Most azonnal le kell szögezni, hogy NEM az Apple frissítése volt a ludas, hanem
a repülési adatbázist szolgáltató cégé. A teljes világsajtó elfelejtette ezt az
egyszerű, de fontos tényt ugyanígy kihangsúlyozni.
És akkor most elkezdem a dolgot, egy kicsit távolabbról
Azzal köszöntem be az újságírásba 25 évvel ezelőtt, hogy leírtam a pc néhány
súlyos hülyeségét. Ezek közül több még ma is úgy van, például ez: húzd ki az asztali
gépedből a billentyűzetet, majd kapcsold be. Kisvártatva kapsz egy hibaüzenetet:
„Keyboard error. Press F1 to continue” Frissítés, mi?!
Mindenkinek van okostelefonja. Ötből négynek androidos. Naponta kapjuk a figyelmeztetéseket,
hogy „4 új frissítés, 50 frissítés függőben”. (Ehhez persze ki kell kapcsolni
az automatikus frissítést, de két-három szerencsétlen eset után a zember kikapcsolja.)
Ki a fene figyel oda ekkora zajra? Amikor az „újdonság” a zulu nyelvű kezelőfelület
javítása?
A frissítési figyelmeztetés marketingeszközzé vált, a célja az, hogy ismételten felhívja a figyelmet a termékre – amely a Android
platformon a futtatás közben vetített reklámokból „él”.
A Windows (benne az Office és az Internet Explorer) minden hónapban, a Firefox
hathetenként frissül. (A Chrome-ot nem említem, a Google azt csinál, amit akar.
Volt már, hogy két nap után adtak ki újabb verziót, az átlag a két-három hét.)
Ha ezeken felül még akár csak öt-nyolc alkalmazást használunk rendszeresen, akkor
már gyakorlatilag minden nap kapunk figyelmeztetést (mit figyelmeztetést: felszólítást!)
hogy sürgős, fontos teendőnk van.
Ha pedig kikapcsoljuk az automatikus frissítést, akkor meg azért szól a gép és
az a nyavalyás alkalmazás is minden egyes napon, hogy ki van kapcsolva az automatikus
frissítés.
Miket tudnak mesélni a rendszergazdák! A nyílt forrású világ (Linux, webszerver,
adatbázis-kezelő stb. – az internet alap-infrastruktúrája) alapvető életérzése
az attól való reszketés, hogy egy-egy frissítés után vajh melyik alkalmazás fagy
le. Egyrészt ebben világban a visszamenőleges összeférhetőséget nem garantálják.
Másrészt nem (csak) az a fontos, hogy mi az új a friss verzióban, hanem hogy mi
maradt ki belőle. Ezt nem teszik közzé a fejlesztők, a hiányt kizárólag a keserű
tapasztalat alapján, több órás, esetleg napos kínlódás, alkalmazottak százainak
termelékenységcsökkenése, még rosszabb esetben munkakiesése, üzletek elmaradása
után lehet megtudni.
Nos, ebben az egyébként mindenki által ismert és megélt helyzetben kell értelmezni
azokat a cikkeket, hogy a biztonsági esemény a frissítések elmulasztása miatt
következett be.
A frissítés nem valami vidám majális, hanem legtöbbször ugrás az ismeretlen mélységbe
biztosítóeszköz nélkül. Ezért vezetik be a frissítéseket, újabb verziókat a nagy
szervezetek csak akkor, amikor már kellően kitesztelték azokat. Annál később,
minél nagyobb a szervezet, minél több körülményt kell megvizsgálni.
Most pedig jöjjön a byod
Legyen a példa a cipő. Megveszed, hordod, tönkremegy, veszel másikat. A cipő
„fast moving consumer good”, divatcikk, nem hordod mindennap, mert több is van
más és más helyzetekre, hangulatokra, alkalmakra.
Milyen az a cipő, amelyet mindennap hordsz, mindig ugyanazt a(z előre meghatározott!)
magas teljesítményt és megbízhatóságot várod el tőle a(z előre meghatározott!)
használati időtartama alatt? Ez a katonai bakancs.
Hogy a fenébe képzelte bárki, hogy a „most fast moving consumer good”, az okostelefon,
a tablet majd megfelelően teljesít professzionális környezetben?! A kütyü leesik,
lemerül, elvész, ellopják, vesz a tulajdonos másikat, amely szebb, újabb, trendibb
stb.
Hál' Istennek az adatok, a drága adatok a felhőben vannak. Ez menti meg a byod-ot:
a professzionális kivitelű, professzionálisan üzemeltetett, infrastruktúra szintű
informatikai szolgáltatás.
De a frissítés réme ott vigyorog a felhőben is…