Z. Karvalics László

z.karvalics
Forrás: -

A digitális bölcsészet hasznához

Idén április 29-én az amerikai szenátus költségvetési pénzek felhasználásával foglalkozó bizottsága Matthew Kirschenbaumot, a Marylandi Egyetem professzorát hallgatta meg arról, hogy miért vándorolnak jó helyre az adódollárok, ha abból digitális bölcsészeti (digital humanities) projektek kelnek életre.

A digitális bölcsészet Magyarországon is jól ismert és népszerű terület és téma: több egyetemünkön folyik ilyen címmel mesterképzés, kutatás, szakcikkek jelennek meg(1), szakmai blog készül 2011 óta.(2) A kulturális örökségi, a nyelvi-irodalmi-művészeti és a történeti-néprajzi terület digitális bölcsészeti projektjei azonban támogatási oldalról és megbecsülésben jócskán elmaradnak a természettudomány (STEM:Science, Technology, Engineering, Mathematics), és a „kemény” társadalomtudományok (szociológia, demográfia, statisztika, közgazdaságtan, stb.) mögött. Érvelni persze bőven lehetne amellett, hogy szükségszerű és elkerülhetetlen a képi, szöveges és zenei örökség teljes körű digitális gyűjteményezése és hozzáférhetősége, hogy a digitális platformon új feldolgozási módszerek teremnek, új kommunikációs, publikációs és együttműködési tér jön létre, új vizualizálási és megjelenítési, rekonstrukciós és animációs technikák segítenek – nemcsak a kutatóknak, de az oktatásban és a népszerűsítésben is.

Kirschenbaum azonban más utat választott. Mindössze két projektet mutatott be annak érzékeltetésére, miként eredményez tovagyűrűző innovációs hullámokat egy-egy jól megválasztott téma.

A valaha kiosztott kutatási támogatások közül is a legszerényebbnek mondható, mindössze 12 ezer dolláros „Digitálisan született irodalmi anyagok gondozása és gyűjtése tudományos felhasználás céljából” című program abból indult ki, hogy mióta elkezdődött a számítógépes (újabban: mobil) szövegkezelés diadalmenete, amerikai szakintézmények sora hozott létre önálló repozitóriumot és archívumot digitálisan született vers-próza-és dráma-kéziratokból. Lokális, különböző megfontolásokból és okokból épített, sok-sok egyéni sajátossággal bíró gyűjtemények jöttek így létre, jellemzően egymásról sem tudva, a kereszt-kommunikáció teljes hiányával, a szövegekkel, mint nyersanyaggal foglalkozó majdani kutatók szempontjaira érzéketlenül.

A projekttámogatást arra használták, hogy „összehozzák” az érintetteket: az irodalomtörténészeket, az archivistákat, a digitális kurátorokat és a technikai személyzetet egy olyan, alapvetően site-látogatásokra épülő eseménysorozaton, ahol a három legnagyobb és legismertebb gyűjtemény szolgáltatta a beszélgetések kiindulópontjait. Ennek eredményeként nemcsak a kérdéssel foglalkozó szakemberek tudáscseréje élénkült meg, hanem az érintettek közösen definiálták annak a sokkal átfogóbb kollaboratív projektnek a kereteit, ami harmonizálja a digitálisan született szövegeket gyűjtő intézmények tevékenységét, és felel meg egyidejűleg a kutatók és a szöveggazdák igényeinek is.

Egy másik kis összegű támogatásból egy olyan tanulmány született, amely a textuális kutatás előtt új távlatokat nyitó megoldást, a digitálisan született dokumentumok banális változáskövetéssel való vizsgálatát tekintette át. Ennek révén ugyanis megfelelő szövegbányászati eszközökkel és vizualizálási megoldásokkal képesek lehetünk akár egy teljes szöveg megszületését is rekonstruálni, pillanatról pillanatra, pontról pontra. Csakhogy mindez arra is nagyon alkalmas, hogy az erre kifejlesztett szoftverekkel igazságügyi vizsgálatokat lehessen végezni ott, ahol egy eset feltárásához szükségessé válik a megnyitások, becsukások, szövegmódosítások pontos követése. A kutatás nyilvánossá tett eredményeit összegző fehér könyvet több ezren töltötték le, s ez a tudományos diskurzus megélénkítése mellett a gyakorlati alkalmazással foglalkozó projektek sorát hívta életre. Kiderült, hogy önálló tudásvilág jött létre a nemzetbiztonsági, cyber-bűnüldözési, számítógép-biztonsági és jogi területek metszéspontján: a digital forensics, a digitális bizonyítékok kriminalisztikai célú tudományos vizsgálata.(3) A számos, nagy jelentésű ügy komoly fejlesztéseket igényelt, amelyeknek az eredményei most ismét az archivisták munkáját támogató megoldásokká alakulnak. A 2011-ben indult BitCurator projekt (4) a könyvtárak, múzeumok és levéltárak érdekében teszteli és alkalmazza a digital forensics nyílt forráskódú szoftvermegoldásait.

A Kirschenbaum által kiemelt két projekt természetesen csak csepp a digitális bölcsészet tengerében. Mégis, már ezt az arcát mutatva is elég távol látszik esni egy korábbi felsőoktatásért felelős államtitkár felejthetetlenül magabiztos ítéletétől (5), aki szerint a természettudományokhoz és műszaki tudományokhoz képest a humántudományok nem termelnek értéket, csak gyönyörködtetik az embereket.

 

A kutatás a TÁMOP-4.2.4.A/2-11/1-2012-0001 Nemzeti Kiválóság Program című kiemelt projekt keretében zajlott. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg.

 

(1) Lásd például Koltay Tibor írását.

(2) http://digitalisbolcseszet.blog.hu/

(3) Az ezzel foglalkozó magyar oldal

(4) http://www.bitcurator.net/

(5) http://nol.hu/ajanlo/igy_nem_viselkedhet_a_jovo_ertelmisege_?ref=sso