A minap ugye több órás késedelmet okozott az American Airlinesnél egy elrontott szoftverfrissítés, amely egy professzionális célra alkalmazott végfelhasználói berendezést tett időlegesen használhatatlanná. Ez az eset jó alkalom arra, hogy a frissítési és byod jelenségről elmélkedjek egy kicsit.
Most azonnal le kell szögezni, hogy NEM az Apple frissítése volt a ludas, hanem a repülési adatbázist szolgáltató cégé. A teljes világsajtó elfelejtette ezt az egyszerű, de fontos tényt ugyanígy kihangsúlyozni.
És akkor most elkezdem a dolgot, egy kicsit távolabbról
Azzal köszöntem be az újságírásba 25 évvel ezelőtt, hogy leírtam a pc néhány
súlyos hülyeségét. Ezek közül több még ma is úgy van, például ez: húzd ki az asztali
gépedből a billentyűzetet, majd kapcsold be. Kisvártatva kapsz egy hibaüzenetet:
„Keyboard error. Press F1 to continue” Frissítés, mi?!
Mindenkinek van okostelefonja. Ötből négynek androidos. Naponta kapjuk a figyelmeztetéseket, hogy „4 új frissítés, 50 frissítés függőben”. (Ehhez persze ki kell kapcsolni az automatikus frissítést, de két-három szerencsétlen eset után a zember kikapcsolja.) Ki a fene figyel oda ekkora zajra? Amikor az „újdonság” a zulu nyelvű kezelőfelület javítása?
A frissítési figyelmeztetés marketingeszközzé vált, a célja az, hogy ismételten felhívja a figyelmet a termékre – amely a Android platformon a futtatás közben vetített reklámokból „él”.
A Windows (benne az Office és az Internet Explorer) minden hónapban, a Firefox hathetenként frissül. (A Chrome-ot nem említem, a Google azt csinál, amit akar. Volt már, hogy két nap után adtak ki újabb verziót, az átlag a két-három hét.) Ha ezeken felül még akár csak öt-nyolc alkalmazást használunk rendszeresen, akkor már gyakorlatilag minden nap kapunk figyelmeztetést (mit figyelmeztetést: felszólítást!) hogy sürgős, fontos teendőnk van.
Ha pedig kikapcsoljuk az automatikus frissítést, akkor meg azért szól a gép és az a nyavalyás alkalmazás is minden egyes napon, hogy ki van kapcsolva az automatikus frissítés.
Miket tudnak mesélni a rendszergazdák! A nyílt forrású világ (Linux, webszerver, adatbázis-kezelő stb. – az internet alap-infrastruktúrája) alapvető életérzése az attól való reszketés, hogy egy-egy frissítés után vajh melyik alkalmazás fagy le. Egyrészt ebben világban a visszamenőleges összeférhetőséget nem garantálják. Másrészt nem (csak) az a fontos, hogy mi az új a friss verzióban, hanem hogy mi maradt ki belőle. Ezt nem teszik közzé a fejlesztők, a hiányt kizárólag a keserű tapasztalat alapján, több órás, esetleg napos kínlódás, alkalmazottak százainak termelékenységcsökkenése, még rosszabb esetben munkakiesése, üzletek elmaradása után lehet megtudni.
Nos, ebben az egyébként mindenki által ismert és megélt helyzetben kell értelmezni azokat a cikkeket, hogy a biztonsági esemény a frissítések elmulasztása miatt következett be.
A frissítés nem valami vidám majális, hanem legtöbbször ugrás az ismeretlen mélységbe biztosítóeszköz nélkül. Ezért vezetik be a frissítéseket, újabb verziókat a nagy szervezetek csak akkor, amikor már kellően kitesztelték azokat. Annál később, minél nagyobb a szervezet, minél több körülményt kell megvizsgálni.
Most pedig jöjjön a byod
Legyen a példa a cipő. Megveszed, hordod, tönkremegy, veszel másikat. A cipő „fast moving consumer good”, divatcikk, nem hordod mindennap, mert több is van más és más helyzetekre, hangulatokra, alkalmakra.
Milyen az a cipő, amelyet mindennap hordsz, mindig ugyanazt a(z előre meghatározott!) magas teljesítményt és megbízhatóságot várod el tőle a(z előre meghatározott!) használati időtartama alatt? Ez a katonai bakancs.
Hogy a fenébe képzelte bárki, hogy a „most fast moving consumer good”, az okostelefon, a tablet majd megfelelően teljesít professzionális környezetben?! A kütyü leesik, lemerül, elvész, ellopják, vesz a tulajdonos másikat, amely szebb, újabb, trendibb stb.
Hál' Istennek az adatok, a drága adatok a felhőben vannak. Ez menti meg a byod-ot: a professzionális kivitelű, professzionálisan üzemeltetett, infrastruktúra szintű informatikai szolgáltatás.
De a frissítés réme ott vigyorog a felhőben is…
