Z. Karvalics László

z.karvalics
Forrás: -

Mi a baj az információ-és tudásmenedzsmenttel?

Néhány hete egy gazdaságtudományi konferencián a méltán népszerű Beliczay Balázs stílusában próbáltam összefoglalni, milyen alapvető gondok vannak az információ-és tudásmenedzsmenttel, ami miatt a fogalom részleges dekonstrukcióra szorul. Mivel az előadás az első összefoglalások minden gyermekbetegségét magán hordozta, most újra nekirugaszkodok, hátha írásban jobban sikerül majd.

Az információ-és tudásmenedzsmentnek közel harminc éves története, tankönyvei, egyetemi tanszékei, kurzusai, konferenciái, szakfolyóiratai, dedikált könyvsorozatai vannak. Ilyen tárgyú szolgáltatást kis startupoktól a legnagyobb konzultáns cégekig sokan nyújtanak, de gyakran szerepel vállalati vezetők munkaköri leírásában is. Valami mégis nagyon nem stimmel az alapelvekkel a gyakorlatban. Hiába hajtogatják előírásszerűen pódiumokról előadók, hogy a vállalat vagyonának fontos része az alkalmazottak fejében lévő tudástőke, ha erre a kontrolling unott mozdulattal széttárja a karját: majd akkor gyere vissza, ha lesznek algoritmusaid, amivel ezt ki is lehet számolni.

Ha mégis engedi a büdzsé, hogy valamilyen szakanyag formájában tudást lehessen vásárolni, a vonatkozó sor kipipálása a fontos, nem az, hogy az importált tartalom mindenkihez eljusson. A méregdrága trendszemle onnantól békésen pihen a menedzser polcán, különös módon az ilyen és ehhez hasonló adatvesztésen keresztül megnyilvánuló nettó veszteségre szinte nem is érzékeny a pénzügy (persze, mert csak számol, és a jóváhagyott sor „rendben van”).

A konferencia-utak nem a tudástranszfer vagy a kompetenciakommunikáció jól megtervezett eszközei, hanem burkolt jóléti vagy presztízsköltések. Hiába mondunk e-HR-t, digitális környezetbe helyezett 21. századi humánerőforrás-politikát, ha az sok esetben még mindig a személyzeti osztályt és munkaügyi kartonok nyilvántartását jelenti. A CIO, a Chief Information Officer feladata legtöbbször arra szorítkozik, hogy az információáramlás technikai infrastruktúráját biztosítsa, annak tartalmára, tervezésére, időszakos újratervezésére erősen érzéketlen, elég, ha működnek a dolgok.

A vállalatirányítási rendszerek, az adattárházak és a rátelepült adatbányászati megoldások, a döntés-előkészítő és döntéstámogató rendszerek, nagy ügyfélforgalom esetén a CRM-megoldások „megoldják” az irányítást és vezérlést, biztosítanak visszacsatolásokat, a  folyamatok programozottan és olajozottan „működnek”. Hogy közben a személyzeti meg az oktatási oktatás osztály két külön birodalom, amelynek igazgatói folyamatos egyeztetés helyett pozícióharccal múlatják az időt, miközben már régen össze kellett volna vonni őket? Inkább ne nyúljunk hozzá, a dolgok működnek így is

Annak, hogy az elmélet és a gyakorlat között ekkora távolság alakult ki, nem kizárólag az információ-és tudásfolyamatokkal kapcsolatos ismeretek és tudatosság hiánya játszik szerepet: legalább ekkora mértékben ludas maga az elmélet is – de erre térjünk vissza legközelebb.