Képzeljünk el egy zsúfolt vasútállomást, ahol a kamerák nemcsak megfigyelnek, hanem azonosítanak is minket. Manapság a biometrikus adatok rendkívül értékesek a vállalkozások számára: biztonsági célokra, a vásárlói élmény javítására, vagy saját hatékonyságuk növelésére használhatják fel őket.
A biometrikus adatok egyedi fizikai vagy viselkedési jegyek, amelyek mindenkire jellemzőek és sokféle módon azonosíthatóak. A leggyakoribb ezek közül az arcfelismerés. Az arcfelismerési technológia a mesterséges intelligencia egyik válfajából, a gépi látásból ered – a technológia képeket vagy videókat elemez, és arcfelismeréssel azonosít minket, valós időben.
Digitális ujjlenyomat az arcon
Az arcfelismerő rendszer 68 speciális pontot térképez fel az arcon, amelyek közé tartoznak például a szem sarkai, az orr csúcsa, az ajkak szélei – egyfajta digitális ujjlenyomatot alkotva. A CCTV kamerák szupermarketekben, parkolókban és vasútállomásokon mindenütt jelen vannak, csendben végzik munkájukat. Habár a vállalkozások indokolhatják a biometrikus adatok gyűjtését, de a hatalommal együtt jár a felelősség is: az arcfelismerés használata ugyanis jelentős átláthatósági, etikai és adatvédelmi aggályokat vet fel. Amikor az arcfelismerés rendőri használata is etikátlannak tekinthető, akkor az üzleti indoklás kevésbé meggyőző, különösen azért, mert keveset tudunk arról, hogy a vállalkozások hogyan tárolják, kezelik és használják fel az adatokat.
A biometrikus adatok beleegyezés nélküli gyűjtése sértheti jogainkat, beleértve a megfigyelés elleni védelmet és a személyes képek megőrzését. Az adatvédelem és az üzleti hatékonyság közötti egyensúly megtalálása tehát összetett etikai kérdés.
Az arcunkat nem tudjuk letiltani
Az egyik legnagyobb kihívás a beleegyezés kérdése. Hogyan adhat a közönség tájékozott beleegyezést, ha folyamatosan megfigyelik őket, és nem tudják, ki tárolja és használja a biometrikus adataikat?
A digitális biztonságot is figyelembe kell venni: ha ellopják a jelszavunkat, megváltoztathatjuk; ha a hitelkártyánkat kompromittálják, letilthatjuk. De az arcunk? Az állandó. A biometrikus adatok rendkívül érzékenyek, mert nem lehet őket megváltoztatni, ha kompromittálódnak. Ezért rendkívül nagy a tét a biztonság terén.
A jogszabályoknak egyértelmű beleegyezést kell előírniuk a biometrikus adatok rögzítése előtt, emellett szigorú szabványokat szükséges meghatározniuk az adatok tárolására és védelmére, hogy elkerüljék az adatszivárgásokat. Fontos, hogy a közönség tudatosabbá váljon a kérdésben. Az emberek egyre jobban odafigyelnek az adatvédelemre, de az arcfelismerés gyakran radar alatt marad – az oktatás kulcsfontosságú.
A felelős MI alapelveinek alkalmazása az arcfelismerési technológia bevezetésében jó kiindulópont lenne, hiszen hangsúlyozza a méltányosságot, az elszámoltathatóságot, az átláthatóságot és az etikát. Ez azt jelenti, hogy az MI-rendszereket – beleértve az arcfelismerést is –, úgy kell megtervezni és használni, hogy tiszteletben tartsák az emberi jogokat, a magánéletet és a méltóságot.
Az átláthatóság a felelős MI sarokköve. Ha az arcfelismerést használó szervezetek továbbra is titkolják gyakorlataikat, nem bízhatjuk rájuk a biometrikus adatainkat. A személyes adatainkkal felvértezett vállalatok nagyon erősek lehetnek a manipulatív marketing szempontjából. Csak egy „tetszik” kell ahhoz, hogy az egyedi kampányok nagyon pontosan célozzanak meg minket. Az adataink védelmének biztosítása érdekében fontos a nyilvánosság és a szabályozó testületek általi elszámoltathatóság.








