Nincs kivétel: ha elfogadják a Cooper Davis-törvényt, akkor minden amerikai internetes szolgáltatónak minden levelet, üzenetet el kell olvasni, minden videót, fényképet meg kell nézni. Nem lesz titka egyetlen felhasználónak sem.
A jelenleg még csak törvénytervezetként létező jogszabály igen kemény ellenőrzési kötelezettséget róna az Amerikai Egyesült Államokban működő techcégekre. A cél hivatalosan a kábítószerkereskedelem visszaszorítása – az illegális narkotikumok online kereskedelme valóban óriási problémát okoz az országban. De arra azért senki nem számított, hogy a webes szolgáltatóknak teljes körű kémkedést írnak elő saját felhasználóik ellen…
Az is tény, hogy az internetes kábítószer-értékesítés az utóbbi években ugrásszerűen megnőtt, így az amerikai tinik aránylag könnyen jutnak hozzá a különböző szerekhez, köztük a kemény drogokhoz is. Ez a túladagolások számának jelentős emelkedését okozta, egyre több fiatal halálát is jelentve. A Kongresszus elé – válaszcsapásként – egy olyan törvényjavaslat került, amely egészen sajátos módon lépne fel a kábítószerek netes terjesztése ellen: totális ellenőrzéssel. Ha elfogadják, akkor gyakorlatilag szinte minden netes szolgáltató cég a Kábítószer-ellenes Hivatal (DEA) „hírszerzője” lesz – a saját ügyfeleit vizslatva.
Kétpárti egyetértés
A Cooper Davis-törvényt a kansasi republikánus Roger Marshall és a New Hampshire-i demokrata Jeanne Shaheen szenátorok terjesztette be 2023 márciusában a Szenátus igazságügyi bizottsága elé. (A kétpárti törvényjavaslat a nevét egy két évvel ezelőtt fentanil-túladagolásban elhunyt, 16 éves kansasi fiúról kapta.) A javaslat már eddig is igen heves vitákat váltott ki: támogatói szerint segíthetne kezelni az egyre súlyosbodó közegészségügyi válságot, míg a kritikusok véleménye egyértelműen negatív: elfogadása esetén a törvény a széles körű és válogatás nélküli internetes megfigyelést tenné lehetővé.
A jogvédő szervezetek szerint a törvény nagyon rossz hatással lenne az internet felhasználók adatvédelmére. „Van néhány nagyon is valós probléma ezzel a törvényjavaslattal – mind a megfogalmazásával, mind a koncepciójával kapcsolatban”, jelezte India McKinney, az Electronic Frontier Foundation elemzője. A kritikus hozzáállású szakértők szerint a törvényjavaslat alkalmas arra, hogy az internetes platformok ténylegesen a DEA kémeiként működjenek tovább, kényszerből saját megfigyelési szervezeteket és technikákat létrehozva, üzemeltetve.
Az alapproblémát senki nem tagadja: a kábítószereket és a kábító hatású gyógyszereket ma már elég könnyen meg lehet vásárolni az interneten. Sokszor már nincs szükség dílerekre, veszélyes utcai vásárlásokra: néhány kattintással és pár mondattal gyakorlatilag házhoz lehet rendelni a szereket. drogvásárlás sokkal egyszerűbb. A szövetségi tisztviselők szerint ennek oka a közösségi médiaplatformokon végzett kábítószer-értékesítés robbanásszerű növekedése, amely minden eddiginél egyszerűbb drogvásárlási élményt teremtett a kamaszok és a tinédzserek számára.
Semmilyen adat nincs biztonságban
Erre válaszolna a Cooper Davis-törvény meglehetősen radikálisan hangzó radikális stratégiája. A törvénytervezet szövegének legfrissebb változata szerint a törvény kötelezné az „elektronikus kommunikációs szolgáltatókat és a távoli számítástechnikai szolgáltatásokat”, hogy minden olyan bizonyítékot jelentsenek az illetékes ügyészségnek, amelyek „hamisított anyagok és bizonyos ellenőrzött anyagok törvénytelen értékesítéséről és terjesztéséről” a tudomásukra jut. Ez a gyakorlatban azt jelentené, hogy a nagy technológiai cégek – a közösségi médiaóriásoktól, mint az Instagram, a Facebook és a Snapchat, egészen a felhőalapú számítástechnikai vagy levelezőszolgáltatókig – a törvény alapján kötelesek lennének jelenteni, ha a cég tudomására jut, hogy a platformjukon kábítószert vásároltak vagy adtak el (a törvényt írók célkeresztjébe elsősorban a fentanil, a metamfetamin és a hamisított, vényköteles gyógyszerek kerültek).
