Most kell lépni

A technológiai bizonytalanságok azonban senkit ne tántorítsanak el attól, hogy akár már most beruházzanak ilyen megoldásokba – mondják egybehangzóan az itbusiness club előadói. Még ha eltérő protokollt is használnak az egyes részrendszerek, megvalósítható közöttük az együttműködés. „Nincs idő kivárni, amíg a technológia végleg kiforrja magát” – int mindenkit Hatfaludy Károly. „Aki most alakítja ki rendszerét, több évig nyugodtan használhatja, és utána is csak frissítenie kell a komponenseket. Ha viszont nem lép nagyon gyorsan, menthetetlenül lemaradhat a piaci versenyben, és aztán már hiába igyekszik a többiek után.”