A mozivásznon, a televízión, a számítógép vagy laptop monitorján és a telefon
kijelzőjén kívül még számos képernyő (screen, display) vesz minket körül jártunkban
keltünkben. Digitális kijelzőtábla-megoldások (digital signage) segítik a tájékozódásunkat középületekben, reptereken, vasútállomásokon. Változtatható
tartalmú digitális reklámtáblák villognak a közterületeken, utak mellett, metróban.
Oktatási környezetben a projektoroktól az intelligens táblákig és asztalokig sokféle
kijelzési megoldás segíti a tartalomátadás vizuális sokszínűségét.
Ma már az innovatív szupermarketek termékmegnevező árcéduláinak (címkéinek) legújabb
generációja is központilag programozható miniképernyő, nem cserélhető vagy újraírható
műanyag vacak. GPS-képernyők költöztek a kocsikba, a luxusjárgányokba még videomonitorok
is, hogy az utasok menet közben is filmet nézhessenek. A nappali „otthoni szórakoztatási
központtá” (HEC – home entertainment Center) válik, és egyre formagazdagabb megjelenítési
ill. vetítési felületek jellemzik egészen a képernyőfalig (screen wall) bezárólag. Mind megszokottabb látványt jelentenek a szabadtéri sport-vagy koncertközvetítések
hatalmas vásznai vagy sokszemű plazmaképernyői, tudományos demonstrációk sora
igényli az egyszerre nagy méretű és nagyfelbontású megjelenítést, és egyre többen
könyvet is képernyőn olvasnak, ugrásszerűen javuló minőségű e-book-olvasójukon.
Környezetünk valóban folyamatosan dúsul képernyőkkel, és talán éppen most érkezett
el az a pillanat, hogy tudatosítsunk egyfajta minőségi változást. Vagy mégsem?
Talán inkább akkor jutunk majd el egy új „szintre”, amikor a különböző képernyőfajták
között egyfajta munkamegosztás, koordináció alakul ki, amikor a kijelzés világa
még tovább „hálózatosodik”? Amikor új tartalomkombinációk tudnak megjelenni? (Például
a reklámtáblák sugárzásidejének egy kis részében fontos ismeretterjesztő és kultúraközvetító,
tudományos, művészeti tartalmak lesznek láthatóak?)
És akkor még nem beszéltünk a 3D-kijelzés előretöréséről, a holografikus megjelenítésről,
a vetített billentyűzet után az emberi testet is interaktív felületté tévő kísérleti
megoldásokról, a screenvironment következő generációjáról. Ám addig is, amíg a
technológia, az üzlet a szabályozás, az információépítészet vagy a pedagógia elvégzi
a maga feladatát, az ismeretelméleti, filozófiai, kultúrszociológiai elemzésnek
már eljött az ideje. Nem véletlen, hogy a screenvironment fogalma egy filozófusok
részvételével, a mobil tanulásról rendezett minikonferencián fészkelte be magát
a fejembe, köszönet érte Fábri Györgynek.
