Megjelent a LibreOffice 5.1, a nyílt forrású (ingyenes) irodai programcsomag új, „nagy” verziója. Legfontosabb újdonsága – szerintem –, hogy közvetlenül megnyit és ment felhőben (OneDrive-on, illetve Google Drive-on) tárolt fájlokat. Ebből az alkalomból elmélkedem egy keveset a szöveg- és dokumentumszerkesztésről.
|
Executive summary: A LibreOffice 5.1 megint egy lépéssel közelebb került ahhoz, hogy szervezetmérettől
függően évente néhány százezer vagy néhány tízmillió licencdíj-forintot takarítson
meg a használójának, szervezettől és alkalmazásformától függő it-tevékenység-
és -költségtöbbletért cserébe. A mérleg előjelét kizárólag a végrehajtott áttérés
után lehet pontosan megítélni.
|
Essünk túl a „teszten”: mi az új, és hogyan működik.
Gyorsabb lett: valóban, de nem az 5.1, hanem már az 5.0.0, és attól hogy rengeteget tisztítottak a kódon – valamint megcsinálták a 64 bites változatot. Csak ettől mintegy 30 százalékkal javult a Writer válaszkészsége az azonos számú, 32 bites verzióhoz képest. Amely mintegy 20 százalékkal jobb válaszkészségű, mint a csak 32 bites kivitelben létező 4.4.7-es. (Ezek amolyan zsurnaliszta általánosságok. Szóval fürgébb, a folyamatok jól észrevehetően hamarabb lezajlanak stb. A technikai korrektség kedvéért pedig megjegyzem, hogy a sebességnövekedést mindig ugyanazon a gépen, ugyanazon a 64 bites Windowson futtatással ítéltem meg.)
Átszervezték a menüket: egy-egy teljes új tétel és annak altételei kerültek az alkalmazások menüsoraiba. A Writerbe a „Stílusok”, a Calcba a „Munkalap”, az Impressbe a „Dia”. Kétségtelenül előnyös az újdonság, mint ahogy az is, hogy ugyanezeket a funkciókat eddig is könnyen, gyorsan el lehetett érni – a 4-es főverzióban bevezetett, és természetesen most is meglevő és használható (ki-be kapcsolható) oldalsávokon.
Javult az interoperabilitás: ez is zsurnaliszta általánosság, de nem az enyém, hanem a fejlesztő közösség a kommunikációért felelős tagjaié. Az állítás azt szokta jelenteni, hogy a behívott Microsoft-formátumok a LibreOffice-ban végzett szerkesztés és mentés után a Microsoft alkalmazásba újra behívva ismét az eddiginél kevésbé különböznek attól, amilyennek lenniük kellene. De különböznek. (Az általános tudnivaló: minél erősebben és bonyolultabban formázott egy dokumentum, annál jobban, és nehezebben javíthatóan különbözik a két alkalmazásban.)
Távoli fájlok kezelése: végül, de elsősorban ez az, ami ezt az egész művet szülte. Pontosan arról van szó, és pont úgy működik, ahogy az ember elvárja: a „Fájl” menü megfelelő tételeivel megnyithatjuk, szerkeszthetjük és menthetjük a Microsoft OneDrive-ra vagy a Google Drive-ra mentett dokumentumokat. Ez az egy lehetőség alapvetően változtathatja meg az irodai csomag használatát. (Csak itt, és ebben az egy mondatban érintem, hogy a Google Docs már megtette és teszi folyamatosan ugyanezt – évek hosszú sora óta.)
És akkor most a széljegyzet.
Bizonyára sokan észrevették, hogy a legtágabb értelemben vett dokumentumok elkészítése
az alábbi két, alapvető műveletsorra osztható föl:
• a tartalom létrehozása;
• a dokumentum kiadási állapotba alakítása.
A két műveletsor még a festmények és a színdarabok esetében is megkülönböztethető, a szöveges, online és–vagy nyomtatásban megjelenőknél pedig magától értetődően zajlik, akár hivatali dokumentumokról, akár művészeti alkotásokról legyen szó.
A szövegszerkesztő szoftverek evolúciója az egyszerűbb, inkább a „létrehozási" műveletet támogató szolgáltatáskészlettel indult. A piaci verseny hatására aztán fokozatosan egyre komplexebbek és „gazdagabbak” lettek anélkül, hogy a fenti alapvető műveletfelosztást figyelembe vették volna. Pedig a fölösleges bonyolultságot, a nem indokolható emberi és számítógépes erőforrásigényt a használók észrevették és észrevételezték: ezért született a „bloatware” fogalom. (Bloat: felfúvódás, angolul.)
Ez a kifogásolható evolúció napjainkban is folytatódik. Annak ellenére, hogy
– megszülettek és elterjedtek az online szövegszerkesztők a „létrehozás” műveletcsoportra
(ezek a blogmotorok, tartalomszerkesztő rendszerek – CMS-ek – beépített, vagy
beépülőként beszerezhető editorai);
– a professzionális dokumentumtervezők („tördelőprogramok”) rendre tartalmaznak
kifejezetten csak a szöveges tartalom szerkesztésére alkalmas modult („story editort”).
Most, 2016-ban, ott tartunk, hogy mind a piacvezető, mondhatni kultúraalakító Microsoft Office, mind legközelebbi versenytársa, a LibreOffice formázási és dokumentumindexelési szolgáltatáskészlete felülmúlja például a valaha a professzionális nyomdai előkészítésben is használt Ventura Publisher nevű tördelőprogramot (leszámítva a CMYK színkezelést és -kimenetet). Ez nem túlzó állítás annak ellenére sem, hogy a Word évtizedek óta a tipográfia szakmai konvencióival szembe megy a beállítások megvalósításában, illetve a kezelőfelület (logikai) elrendezésében. A LibreOffice sem tökéletes, de az Office-re való hasonlítási igyekezete ellenére mind a mai napig logikusabb, és az Office-nál több tipográfiai szolgáltatást is nyújt.
Sajnos, ez a hasonlítási igyekezet most is tart. Szerintem pedig sokkal jobban járna a LibreOffice, ha most már leszakadna a Microsoft Office-ról. Tömegeket nyerhetne meg azzal, hogy nem olyan, hogy a fenti, az online dokumentumkezelést jobban támogató munkamódszerhez alkalmazkodik, hogy van csak a szöveg létrehozását, a tartalom indexelését támogató – és a komplex formázást, a kiadást támogató verziója.
Azzal, hogy a LibreOffice 5.1 a felhőben tárolt dokumentumokat is teljes körűen
kezeli, első pillantásra egy igen hasznos szolgáltatást nyújt, de kicsit alaposabb
átgondolás után a saját sírját ássa. A „mai fiatalok” (Milyen bájosan avítt kifejezés!) erős sejtésem szerint csak erős külső kényszer alatt használnak „bloatware”
szövegszerkesztőt,
ha tehetik, inkább az egyszerűbb, gyorsabb eszközt választják. Ha a LibreOffice
nem ebbe az irányba fejlődik, felhasználótábora idősödni, tehát szűkülni fog.
Bármennyire kevéssé illedelmes ez az állítás.
