Technology

26_storage_ahypnotherapist_com_420px
Forrás: -

A kevesebb is elég

Az adatmennyiség csökkentésére az elsődleges tárolókban is többféle hatékony módszer kínálkozik.

Adatot tárolni muszáj – az nem mindegy, hogy mit, mennyit és hol. A mennyiség csökkentésének különféle módszerei már régóta lényeges elemei a biztonsági mentéseket és az archiválásokat végző, a másodlagos és harmadlagos tárolási rendszereket alkotó termékeknek.

Újabban viszont mindinkább előtérbe kerülnek az elsődleges tárolók esetében is.

 

Számít a teljesítmény

Az elsődleges (operatív) tárolók terén sokáig nem a helytakarékosság volt az elsődleges szempont. Ezekben a tárolókban működnek azok a nagy teljesítményű és nagy kapacitású merevlemezek, amelyek a szervezetek legfontosabb és leggyakrabban használt adatait tartalmazzák. Márpedig az ilyen adatoknál a gyors elérés és a tároló megbízható működése sokkal fontosabb, mint hogy takarékosan bánjon a tárhellyel.

Iparági kutatások arra is rávilágítottak, hogy a tipikus vállalatban az elsődleges tárban található adatok 80 százalékára legalább egy hónapja rá sem nézett senki. Így az elsődleges tárban is fontossá válik a minél hatékonyabb helykihasználás. Az okok egyértelműek: ha kevesebb adatot kell tartani a legdrágább elsődleges tárolókban, akkor azokból kevesebb kell, ami a beruházási és a későbbi felügyeleti költségeket is csökkenti. A szellősebben kitöltött tárolók mindemellett a rendszer sebességére is jótékony hatással vannak.

A mentési-archiválási rendszerekben leggyakrabban használt módszerek, a deduplikáció és a tömörítés az elsődleges tárolókban kevésbé használható, éppen azért, mert károsan befolyásolják a rendszer teljesítményét. Szerencsére már több más, hasonlóképpen bevált technológia közül választhat az, aki takarékoskodni szeretne elsődleges tárolóival.

 

Megfelelő raid szint

A merevlemezek meghibásodása ellen védő raid-technológiák évtizedek óta és minden tárolórendszeren elérhetők.


Különféle válfajai más-más előnyöket és hátrányokat kínálnak. A paritáslemezt és a tükrözést nem használó raid0 gyors és helytakarékos, viszont nem elég megbízható. A raid1 és a raid10 megbízható és gyors, viszont a tényleges adatmennyiségnél kétszer nagyobb tárterületet igényel. Sokáig ezért a raid5 volt a befutó, ahol csak egyetlen plusz merevlemezre van szükség. Az egyes lemezek méretének növekedése viszont új kockázati tényezőt hozott be: túl sokáig tart egy merevlemezhiba után az eredeti állapot visszaállítása – márpedig ha ez alatt az idő alatt megy tönkre egy másik lemez, az adatok végképp elvesznek.

Ezért is találták ki a raid6-ot: ez egy újabb merevlemezzel egészíti ki a raid5 lemeztömböt, amely így már két lemez egyidejű kiesésével is képes megbirkózni adatvesztés nélkül. Cserébe viszont számolni kell kisebb-nagyobb teljesítménycsökkenéssel.

 

Alulméretezés

Bevett gyakorlat volt a vállalatoknál, hogy a felhasználókat kérték meg, becsüljék meg a szükséges tárhelyet – majd arra ráraktak még jó 50 százalékot, és annak megfelelően építették ki a rendszert. Az eredmény: több száz gigabájtnyi kihasználatlan tároló az adatközpontban.

Az utóbbi években mind nagyobb népszerűségnek örvendő (és mind több termékben megjelenő) alulméretezés (thin provisioning) pontosan ezzel ellentétesen jár el. A tárolórendszer voltaképpen becsapja a felhasználókat és az alkalmazásokat: elhiteti velük, hogy pontosan annyi tárterületet juttat nekik, amennyit kérnek, miközben ténylegesen jóval kevesebb fizikai tárhely áll rendelkezésre. Példaképpen: öt alkalmazás mindegyike azt látja, hogy 20 gigabájt tárhelyet kapott, miközben összesen nem 100, hanem éppenséggel csak 10 gigabájt tényleges fizikai tárhelyet kaptak.

Ezzel a módszerrel óriási költségek takaríthatók meg, és a tárhelyek kihasználtsága 90 százalék fölé növelhető. Természetesen vannak kockázatai is: a „becsapott” alkalmazások egyszer csak igényt tarthatnak az általuk látott teljes tárterületre. Ezért szükség van némi tartalékra, és folyamatosan, rendkívül gondosan kell elemezni a tárhelyhasználatot, figyelni a tárolórendszerekből érkező statisztikákra, jelzésekre, riasztásokra.

 

Vékony klónok

A virtualizáció népszerűvé válása magával hozta a klónozás terjedését is. A klónozás során egy meglévő kötetről (volume) készítünk pontos másolatot. Alaphelyzetben a klónnak ugyanakkora fizikai tárhelyeket allokálnak, mint az eredeti kötetnek.

A következő lépcsőfok, amikor már alulméretezett köteteket klónozunk. Nem egy olyan termék kapható a piacon, amely képes arra, hogy az ilyen kötetből szintén alulméretezett klónt gyártson; ilyenkor az eredeti és a klónozott kötet ugyanazon a fizikai tárhelyen osztozik. Még ennél is tovább megy a vékony klónok (thin clones) technológiája. Ebben az esetben a klónozott kötet egyáltalán nem tartalmaz adatot, csak hivatkozásokat, amelyek visszamutatnak az eredetire. A vékony klónnak csak a két lemezkép közötti különbségeket kell tárolnia, amivel óriási tárhelyet lehet megspórolni.

Egy friss klón minimális tárhellyel is beéri, és csak akkor kezd el kismértékben növekedni, amikor a különbségek szaporodnak.

 

Automatikus mozgatás

Ugyancsak sok helyet takaríthatunk meg, ha tárolórendszerünk képes az inaktív adatokat automatikusan kivonni az elsődleges tárolóból, hogy olcsóbb (és persze kisebb teljesítményű) másodlagos vagy akár harmadlagos tárolókba helyezze át azokat. Különösen fontossá válik ez a képesség, amikor az eddigi tárolási rétegek mellett megjelennek a rendkívül gyors, de igen drága és viszonylag kis kapacitású ssd-meghajtók, illetve a felhő alapú tárolás is valós alternatívává kezd válni.

Az automatikus adatmozgatás révén nagy mennyiségű tárhelyet lehet felszabadítani a drágább tárolókon. Annál nagyobb hatékonyságjavulást lehet elérni, minél kisebb egységekben tudjuk mozgatni az adatokat. Ha teljes kötetek helyett adatblokkokat, vagy állományok helyett bájtokat tudunk mozgatni, jobb lesz a helykihasználás. Bizonyos termékeknél a felhasználónak kell beállítani az adatmozgatási szabályokat, míg másoknál ezt elvégzi az intelligens(nek tartott) tárolórendszer: előbbi macerásabb, de jobb eredményt hozhat, utóbbi talán kényelmesebb, de esetleg nem mindenben felel meg az igényeknek.