Technology

24_storage1_pacific_edu_420px
Forrás: -

Ha fogynak a gigabájtok

Régi igazság, hogy előbb-utóbb minden merevlemez betelik, de a vállalati tárolórendszerek továbbfejlesztésének szükségességét egyéb intő jelekből is ki lehet olvasni.

 

Bármilyen felmérést olvas az ember az elektronikusan tárolt adatok mennyiségének növekedéséről, egészen elképesztő számokkal találkozik. Az IDC ide vonatkozó tanulmánya szerint 2011-ben a világon keletkező adat mennyisége eléri az 1,8 zettabájtot (az 1,8 milliárd terabájtot) – öt év alatt a kilencszeresére nőtt az adathalom. Még szerencse, hogy ennek az irdatlan tömegnek csak egy részét kell tárolni, mert a gyártók minden erőfeszítése ellenére a tárolókapacitások növekedése elmarad az adatok gyarapodásától.

 

Nem csak az adatról szól

Bár az új adatok keletkezéséért elsősorban az egyéni felhasználók felelősek, a vállalati szektor is régóta fuldokol az információtengerben. Ám még ha a céges adatok egyelőre el is férnek a meglévő tárolórendszereken, egyáltalán nem biztos, hogy az a tároló minden tekintetben megfelel a jövőbeni igényeknek.


Egy hatékony tároló ugyanis többet tud annál, mint hogy egyszerűen elférnek rajta az állományok. Viszonylag olcsón és egyszerűen lehet növelni a kapacitását; magas rendelkezésre állást kínál; egyszerűen megoldhatóvá teszi a vállalati adatok mentését és szükség szerinti visszaállítását; jó teljesítménnyel szolgálja ki a vállalati alkalmazásokat; minimális manuális munkát igényel a felügyelete; kielégítő adatbiztonságot garantál; igény esetén képes kiszolgálni az olyan új technológiákat, mint a virtualizáció; és nem utolsósorban kicsi az áram- és hűtésigénye.

Nem egyszerű eldönteni, hogy mikor érett meg a továbbfejlesztésre vagy egyenesen a cserére a vállalati tárolórendszer. Ha csak a tárkapacitás elfogyását vesszük észre, régen bajban vagyunk. Érdemes követni az aktuális trendeket a piacon, hiszen a gyártók nagyon gazdag funkcionalitással vértezik fel a hardvereket, így rövid távon nagyobb ráfordítás nélkül is érhetünk el eredményeket, amíg egy hosszabb távú, költségesebb beruházást előkészítünk, tanácsolja Szpisják Tibor, a HP termékmenedzsere.

 

Szerver helyett hálózaton

Intő jel lehet, ha az állományszerverekben egyszerűen nincs több hely a merevlemezek számára. Sok helyen még mindig a szerverekben vagy az azokhoz közvetlenül kapcsolt eszközökön tárolják az adatokat, de az ilyen tárterületet nem lehet korlátlanul bővíteni. Új szervert venni pusztán a tárolás érdekében, kidobott pénz. Ilyen esetekben szokott előfordulni egy másik jellemző tünet is: egyes tárolók már csordultig vannak, miközben másokon még bőven van szabad kapacitás.

Ilyenkor első lépésként érdemes elgondolkodni azon, hogy nem tárolunk-e feleslegesen adatokat, figyelmeztet Horváth Gábor, az IBM Magyarország tárolórendszerekért felelős vezetője. Ha eddig nem tettük, alkalmazni kell a deduplikációt, amely a többszörösen eltárolt állományokat „kihajítja”; ezzel sok esetben 80 százalék tárterület is felszabadul! De még a deduplikált adatok egy része is tömöríthető, amivel további kapacitás szabadul fel.

Ugyancsak a tárolórendszer elégtelen hatékonyságára utalhatnak az adatkezeléssel kapcsolatos problémák. A „tároljunk lehetőleg minden adatot” hozzáállás melletti legfőbb érv az szokott lenni, hogy komoly üzleti előnyök származnak abból, ha a felhasználók és az alkalmazások gond nélkül hozzáférhetnek az adatokhoz. Ha azt találjuk, hogy az adatok nagy hányada elszigetelt vagy csak bizonyos rendszerek férhetnek hozzá, akkor a tárolás költségeit anélkül viseljük, hogy az adatokban lévő információk üzleti hasznát ki tudnánk aknázni. A megoldást a hálózati tárolórendszerek jelenthetik: ezekkel könnyen megoldható, hogy minden érintett hozzáférjen az adatokhoz és felhasználja azokat napi munkája során.

 

Szűk keresztmetszetek

A tárolók megújításánál fontos szempont lehet a biztonsági másolatokat készítő backup rendszer megváltozása is, teszi hozzá Szpisják Tibor. Érdemes időt szánni a mentési stratégia kialakítására, hiszen a mostani rendszerek (például a lemezes mentőegységek) már képesek költséghatékonyan működni, miközben üzemeltetői erőforrást spórolnak és még deduplikálnak is. Lehetőség szerint el kell kerülni a szigetrendszerek kialakulását, mert egy központosított tároló hálózati rendszer megkönnyíti a biztonsági másolatok készítését is.

Az is előfordulhat, hogy a nagy adatmennyiségekkel dolgozó alkalmazások túlterhelik a helyi hálózatot: az adatok csak csordogálnak, és a cégnél mindenki ideges, mert nem tud dolgozni. Ha ez a helyzet, akkor vagy valamilyen gyors tárolóhálózatot érdemes kiépíteni (például Fibre Channel technológiával), vagy a meglévő hálózatot kell úgy bővíteni, hogy a tárolók forgalmát is elbírja.

Át kell gondolni az eddig követett stratégiát, ha a szervezet a nyolc évvel ezelőtti tranzakciós adatokat is merevlemezeken tárolja. A merevlemezes tárolókból ugyan nagyon gyorsan vissza lehet keresni az adatokat, de az egy gigabájtra jutó költség szempontjából a hdd nem igazán nyerő.

 

Egy helyett több szinten

Ilyenkor kell alkalmazni a többszintű tárolást, tanácsolja Horváth Gábor. Azokat az adatokat, amelyekre a leggyakrabban és leggyorsabban van szükség, félvezető alapú tárolókra (ssd-re) lehet pakolni; a még mindig fontos információk kerülhetnek sas-csatolós merevlemezekre; a napi, heti mentések a kicsit lassabb, de olcsóbb sata merevlemezekre; végül a jó öreg szalagos tároló ideális megoldás lehet olyan adatok számára, amelyeket valamilyen – elsősorban jogszabályi – okból hosszú ideig kell tárolni, de nagyon ritkán kell elővenni. A többszintű tároláshoz persze kell valamilyen rendszer is az információk életciklusának kezeléséhez: ebben beállítható, melyik adatot hol és mennyi ideig tároljuk.

Az is az eddigi tárolórendszer elégtelen voltára utal, ha nem lehet kis lépésekben növelni a kapacitást: egyszerre olyan mennyiséget kell megvásárolni, amire majd csak évek múltán lesz szükség. Megtörténhet az is, hogy a vállalatnak időnként rövid időre a szokásosnál jóval nagyobb tárkapacitásra van szüksége. Ezt állandóan fenntartani megint csak energia- és pénzpocsékolás: ilyenkor jöhetnek szóba a felhő alapú tárolószolgáltatások, ahol az igénybe vett kapacitás alapján kell fizetni.