Z. Karvalics László

z.karvalics
Forrás: -

Egy rejtélyes Ming-kori határkő és a Web

Online tragikomédia három felvonásban

Amikor kiderült, hogy egy UNESCO-konferencia okán Szahalin szigetére utazom, azonnal nekiláttam, hogy utánajárjak a Weben, mit és miért lesz érdemes megnézni a Csehov tollán elhíresült távol-keleti vidéken, ha már ekkora távolságot teszek meg.

Csak aki tudja, hogy itt most meg nem nevezendő okok miatt újabban milyen szenvedélyesen érdeklődöm a határkövek iránt, az lehet képes elképzelni, mekkora izgalmat okozott, amikor először a Wikipédián [1], majd jó néhány más, Szahalin históriájával foglalkozó oldalon is azt találtam: mai napig létezik a szigeten egy Ming-kori határkő, a középkori Kínának a terület iránti érdeklődése bizonyítékaként.

Így hát el is dőlt, hogy ha valamivel, akkor egy fotóval és egy élménnyel gazdagabban kell hazatérnem. Ahogy leszállt a gépünk, el is kezdtem az érdeklődést rögtön, hogy mihamarabb indulhasson az expedíció. Meglepve kellett tapasztalnom, hogy mindenütt csodálkozás és értetlenkedés fogadja a felvetést: kínaiak? Itt valami tévedés lesz.

Addig ütöttem a vasat, amíg végül a szervezők jóvoltából a szahalini állami egyetem tudományos rektorhelyettésénél, Alekszander Vasziljevszkinél kötöttem ki. Ő két, nagyon határozott állítással hűtötte le a lelkesedésemet:
- a hivatkozott határkő minden bizonnyal tévedés, feltehetően a Yongning templom híres sztéléjére gondolhattak a források
- a kínaiak sohasem jártak Szahalin szigetén, csak az Amur torkolatáig jutottak el, és ott, egy Tyr nevű településen emelték a buddhista templomot, ahol aztán a híres három nyelvű kőoszlopot elhelyezték (kínai, dzsürcsi és mongol feliratokkal). [2]

Egy zöldfülű közép-európai ne vitatkozzon a nagy tekintélyű és tapasztalatú helyiekkel – de azért járjon utána, most már alaposabban a dolognak.

Második nekifutásra a következő derült ki. Az ominózus mondat minden (értsd: angol, orosz, magyar vagy más) nyelven kihagyhatatlan adalék a sziget történetének elmesélésekor. Úgy tűnik, egyetlen szövegre vezethető vissza, de az részben nem adatolja, dokumentálja, illusztrálja az állítást, részben nem is sikerült megtalálnom a legelső említést, az ősforrást. De annyiszor szaladtam bele, hogy egyre világosabbá vált: a Yongning sztéléről – noha a Wikipedia-szócikk, tévesen, oda linkeli az ominózus mondatot - nem lehet szó, mert nem határkő, nem a szigeten áll és nem „mai napig létezik”, hanem régóta egy vlagyivosztoki múzeum lakója.

Annál nagyobb meglepetést okoztak viszont azok a szövegek, amelyek szerint legalább két alkalommal bizony megfordultak a kínaiak Szahalin szigetén: 1413-ban az eunuch hadvezér, a Yongning templomot alapító Yishiha vezetett (volna) oda egy expedíciót, egy helyi törzsi vezetőnek kínai címet is adományozva [3], mások pedig Wei Yüan hadtörténeti munkájára hivatkozva azt állítják, hogy 1416-ban egy 400 fős hadsereg szállt partra, japán fenyegetésre készülve, s csak akkor hajóztak el, amikor kiderült, hogy nem kell beavatkozástól tartaniuk. [4]
Hátha mégis … Gyorsan továbbküldöm a megtalált adatokat Vasziljevszki professzornak, hogy ezek után hogy áll hozzá. Viszonylag gyorsan jön a válasz: valójában nemcsak rektorhelyettes, hanem ő Szahalin legismertebb középkori régésze is, aki több, 11-13. századi dzsürcsi erődöt is kiásott, és a kínai élettér észak-keleti irányú kitolásáról szóló legtöbb publikációt is jegyzi. Így aztán mint legilletékesebb mondja: a kínai terjeszkedés kérdését nehéz tárgyilagosan kezelni: orosz, japán és kínai történészek ideológiai megfontolásai mérgezik a diskurzust, de fenntartja határozott álláspontját, a kínaiak nem jártak a szigeten, a kő nem létezik.

Nekem meg marad a röstelkedés, hogy történész létemre gyanakvás nélkül elfogadtam a nagyon hitelesnek tűnő, visszatérően, sok forrás által közölt Webes adatokat, anélkül, hogy az eredeti szövegeknek utána jártam volna – honnan vettem a bátorságot, hogy a témakör legjobb szakértőjének szegezzem őket? Azért annyit megjegyzek neki, hogy ha így van, akkor néhány hallgató segítségével igazán pontosíthatná a Wikipedia-szócikket, hogy az online világ érdeklődői hiteles szövegekből tájékozódhassanak. S ha már lúd, akkor legalább utólag elkérem a vonatkozó publikációit.

S lássatok csodát, az én lesütött fejű levelemre milyen válasz érkezik? „Lehet, hogy a kő létezik, de senki nem tudja a helyét. Számtalan kísérletet tettek már, hogy megtalálják. Jelentős esemény lenne”.

Most akkor mi van? Mégsem vagyok hülye, az online forrásokkal egyetemben? Mégis járhattak itt a kínaiak?

Előbb-utóbb csak-csak utána járunk a dolognak egy-két kutatótárssal, bár ásásig biztosan nem jutunk el. De ha mégis, azt a Weben közvetítjük majd.


[1] http://hu.wikipedia.org/wiki/Szahalin
[2] http://en.wikipedia.org/wiki/Yongning_Temple_Stele
[3] http://www.russian-gateway.com.au/sakhalin
[4] http://sakhalin.askdefine.com/