Z. Karvalics László

z.karvalics
Forrás: -

Két újabb legendás dalocska

Egy korábbi bejegyzésben elmeséltem, miként lett a Für Elise a magyar M3 számítógép mérnökeinek a jóvoltából elterjedt dallam az elektroncső-meghibásodás jelzésére, főleg Angliában [1]. Egy friss tudományos szenzáció nyomán most essen szó az informatikatörténet dallam-panteonjának további két fontos darabjáról is.

A legszorgalmasabb technikatörténészek eddig is tudták, hogy Edison 1877-re datált fonográfját sok évvel megelőzte a francia Édouard-Léon Scott de Martinville 1857-ben szabadalmaztatott fonautográfja , amely az első olyan szerkezet volt, amely a hangot látható, materiális mintaként (fonautogramként) tudta papírtekercsre rögzíteni [2]. A szellemes találmányt azért övezte ezidáig nagy csend, mert a hangok újrateremtésére megfelelő modult Scott nem tudott a géphez szerkeszteni, a felvételeket nem lehetett lejátszani.

Egészen 2008-ig, amikor is amerikai hangtörténészek (ilyen is van, ők audio historians) módot kaptak arra, hogy beszkenneljék a francia szabadalmi hivatalban és tudományos akadémián őrzött tekercseket, és a Kongresszusi Könyvtár számára korábban kifejlesztett program segítségével az eredeti felvételeket majd 150 évvel követve meg tudtak szólaltatni néhány eredeti hangot. Azóta a krónikáknak avval kell kezdődniük, hogy a legkorábbi hangfelvételt, amely később visszajátszható lett, 1860 április 9.-én rögzítették, és ez egy népszerű francia népdal, az Au Clair de la Lune volt. (Valamivel a dalocskát követően rögzíthette Scott Torquato Tasso Aminta című drámájának kezdő sorait, amely így a legelső rögzített és visszajátszott emberi beszédnek tekinthető). A kutatók először azt hitték, egy nő énekli a dalt, de aztán 2009-ben kiderült, hogy a korábbi visszajátszás még túl gyorsra sikerült, és valójában magának Scottnak a hangját lehet hallani. (Érdekes módon mindez időben egybeesett avval, ahogyan a világon rajongók milliói ismerhették meg a dalocska Debussy-féle átdolgozását az Alkonyat-filmek kultuszhősét, Edwardot alakító Robert Pattinson zongorajátéka révén a sorozat első részének emlékezetes jelenetében).

Hogy aztán Thomas Alva Edison az Au Clair de la Lune történetének ismeretében kísérletezett-e 1877-ben a saját dalocskájának felvételével és visszajátszásával, nem tudjuk, mindenesetre az amerikai feltaláló is egy közismert és közkedvelt népdalhoz nyúlt. (Mary had a little lamb,/whose fleece was white as snow./And everywhere that Mary went,/the lamb was sure to go.)A Mary had a little lamb így lett a világtörténelem második sikeresen rögzített és visszajátszott zenei felvételévé, de ismertsége folytán sokkal látványosabb „karriert” futott be az informatikatörténetben, mint francia elődje. Történt ugyanis, hogy félszáz év múlva, 1928-tól egy másik tehetséges amerikai mérnök, Homer Dudley olyan elektromechanikus eszközzel kezdett kísérletezni, amelyik képes az analóg emberi hangot elektronikusan rögzíteni, akár telefonvonalon továbbítani, majd visszajátszani. 1939-es szabadalma, a Vocoder aztán képes is lett minderre, és mivel mással illusztrálhatta volna mindezt Dudley, mint a "Mary had a little lamb” dallamával…

És a történetnek még nincs vége. Különös módon a dalocskának önálló szócikket szentelő Wikipedia [3] sem Dudleyról, sem arról nem tud, hogy az első sikeres számítógépes beszédszintézis tárgyául szintén ugyanezt a dalt választották – egészen bizonyosan az elődök iránti tisztelgésből - az IBM mérnökei, amikor 1962-ben debütáltak a TASS-II beszédszintetizátorral [4]. (A felvétel időpontja, amely még a kísérleti szakaszban készült: 1961 december 15.)

A LISP nyelven programozók közössége is annyira megszerette ezt a dalocskát, hogy elkészítette saját átiratát, amely hosszú időn keresztül volt ismert és népszerű a köreikben: "Mary had a little lambda/Its syntax white as snow/And every program Mary wrote/She wrote in Lisp, you know”.

És ha már francia nyelvű úttörés, befejezésül emlékeztetnünk kell arra, hogy Scottot is több mint félszáz évvel megelőzve [5] Kempelen Farkas beszélőgépe is képes volt már értelmes emberi beszéd előállítására, csak tárolására nem. Az alkalmazott fújtató kapacitáskorlátai miatt csak rövid, de a kor érintkezéskultúrájában teljesen bevett mondatokat tudott reprodukálni, olaszul, franciául és latinul. A feljegyzések szerint bizonyosan egy latin (Leopoldus Secundus - Romanorum Imperator -Semper Augustus) és egy francia mondatot mondott ki (''Vous etes mon ami - je vous aime de tout mon Coeur”)


[1] http://www.itbusiness.hu/felso_menu/gondolatok/gondolatokblog/blog_108190/blogentry_521540

[2] A technikai részletkérdések iránt érdeklődőknek: http://en.wikipedia.org/wiki/Phonautograph

[3] http://en.wikipedia.org/wiki/Mary_Had_a_Little_Lamb

[4] A kísérlet dokumentumait és a masina példányát a Michigan Egyetem Kommunikációtudományi Laboratóriumának jóvoltából ma a Smithsonian Intézetben őrzik és kutatják, a Smithsonian Speech Synthesis History Project (SSSHP) keretében.

[5] A masina 1773-ban debütált, majd a véglegesnek tekinthető, többszörösen módosított, javított változat 1788-ban készült el. Könyve 1791-ben jelent meg.