Az ötlet akár jónak is hangozhatna, de nagy kérdés az, hogy pontosan hogyan is kellene a platformoknak kideríteniük, hogy ki a drogdíler és ki nem? Erről a jogszabály nem rendelkezik. Az viszont biztos, hogy ha elfogadják, akkor az új törvény értelmében a platformok kötelesek lennének nagy mennyiségű felhasználói adatot átadni a kormánynak, ha saját maguk egy adott felhasználójukat kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmény elkövetésével gyanúsítanak meg. Nem kevésről van szó, hiszen a törvénytervezet szövege szerint az ügyészségre egy szinte teljes adatcsomag kerülne: „…a [felhasználó] elektronikus levelezési címe, IP-címe, egységes forráskeresője, fizetési adatai (kivéve a személyazonosításra alkalmas adatokat), a használt fiók vagy az egyénhez kapcsolódó egyéb fiókok felhasználói nevei vagy becenevei, vagy bármely más azonosító adat, beleértve az önbevalláson alapuló azonosító adatokat.”
Emellett a platformok akár még több adatot is megoszthatnak az ügyészséggel, ha szeretnék: akár részben vagy teljes egészében a felhasználójuk magánjellegű kommunikációját is, így az üzeneteket vagy leveleket. Ha viszont mulasztanak, azaz nem veszik észre a gyanús jeleket, amit később egy bíróság bizonyítékként fogad el egy kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmény tárgyalása során. komoly bírságokra számíthatnának. A kábítószerrel kapcsolatos bejelentések első elmulasztása jogsértésenként akár 190 ezer dolláros, míg minden további jogsértés akár 380 000 ezer dolláros bírságot vonhat maga után.
Az online magánélet vége?
A tervezet kritikusai szerint a Cooper Davis-törvény legnagyobb veszélye az, hogy gyakorlatilag megszünteti az amerikai állampolgárok negyedik alkotmánymódosítás szerinti, mára már amúgy is korlátozott védelmét az internettel kapcsolatban. Jogvédő szakértők szerint jelenleg ugyan szövetségi szintű törvény védi a felhasználói adatokat, és korlátozza ezek megosztásának módját a bűnüldöző szervekkel, de az új törvény kifejezetten kivételt tenne ez alól a védelem alól. Az amerikai alkotmány negyedik kiegészítő cikkelye tiltja a magántulajdonban végzett házkutatást és a bizonyítékok lefoglalását, azaz a rendőrök nem törhetik be az ajtót és nem kutathatnak bárhol, bármikor – bírósági végzés szükséges a hatósági keresgéléshez.
Ez az elv a valós világban elég jól működik, de a világhálón már sokkal nehezebb a helyzet. Mivel az amerikaiak személyes adatainak nagy részét ma már online platformok tárolják, nehéz azt egyértelműen állítani hogy ezek az adatok valójában a felhasználó tulajdonában vannak. A valóságban ezek a techvállalatok tulajdonát képezik, ami azt is jelenti, hogy ha a vállalat meg akarja osztani egy adott felhasználó adatait a kormánnyal vagy a bűnüldöző szervekkel, akkor általában jogában áll ezt megtenni.
A cégek – érthető okokból – ezt azonban nem feltétlenül akarják rendszeresen megtenni. A felhasználók személyes adatait a kormányzati megkeresésekkel szemben részben védi az 1986-os Adattárolási Törvény (Stored Cpommunicatons Act) törvény, amely előírja, hogy a rendőrségnek végzést vagy idézést kell szereznie, mielőtt bárkinek a digitális fiókjait átkutatná. Ez a régi törvény azonban a szakértők szerint már most is számos kiskaput tartalmaz, és a kritikusok véleménye szerint erre csak ráerősítene a Cooper Davis-törvény kábítószerrel kapcsolatos tevékenységekre vonatkozó újabb könnyítései, melyekkel az internetes szolgáltatók felhatalmazást kapnának arra, hogy üzeneteket, e-maileket, privát bejegyzéseket és más személyes kommunikációt a felhasználó értesítése, bírói felügyelet és végzés nélkül adjanak át a bűnüldöző szerveknek.
